Jövőre Kínában, Oroszországban, Szaúd-Arábiában, Kazahsztánban és Üzbegisztánban is nyílhatnak magyar kereskedőházak – közölte Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára a nemrég Bakuban megnyílt magyar kereskedőház felavatásakor. Előtte egy magyar-azerbajdzsán kulturális konferencia is lezajlott Budapesten, amelyen Obrusánszky Borbála kelet-kutató is előadást tartott, aki épp akkor tért haza Mongóliából. Szerinte ott is várják a magyar „keleti nyitást”.
Dr. Obrusánszky Borbála az ELTÉ-n végzett mongol-történelem szakon, majd a Mongol Állami Egyetemen tanult. Először a Pécsi Egyetem külső munkatársa lett, majd az MTA Néprajzi Kutatóintézetének archívumában dolgozott. Innen került a Kőrösi Csoma Sándor Egyetemre, ahol jelenleg is előadóként működik. Eddig tizenhatszor járt Mongóliában és ötször Kína északi területein. Több monográfiája és fordítása is megjelent. Először legutóbbi mongóliai útjáról, illetve arról kérdeztük, milyen konferencián vett most részt.
– A néhány hete lezajlott Dzsingisz kán és a globalizáció című konferenciára kaptam meghívást, amelyen Dzsingisz kán születéséről emlékeztek meg és kiderült, hogy vele akarják propagálni az országot. A Dzsingisz kán kultusz már a rendszerváltás óta kibontakozóban van, rengeteg helyen állítottak emléket a tiszteletére. Az ulánbátori repülőtér is az ő nevét viseli és a főtéren is az ő hatalmas szobra áll, ezen kívül szülőhelyén és gyermekkora számos helyén emlékművek tucatja sorakozik.
– Milyen politikai rendszer van hatalmon Mongóliában és miért fontos-e az a térség nekünk?
Ott is nemzeti kormány vezeti az országot és az elnök is nemzeti. Elég sok területen együtt lehet működni a mongolokkal, illetve az ország jó alapot jelenthet a magyar cégek számára a Kína felé történő terjeszkedéséhez. Mongólia is nagyon gazdag ásványkincsekben és most már kialakult egy olyan tehetős réteg, amelyiknek lenne igénye minőségi szolgáltatásra és minőségi árura. Nagyon szeretik a magyar termékeket, sok üzletember és vezető tanult nálunk, s tudnának, de akarnának is segíteni a „keleti nyitás” sikeres megvalósításában. Az orosz és a kínai piac mellett tehát a mongol piac is csábító lehet. Elsősorban élelmiszer ipari termékeket lehetne náluk eladni, de a technológia, például a bányászattal kapcsolatos szolgáltatások is érdeklik őket.
–Mikor mentél oda először, és milyennek láttad akkor Mongóliát?
– Legelőször 1993-ban jártam kint, jövőre lesz húsz éve! Akkor még nagy volt a szegénység a városokban, mert akadozott az ellátás. Ulánbátor is lepusztult város képét mutatta.
Vidéken azonban már akkor is ennek ellenkezőjét tapasztaltam, mert a pásztorok jól megéltek, hiszen voltak állataik és ellátták magukat. Azóta Mongólia évről évre fejlődött, s nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy végigkövethettem ezt a folyamatot. A mongolok igyekeztek megszabadulni az orosz örökségtől és sokan mentek Nyugatra tanulni, aminek meg is lett az eredménye: hatalmas fejlődést produkáltak. Ezt nagyban segítette, hogy ők teljesen átértékelték múltjukat és a hagyományos mongol értékeket tartották fontosnak, nem akartak máshoz igazodni. Talán ez a kulcsa a sikerüknek. Ma már Ulánbátor is világváros, nekem még mindig nehéz megszoknom, de örülök, hogy az ország sorsa jobbra fordult.
– A mai Mongólia a hunok sőt a török népek „szülőhelye is”. Meddig terjed a közös múlt földrajzi határa?
– A mongolok is a hunok örököseinek tekintik magukat, szerintük ez a civilizáció már a bronzkor óta folyamatos a belső-ázsiai sztyeppén. A hun királyságok egykor az Észak-Kínától a Kárpát-medencéig terjedő területen gyakorolták a hatalmat. A hunokat jól ismerő kínai források azt jegyezték fel, hogy Ordosz vidékén volt a hun főirályok főhadiszállása. Amikor a XVIII. században De Guignes francia misszionárius lefordította a kínai krónikákat francia nyelvre, az európai értelmiség körében is nyilvánvalóvá vált, hogy hol ringott a hunok bölcsője. Ezt ismerve indult el Kőrösi Csoma Sándor, hogy megtalálja a hunok utódait Keleten, csak nem jutott el odáig.
A hun nyomok kimutathatók Mandzsúriában, illetve Délnyugat-Kínában is, a régészek éppen most kutatják, hogy hány déli vándorlás történt a Sárga-folyó vidékéről. A hunok után számos régészeti emlék maradt, Mongóliában eddig egy tucat várost is találtak a hun korból, és közel 400 hun sírt azonosítottak be. A mongol régészek egyik kedvelt témája a hun régészeti feltárás folytatása, az egyik kollégám, D. Erdenbátor például 10 évvel ezelőtt feltárta a legnagyobb hun királysírt Közép-Mongóliában. Az észak-kínai területen találhatók a déli hunok máig fennmaradt egykori városának, Tongwanchengnek a romjai, melyet Attila kortársa, Helian Bobo épített, ugyanúgy építőáldozattal, mint „magos Déva várát”. Büszke vagyok rá, hogy írhattam a nemzetközi szakirodalomban egy terjedelmes tanulmányt erről a városról, belevéve az európai hun párhuzamokat. A várost a kínaiak fejleszteni akarják, de eddig csak a város makettjét készítették el, illetve egy hatalmas termet tártak fel. A komolyabb régészeti feltárás még várat magára: biztosan értékes leletek kerülnek majd elő.
– A „keleti nyitás” többi lehetséges országában, például Kazahsztánban, Kirgizisztánban is jártál már?
– Sajnos még nem, ezekben az országokba eddig nem voltam, csak idehaza, illetve külföldön találkoztam tudósaikkal, főleg kazah kutatókkal, akik nagyon nagy szeretettel üdvözöltek, mert számukra is mint a legnyugatabbi keleti nép vagyunk fontosak.
– Ismered a budapesti Vam Design Centerben jelenleg szkíta sírleleteket kiállító kazah Krym Altynbekov professzort?
– Találkoztam már vele és a kiállítás szervezőit is jól ismerem. Hiszen ezt a december végéig megtekinthető kiállítást jómagam eddig több felnőttoktatási intézmény hallgatóinak, a sajtó munkatársainak, illetve diákoknak is bemutattam és mindenkinek nagyon tetszett. Nem csak az arany csillogása kápráztatta el őket, de az a szellemiség is, ami a tárgyakból sugárzott. Egyértelművé vált a nézők számára, hogy a szkíták nem voltak műveletlen barbárok, hanem magas civilizációt teremtettek. 
A tárlatanyag gerincét képező tárgyak döntő többsége az úgynevezett „Issyk-kurgánból” és a Berel mellett feltárt lovas temetkezés világviszonylatban is ritkaság számba menő leleteiből származik. Azoknak méret és anyaghelyes reprodukciói. A reprodukciók hitelességét az Ostrov Krym intézet szavatolja, amely a feltárást végző, és a reprodukciókat pontosan és jogszerűen készítő régésznek, Krym Altynbekovnak az intézete.
– Közvetlenül az azerbajdzsáni magyar kereskedő ház megnyitása előtt egy azeri-magyar tudományos konferencián is részt vettél Budapesten. Kik tartottak előadásokat, milyen témában, illetve te miről beszéltél?
– Az azerbajdzsán Urkhan Alakbarov, hogy csak néhányat említsek az egész napos konferencia szereplői közül, bemutatta, milyen ütemben használják Azerbajdzsánban a megújuló energiaforrásokat s hogy a közeljövőben milyen szerepet szánnak a természeti erőforrásoknak. Shalala Hasanova történész elmondta, hogy az azerbajdzsánoknak és a magyaroknak közös történelmi sorsuk van, hiszen őket is a trianonihoz hasonló döntés érintette és milliók kerültek át tőlük idegen fennhatóság alá. S elmondta, hogy az egykori Azerbajdzsán műemlékei milyen veszélyben vannak azokon a területeken. A magyarok közül Hamza Gábor, jogász, akadémikus az azeri polgári törvénykönyvről tartott előadást. Kiemelte, hogy Azerbajdzsán még a Szovjetunió tagállamaként is ragaszkodott a saját hagyományához, főleg családjogi kérdésekben. Kenessey Mária, turkológus a magyar-azerbajdzsán irodalmi kapcsolatokról tartott előadást, melyben felsorolta azokat a magyar tudósokat, akik a turkológiai kutatásokon belül érintették a kaukázusi török népeket is. Az én előadásom a magyarság fő erőitől elszakadt és a Kaukázus vidékén letelepedett szavárdok törzsszövetségéről szólt. A leginkább ismert adat róluk Bíborbanszületett Konstantin „ A birodalom kormányzásáról” című X. századi munkában található, amelyben szó van arról, hogy ez a néprész a „besenyők” vagy más ellenséges nép támadása idején elszakadtak a magyarság derékhadától és Perzsia egy részén telepedett le (ö a magyarokat „szarvartü aszfalüknek” is nevezte). Az előadásom sikert aratott, mert kiderült: nagyon kevés ottani kutató foglalkozik ilyen kérdésekkel. Azt már tudják, hogy a magyarok egyik ága, a szavárd, ott élt a Kür folyó partján, illetve ők is úgy vélik, hogy a szkíta-türk kapcsolatok révén vagyunk rokonok. Azerbajdzsán ma a kaukázusi térség egyik legdinamikusabban fejlődő országa és hatalmas piaci potenciált jelent a magyarok számára, ezért fontos, hogy ők is számítanak ránk.
– Úgy tudom, török „összeköttetéseid” is vannak; az ottaniak mennyire érdeklődnek irántunk?
– Néhány török kutatóval nagyon jó kapcsolatot ápolok, majdnem napi szinten. Ők is nagyon fontosnak érzik, hogy tisztázzunk őstörténetünk bizonyos eseményeit. A törököknél sok értékes kézirat fellelhető ami hasznos lenne a magyar kutatók számára. Úgy vélem, egy nemzetközi keletkutató csoportnak kellene tisztáznia a magyar őstörténet bizonyos kérdéseit törökök, kazakok, azerbajdzsánok, oroszok, ukránok mongolok és kínaiak bevonásával, mert ezek azok a népek, akiknek a területein a magyarok illetve a magyarok rokonai éltek és átvonultak. Törökország szintén dinamikusan fejlődő térség, hatalmas piaccal, ráadásul a törökök szintén érdeklődéssel tekintenek ránk, könnyű lenne velük a jelenleginél jóval intenzívebb kapcsolatba lépni!
Pálóczi Antal
