A minap kezdték árulni a legújabb iPhone-t. Bojár Gábort, az Európai Technológiai Intézet új igazgatótanácsi tagját az innovációról és a demokrácia lebontásáról kérdeztük, de az új kütyü premierjén látottakra is reagált. Mint mondta, önmagában pozitív, ha egy műszaki alkotáshoz valakit érzelmi kapcsolat fűz. Ha egy gépet nemcsak használunk, hanem szeretjük is. Hiszen az életben nem az a legszebb, ha szeretünk valakit vagy valamit?
– Egy ország innovációjának fontos mércéje a csúcstechnológiai cégek sikeressége. Hazánkról e téren általában csak a multikról esik szó, a valóban magyar innovatív cégek jószerivel nem látszanak a közvélemény előtt. Nincsenek is?
– Rengetegen vannak. Csakhogy minél jobban torzulnak idehaza a versenyfeltételek, ezek a vállalatok annál inkább külföldön keresik a piacukat, ott szeretnének győzni, és emiatt nem látszanak Magyarországon. Éppen attól jók, hogy valós versenyben mutatják meg, mit tudnak. Így volt ezzel a Graphisoft is, amikor a tervgazdaság sokkal rosszabb körülményei elől külföldre ment. Egyébként amióta nem én vezetem, a cég még jobb. Német tulajdonosa van, de az emberek itt keresnek, itt adóznak, és a terméket mindenhol magyarnak ismerik. Korábban a világ első három terméke között volt a saját kategóriájában, Várkonyi Viktor vezetésével egyértelműen az első lett: a legtöbb három dimenzióban tervezett épületet a világon ArchiCAD-del tervezik. És még legalább öt további olyan magyar szoftvercégről tudok, amelyek a saját ágazatukban világpiac-vezetők, vagy legalábbis az elsők között vannak. Közös jellemzőjük, hogy soha egy fillér állami támogatást nem kértek vagy kaptak. Nem pazarolták ilyesmire az idejüket, mert tudták, hogy nem ettől lesznek jobbak. Az igazi magyar innováció ezért nem látható.
– A hazai innovációpolitika pedig sok pénzt próbál nyomni különböző cégekbe.
– Ahol az innováció a cégnek profitot hoz, esetleg szabadalmaztatható is, ott nem szabadna állami pénzekkel torzítani a versenyt. Az innovációt egyetlen módon lehet támogatni: tiszta versenyfeltételekkel. Éppen elég nehéz az erőfölényükkel visszaélő monopóliumok visszaszorítása, a tiszta verseny biztosítása. Foglalkozzon ezzel az állam, ahelyett hogy osztogatna. Én mindig az erős állam mellett érveltem, és ezt nem érzem ellentétesnek liberális gazdaságpolitikai elveimmel. Ám minél több pénzt ad az állam innovációs támogatásra, annál jobban megöli, elnyomja és dezorientálja az innovációs szellemet, mivel annál több cég él majd meg ebből egészen jól, valódi megmérettetés nélkül.
– A pályáztatás az innovációs lánc egészére káros?
– Az alapkutatásokra nem, azt támogassa az állam, hiszen az alapkutatás önmagában még nem csinál közvetlen profitot, a haszon a közösségé, ezért a közösségnek kell megfizetni, ez a terület nem élhet meg piaci alapon. Persze ettől még az alapkutatásokban is lehet versenyt teremteni. Tagja vagyok az MTA stratégiai tanácsadó testületének, és tudom, hogy az elnök, Pálinkás József is ezt vallja. Visszanyesi az alanyi jogon juttatott támogatásokat, és teljesítményhez kötött versenyt igyekszik teremteni a tudományos kutatóműhelyekben is. Persze ez sok érdeket sért, tévedni is lehet, tehát nem könnyű mindezt keresztülvinni.
– És mit szól az Unió gyakorlatához, hiszen ott is jelentős pályázati pénzekkel támogatják az innováció minden fázisát?
– Ott sem tartom ezt jónak, a túlburjánzó uniós pályázatok épp az európai versenyképességnek okoznak hatalmas károkat. Az állam szerepe ott kizárólagos, ahol az eredmény a közösségé, és most mindegy, hogy egy államról vagy az Unióról van szó.
– Emiatt még meglepőbb, hogy nemrég igazgatótanácsi tagságot vállalt az épp Budapestre telepített Európai Technológiai Intézetben, amely eddig nemcsak idehaza, de európai színtéren sem vétette nagyon észre magát. Sokan persze örültek, mondván, végre olyasvalaki képviseli itt Magyarországot, aki ért az innovációhoz.
– Eddig még csak egy ülésen vettem részt, egyelőre meg szeretném érteni ennek az intézménynek a működését. Az EIT céljával egyetértek, hogy közelítse a felsőoktatást és a kutatást a gazdasághoz, az üzleti világhoz. Ez globális probléma, de a megoldást tekintve Európa lemaradt Amerikához képest. Az ipari forradalom idején az egyetem még élcsapat volt, amely a jövőt kutatta, és az iparnak irányt mutatott. Az informatika által megteremtett tudásalapú gazdaságban és társadalomban azonban szerepcsere történt. A tudásalapú gazdaság piaci nyomásnak kitett szereplői már jobban tudják, merre megy a világ, és most a felsőoktatásnak nem annyira orientálnia kell a gazdaságot, hanem szolgálnia. Amikor azt mondják a professzorok, hogy az ipar a holnappal foglalkozik, ők meg a holnaputánnal, tévednek. Ma a gazdaságnak a holnaputánnal is kell foglalkoznia, máskülönben lemaradnak a versenyben. A két szférát ma még élesen elválasztó szakadékot jól példázza a tudományos teljesítmény mérőszáma, az „idézettségi mutató”, ami a szűk szakma értékítéletét jelzi. Vagyis egy tudós akkor érzi magát elégedettnek, ha kollégája ismeri el a teljesítményét. Ez a tudomány területén rendben is van, de ha a majdani gyakorló mérnökök is ezt a szemléletet tanulják meg az egyetemen, akkor olyan termékeket fognak tervezni, amelyet a másik mérnök értékel, nem pedig a laikus felhasználó. Így azután tragikus termékek születnek, melyeket csak egy másik mérnök tud használni. Én például otthon nehezen vagyok képes kezelni a tévémet, pedig nem vagyok az átlagnál gyengébb műszaki érzékű ember. Ez azért alakult ki, mert a mérnökök is legtöbbször a szakma elismerésére vágynak, és nem a laikusokéra. Az ArchiCAD sikere éppen azon múlt, hogy sikerült áthidalnunk ezt a mentalitásbeli szakadékot, és megtanítottuk szoftvermérnökeinket tisztelni, sőt szeretni a felhasználókat, az építészeket.
– A felsőoktatás és az ipar közelítését próbálta megvalósítani a Graphisoft Parkban létrehozott oktatási intézménnyel, az Aquincum Institute of Technologyval?
– Így van. Annak idején a Szilícium-völgy a 19. század végén kezdett kialakulni a Stanford Egyetem megalapításával, amely tudásközpontként szolgált, és később e köré települt az ipar. Mára megváltozott a helyzet. A Graphisoft Parkban mikroméretekben előbb létrejött egy tudásipari környezet, amely magához vonzza a tehetségeket, és ezt szolgálja ki az Aquincum Institute of Technology.
– A külföldre áramló tehetséges fiatalok főáramával is szembemegy, amikor éppen behoz az országba amerikai diákokat.
– És megpróbálok néhány tehetséges magyart is itthon tartani. A hallgatóink fele magyar, és számukra óriási előny, hogy a legjobb amerikai egyetemekről érkezett társaikkal építenek ki kapcsolatokat, és ez a kapcsolati tőke talán annál is nagyobb érték, mint amit itt tanulnak. Mi a Műegyetem kihelyezett intézményeként, általuk akkreditált szoftvermérnöki szakirányként működünk, így a legjobb műegyetemi hallgatók is felvehetik a féléves kurzust, hiszen ez diplomájuk része. De ami az ország számára nagy érték, hogy az amerikai diákokat elvisszük az említett, világpiacon vezető szoftvercégekhez, és utána azzal mennek haza, hogy Magyarország egy technológiai fellegvár. És ezek az amerikai fiatalok visszajönnek üzletet kötni és dolgozni. A két évvel ezelőtt végzettek közül idén hárman jöttek vissza.
– Ez a negyedik szemeszter. Elérte a kezdetben kitűzött célokat?
– A jelentkezett és felvett amerikai hallgatók számában még van némi elmaradás a tervhez képest, de a referenciát először meg kell teremteni, az egyébként Amerikában jól beárazott, 13 ezer dolláros kurzus híre azután fog majd gyorsan elterjedni. Eddig jók a visszajelzések, már 21 nagy amerikai egyetem küld hallgatókat, köztük a Harvard, a Yale és a Princeton. Itt azt tudják megtanulni, hogy egy kis cég hogyan lehet globális játékos. Az amerikaiak ezt kevésbé tudják, mert az amerikai kis cégek nem ilyenek, nincs rá szükségük. Ott van a hatalmas belső piac, ami nagyon sokáig elég nekik, minek törődjenek a világ többi részével. Amerikából csak a nagy cégeknek kell kilépni külfödre, ők viszont erejük révén el tudják fogadtatni normáikat az egész világon. A kis cégek erre nyilván nem képesek, nekik nem leigázni kell a világot, hanem alkalmazkodni annak sokszínűségéhez. A kis országok kis cégei ezt már régebben is kénytelenek voltak megtanulni, hiszen viszonylag hamar kinőtték a kis hazai piacot. Ma pedig az internet révén már a kis cégek is ott lehetnek az egész világon, és aki ezt nem használja ki, az lemarad. A kis országok tehát ebből a szempontból ma versenyelőnyt élveznek. Nem véletlenül lettek a mobiltelefónia első generációs vezetői finn és svéd cégek, és talán kevesen tudják, hogy a Skype egy észtországi cég. Ilyen szempontból Magyarország különösen előnyös helyzetben van, mert a történelem során egyedülállóan sok kulturális hatás ért bennünket az idegen megszállások miatt. Amíg Amerika a különböző kultúrák olvasztótégelye lett, addig Magyarország a túlélőtégelyük. Ez óriási érték, ezzel élni kell, a kormánynak pedig ennek érdekében nem piactorzító támogatásokba, hanem az oktatásba kellene nagyon sokat invesztálni, ahogy ezt az előbb említett kis országok is tették.
– Itthon nem ezt látjuk. Milyen az oktatási kormányzattal a kapcsolata?
– Hoffmann Rózsa meghívott a gazdasági tanácsadó testületébe, de nem az AIT, hanem a Graphisoft miatt. Sajnos azonban az eddigi összejövetelek témáihoz érdemben nem tudtam hozzászólni. Az újabb és újabb forrásmegvonásokról nem kérdezték a véleményünket, és még örülhettünk, hogy a műszaki-természettudományos területen viszonylag kisebb a leépítés.
– Akkor ezek szerint nem tart a jelenlegi kormány politikáját bíráló kritikáinak következményeitől. A gazdasági élet kevés képviselője ilyen karakán.
– Nem. Demokráciadeficitünk van, de terrorról nem beszélhetünk. És az ellenzéki újságíróknak sem kell attól tartani, hogy lelövik őket, mint Putyin Oroszországában. Legfeljebb nem kapok állami megrendelést, de arra sohasem hajtottam. A kormány demokráciafelfogását és gazdaságpolitikáját érintő kritikai véleményemet szabadon elmondhatom, ennek ellenére még a nemzetgazdasági tárca innovációs tanácsadó testületébe is meghívást kaptam. Egyszerűen csak az országnak jót akarok, ez talán elviselhető akkor is, ha értékrendem eltér a jelenlegi kormányzatétól. Politikai ambícióim pedig nincsenek, soha nem is voltak, nem érdekel a hatalom.
– Idén kisebbfajta botrányt kavart, amikor kijelentette, hogy a korrupció új formája jelent meg a gazdasági életben, amikor tulajdonhányadot kérnek pénz helyett a megrendelésekért. Ez azóta gyakoribb lett?
– Nincsenek statisztikai adataim, de hogy van ilyen, azt közvetlen forrásokból tudom, és ez sokkal károsabb a nokiásdobozban visszaadott pénznél, mert ebből nem lehet kimenekülni. Akik hozzászoknak az ilyen úton megszerzett megrendelésekhez, azok nem fognak minőségi munkát végezni, mert nem ezen múlik a siker. Így aztán el is felejtik, milyen az, hogy profi munka. A legnagyobb vesztesek tehát maguk a korrupcióból élő cégek. Az ország versenyképességén ütött seb sokkal nagyobb kár, mint a magánzsebekbe vándorolt közpénz.
– Az idén egy vitacikkében azt írta az Élet és Irodalomban, hogy utolsó reménye a Fideszhez közel álló, de demokratikusan gondolkodó emberekben van. Akkori vitapartnerével, Pákozdi Imrével, egykori alelnökével kapcsolatban ez a reménye elszállt, de vajon még mindig optimista-e?
– Az említett vitában Imre egyszer ezt írta: „A baloldal szerint csak akkor van demokrácia, amikor ők gyakorolják.” Ez a mondat fejezi ki legjobban, mennyire eltér a demokráciafelfogásunk. Szerinte a hatalom „gyakorolja” a demokráciát, tehát a demokrácia a hatalom eszköze. Pedig pont ellenkezőleg, a demokrácia a hatalom korlátja, azt nem gyakorolja, hanem elviseli. Már az Aranybulla is a hatalom korlátját jelenítette meg, hiszen arról szólt, hogy a király nem tehet azt, amit akar. És kérdésére válaszolva, igen, még mindig optimista vagyok, hiszem, hogy a konzervatív jobboldalon is vannak nem kevesen, akik ezt értik, és akiknek nem tetszik a demokratikus intézményrendszer módszeres és gátlástalan leépítése, akik hisznek a valóban független kontrollintézmények fontosságában, és hogy léteznek olyanok is, akik függetlennek szánt intézmények élén félre tudják tenni pártszimpátiájukat. A hazaszeretet ugyanis arról szól, hogy a hazám érdekeinek alá tudom rendelni saját vagy pártom érdekeit. Aki tehát meg van győződve arról, hogy a független intézmények nem valók másra, mint hogy a mindenkori ellenzék keresztbe tegyen a mindenkori kormányzatnak, ellenzékben így is használja ezeket, kormányra kerülve pedig lebontja őket, az nem tudja, mi a hazaszeretet. De mint mondtam, hiszek abban, hogy a konzervatív oldalon is sokan vannak, akik nem így gondolkodnak. Persze nehéz optimistának lenni, amikor az emberek már az előző kormányzat tehetetlensége és korruptsága miatt elkeseredtek, és választottak egy másikat, amely sok szempontból rosszabb lett. Óriási apátiát látok, de szerencsére az apátiából előbb-utóbb ki szoktak keveredni. Mindig jönnek új erők, akik ebben segítenek.
– Csodavárás?
– A csoda bennünk kell, hogy legyen.
Névjegy
Bojár Gábor az építészeti szoftvereivel világhírűvé lett Graphisoft társalapítója, az igazgatóság elnöke, Széchenyi-díjas fizikus, akit 1998-ben a Wall Street Journal Közép-Európa tíz legsikeresebb vállalkozója közé választott, és több alkalommal meghívást kapott a davosi Világgazdasági Fórumra is. A budapesti Gázgyár területének 18 hektáros nagyobbik részén létrehozta a Graphisoft Parkot, mely évek óta kutatással-fejlesztéssel foglalkozó csúcstechnológiai cégek otthona. Mint mondja, sokat tanultak az Apple szelleméből, amellyel sokáig szoros kapcsolatban voltak. Steve Jobs szobra is a Graphisoft Parkban áll.
forrás: nol.hu