…akkor csak passzívházat szabad építeni! – ez volt házigazdáink alapkoncepciója, amikor első családi házukat megálmodták. Az építőiparban tevékenykedo Kristóf célja a környezettudatosság és a spórolásvágy mellett az is volt, hogy másoknak is megmutassa: a passzívházban igenis van fantázia, amivel és amiben lehet élni. És ha az ember okosan átgondolja, mielőtt belevág, még sokkal többe sem kerül, mint egy „hagyományos” családi ház! Az erdőszéli telek miatt az építkezés olykor-olykor ugyan szinte rémálomba illett, ám a végeredmény magáért beszél.
Az építőiparban dolgozva sok mindenről hall az ember – kezd a történetbe Kristóf. „Robival, azaz Juhász Róberttel, az építészünkkel van egy közös jó ismerősünk, aki nagyon profi a környezettudatos, energiatakarékos építészet minden területén, ő fertőzött meg a passzívház koncepciójával.
A beszélgetéseink során egyre több fantáziát láttam én is a dologban, végigtanulmányoztam egy könyvet is, amely a passzívházakról szól, és annyira megtetszett ez a fajta építészeti mód, hogy fel sem merült bennem, hogy ha egyszer a saját családi házam megépítésére szánom el magam, az ne passzív épület legyen. Kisvárosban, közvetlenül a főút mellett laktunk, egy második emeleti kicsi és igen zajos lakásban, és amikor a nagyobbik gyermekünk, Dominik megszületett, egyre inkább szükségét éreztük egy nagyobb és élhetőbb otthon megteremtésének.
A cikk folytatása az A Mi Otthonunk magazin novemberi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!