Szakértők szerint évente 5 nagy kozmikus hulladékot kell eltávolítani a Föld körül keringő hatalmas felhőből ahhoz, hogy az emberiség kézben tudja tartani az űrszemét problémáját.
Az ilyen aktív erőfeszítések, kombinálva a passzívabb jellegű intézkedésekkel – mint például az üzemképtelen műholdak üzemanyagának a leszívása – viszonylag állandó szinten tudják tartani az űrszemét mennyiségét a következő 200 év során. További jó hír, hogy a kutatók szerint valószínűleg arra is van egy-két évtizedünk, hogy kitaláljuk mindennek a pontos módját.
„A kozmikus hulladék komoly probléma, ugyanakkor persze, az ég nem fog a fejünkre esni,” mondta J. C. Liou, a NASA Kozmikus Hulladék Program szakembere február 22-én tartott előadásán. „Azt gondolom, hogy egy ideig még kezelhetjük a jelenlegi környezetet – talán 10 vagy 20 évig – mielőtt döntést kellene hoznunk a hulladék eltávolítását illetően, azért, hogy jobban megőrizzük a környezetet a jövő generációi számára.”
Növekvő űrszemét felhő
A Földet gigantikus méretű törmelékfelhő öleli körül, ami javarészt elhasznált rakétatestekből és műholdakból, valamint az ezen tárgyak összeütközéséből származó törmelékből áll. A NASA becslései szerint a felhő nagyjából 22,000 baseball labda méretű és 500,000 üveggolyónál nagyobb tárgyat tartalmaz. A legalább 1 milliméter átmérőjű darabok száma valószínűleg több százmillióra rúg, mondja Liou.
Ez a szemét potenciális veszélyt jelent az üzemben levő műholdakra – amelyek szintén ezres számban keringenek körülöttünk – valamint a Nemzetközi Űrállomásra és a legénységet szállító űrhajókra is. „Az alacsony Föld körüli pályán a tipikus ütközési sebesség kb. 10 km/sec, és emiatt akár egy milliméteres törmelék is problémát jelenthet az emberi űrutazás és a robotküldetések számára,” teszi hozzá Liou.
Számos kutató úgy véli, hogy a bolygó körül található űrszemét így is elérte a kritikus küszöböt. Most már olyan sok van belőle, hogy az összeütközéseik egy folyamatos kaszkádeffektust fognak létrehozni, ami miatt a szemétfelhő még akkor is növekedni fog, ha az emberiség teljes mértékben leállítja rakétáit.
Egy ilyen ütközés történt 2009-ben, amikor az Iridium 33 nevű távközlési műhold egy üzemképtelen orosz műholdba csapódott. A kozmikus ütközés során több mint 2000 darab nagy törmelék keletkezett, és rengeteg olyan, ami túl kicsi a nyomon követéshez és katalogizáláshoz.
Cselekvésre van szükség
A nemzetközi űrközösség kidolgozott néhány stratégiát az űrszemét növekvő problémájának leküzdésére. Egy műhold élettartamának vége felé közeledve, például, az üzemeltetőnek el kellene égetnie a maradék üzemanyagot és lemerítenie az akkumulátorokat, hogy az űrhajó minél kevésbé legyen robbanékony.
Lou szerint azonban az egyszerű mérséklés nem lesz elegendő. „Agresszívebb mértékű lépésekre van szükség ahhoz, hogy megőrizzük a környezetet,” mondja. Eljött az idő, hogy komolyan elgondolkodjunk a kozmikus törmelék aktív eltávolításán.
Liou tavaly megjelent tanulmányában azt mondja, hogy az aktív eltávolítás és a hagyományos intézkedések mérsékelni tudják az összeütközéseket, és megóvnak attól, hogy a szemétfelhő növekedése kiszabaduljon ellenőrzésünk alól. Szerinte, ha az emberiség 2020-tól kezdve minden évben eltávolítana 5 nagy objektumot az alacsony Föld körüli pályáról, akkor a törmelék 2210-ben is nagyjából a mai szinten lenne.
A régi rakétatestek és a halott műholdak eltávolítása megfelelő lépésnek látszik, ugyanis nagyon sok van belőlük. Liou szerint ezen belül is elsőként a rakéták volnának az alkalmasabbak, hiszen a műholdak méretileg és szerkezetileg tekintve is sokkal eltérőbbek egymástól. Javaslata szerint az orosz SL felső fokozatokkal volna érdemes kezdeni, amelyek nagymértékben hozzájárultak a törmelék kialakulásához. Ezek a rakétatestek akár 8,9 tonnát is nyomhatnak, és egységes szerkezetük miatt viszonylag könnyen kezelhetőek. Az alacsony Föld körüli pályán található 2700 tonna törmelék 62%-át Oroszország illetve a Szovjetunió lőtte fel, teszi hozzá Liou.
Nemzetközi probléma
Az mindenesetre egy jó dolog, hogy maradt még 1-2 évtizedünk a pontos stratégia kialakítására, hiszen a rendszer még nem áll készen a feladatra. A kutatók számtalan ötlettel rendelkeznek, a földi lézersugarakkal való „takarítástól” kezdve egészen a hatalmas gyűjtőhálóval felszerelt űrhajók kilövéséig. Az biztos, hogy még több időre és pénzre van szükség a technológiák kifejlesztéséhez és alkalmazásához. (Fotók: űrszemét eltakarítási koncepciók)
A törmelék hatékony eltávolításához nagy nemzetközi együttműködésre is szükség van. Az SL felső szakaszok tulajdonosai még mindig az oroszok, például, és az amerikaiak nem vihetik el őket csak úgy, előzetes moszkvai jóváhagyás nélkül.
Az egyoldalú cselekvés már önmagában is destabilizáló hatású volna, mivel egyes nemzetek kétségkívül potenciális űrfegyvernek tekintenék a Föld körüli pályáról leállító berendezést. Hiszen, logikus módon, ha a berendezés egyszer jól működik a halott műholdakon, akkor ugyanúgy működhet az aktívakon is. Mindezen és más okok miatt – beleértve az eltávolítási akciók hatáskörét és költségeit – a világnak tehát valószínűleg közösen kell megoldania az űrszemét problémáját.
„Ez egy nemzetközi probléma,” mondja Liou. „Nem foghatunk neki egymagunk.”
Forrás: http://www.livescience.com