A különféle mentális betegségek hatalmas terhet rónak a társadalomra. Az EU-tagországok legutóbbi felmérése szerint kezelésük költsége meghaladja az összes többi betegségét, a szív- és érrendszer megbetegedéseit és a tumoros megbetegedéseket is beleértve, gyógyításukban jelentős előrelépés azonban eddig mégsem történt.
Az Európai Tudományos Alapítvány (ESF, European Science Foundation) vezetői felismerték, hogy a gyorsabb siker érdekében maga a kutatás is globálissá kell váljon: a különböző területek szakembereinek meg kell érteniük egymás nyelvét, meg kell ismerniük egymás eredményeit. Ennek a gondolatnak jegyében az ESF az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetségével közösen indított útjára egy újfajta konferenciasorozatot, melynek első eseményére a közelmúltban egy észak-olaszországi kisvárosban, Stresában került sor.
Az érzelem neurobiológiája című konferencia előadói többek közt a fájdalom, a félelem, a szorongás, a motiváció, az érzelem és az emlékezet témakörökben ismertették és vitatták meg legújabb eredményeiket. Ezen Jaak Panksepp, észt származású amerikai professzor kijelentette: „jelenleg ahelyett, hogy tanulmányoznánk az állatokat, csak felhasználjuk őket”.
Panksepp professzor kutatásainak célja, hogy az állatok érzelmeinek megismerése segítségével végre megértsük saját érzelmeinket, megérthessük pl. hogyan alakul ki a depresszió.
Mert hiába olyan elterjedtek a depresszió különféle formái, hogy a fejlett államok lakosságának közel húsz százalékát érintik, rengeteg erőfeszítés után sem tudunk sokkal többet annál, hogy az esetek kb. 40 százalékában genetikai háttere van, egyébként epigenetikai, környezeti tényezők befolyásolják. Az antidepresszánsokkal való kezelés a betegek mintegy felénél egyáltalán nem vagy nem eléggé hatásos, a gyógyszerek mellékhatása viszont számottevő.
S bár számos állatmodell áll a kutatók rendelkezésére, hogy teszteljék az új és még újabb gyógyszernek ajánlott molekulákat, alig van előrehaladás. Jaak Panksepp emlékeztetett rá, hogy az eddig leginkább sikeres antipszichotikumok felfedezése célzott kutatások helyett mind a „véletlennek” volt köszönhető. És abban, hogy a nagy gyógyszercégek egyre kevésbé akarnak pszichiátriai gyógyszerek kifejlesztésével foglalkozni, nemcsak a hatalmas fejlesztési költségek játszanak szerepet, de az is, hogy nem bíznak a jelenleg alkalmazott állatmodellek hasznosságában.
Az eddigi kísérleteknél az állatokban depressziót, pontosabban. ún. betegségviselkedést hoztak létre különféle módszerekkel (pl. elkülönítéssel, kémiai anyagokkal történő kezeléssel, kellemetlen fizikai hatások folyamatos alkalmazásával stb.), és objektívnek tűnő tesztekkel próbálták mérni a kiváltott „depresszió” fokát.
Megmérték pl. mennyire csökken az állatok cukrosvíz-fogyasztása, milyen hamar adják fel a küzdelmet a kényszerített úszásos vagy farokfelfüggesztési tesztekben – de ezek az adatok semmit nem árulnak el arról, mi és hol játszódik le az állatok agyában.
Hiszen az is meglehet, a kényszerített úszásos tesztben az állat nem azért nem úszik tovább, mert feladta, hanem mert olyan okos, hogy nem fárasztja magát, kivárja nyugton a kísérlet végét. A depresszióssá tett állatok csökkent cukorfogyasztása pedig általában nem jellemző depressziós emberekre. Az agyi folyamatokat kell tehát megismernünk, hogy gyógyítani tudjuk a pszichiátriai betegségeket. Jaak Pankseep szerint a megoldás kulcsa, ha végre valóban tanulmányozni kezdjük az állatok érzelmeit, érzéseit. Ez nem is annyira egyszerű, mint gondoljuk, hiszen szemléletváltásra van szükség.
Ahelyett, hogy a pszichiátriai betegségek modellállatai viselkedésében valami, az érzelmekkel semmi kapcsolatot nem mutató mérhetőt keresnénk, meg kell próbálnunk magának az érzelmi állapot változásának a mérését. Hogyan lehetne az állatok elméjébe bepillantani?
Például úgy, hogy megfigyeljük és feljegyezzük, az agy pontosan meghatározott részére adott, jutalom- vagy büntetésérzetet kiváltó elektromos ingerlések hatására milyen hangokat adnak ki. A pozitív érzelmi hangokat kiváltó ingert az állat jutalomként éli meg, míg a negatív érzelmet jelző hang azt mutatja, a stimulus számára büntetés volt.
Ezt a módszert már alkalmazzák a változékony érzelmi állapotok modellezésére a depresszió preklinikai modelljeinél. Az ennek az elvnek alapján létrehozott állatmodellek segíthetnek majd megérteni az érzelmek agyi hálózatainak működését, és ennek révén valóban új antidepresszánsokat alkothatunk. Ezek az új típusú gyógyszerek pedig nem csupán a negatív hatásokat-érzelmeket csökkenthetnék, de a pozitív érzelmek megerősítésével azt is segítenék, hogy a beteg örömet tudjon találni az életben, akarjon élni.
Forrás: NOL.HU