„Játszani is engedd” – József Attila sorai nem veszítettek érvényükből, mert a játék örök, ahogy a játékos kedv is az, velejárója a mindennapoknak. A szabadtéri játék, a játszótér különösen fontos, testet-lelket üdítő, gyereket nevelő mozgástér, a fizikai és pszichés fejlődés egyik fontos színtere, a társas kapcsolatok kialakulásának, a viselkedési és magatartási normák, életszabályok elsajátításának lehetséges területe. Ideális esetben. Csakhogy az ország több mint tízezer játszóterén az egészség és biztonság alapkövetelménye nem mindig adott és garantált.
Játszóteret létrehozni, megálmodni, megtervezni, építeni, telepíteni örömteli dolog, különleges alkotás. A mai játszóterek már alig-alig őrzik a klasszikus hinta, libikóka és homokozó szinte kötelező, unalmas együttesének képét. Fantáziadús formák, korszerű anyagok, esztétikus és funkciójukban is változatos játékok várják a különböző korosztály igényeinek megfelelően a gyermekeket.
A mesevárak, kötélhágcsók, a sok „testre szabott” ügyességi alkalmatosság kavalkádjában azonban ott leselkedik a veszély.
– Az egészség és biztonság a legfontosabb játszótéri követelmény, amelyet nem írhat felül a külcsín, és a belbecs sem – mondja meggyőződéssel Tausz István gyermek háziorvos.
A legallergikusabb pont a homokozó tisztasága
De milyen veszéllyel kell számolni a mai, modern játszótereken, amelyek már uniós szabvány szerint készülnek, és minden játék, eszköz csak szigorú előírások betartása mellett szerelhető fel?
– Mindennek ellenére előfordulnak balesetek – a közelmúltban is voltak példák erre -, mert a modern, mívesen megmunkált, jó anyagból készült játékok sem tartanak örökké, azokat is karban kell tartani, időnként felülvizsgálni, javítani, kicserélni – magyarázza a gyermekorvos. – A rongálás, a nem rendeltetésszerű használat is sok bajt okoz. Igaz, a mai „ütésálló” talaj, a durva vascsövek helyett többnyire fából készült eszközök, a megfelelően rögzített hinták, forgók már sok balesetet kivédenek, a rendszeres hatósági ellenőrzés is megnyugtató, de ennek ellenére nem árt az elővigyázatosság, a szülők, pedagógusok részéről.
A „hatósági megfelelőség” alapkövetelmény a játszótereken a tervezéstől a kivitelezésig, ennek köszönhetően sokkal kevesebb a baleset, nagyobb a biztonság. Manapság talán a „legallergikusabb pont” a játszótéri homokozó tisztasága.
– Ezeknek a homokozóknak egyszerűen nincs gazdájuk – mutat rá Szeman Györgyné, a Tiszta Homokozóért Alapítvány elnöke, aki kisgyermekes anyaként évek óta tapasztalja, hogy a játszótéri homokozó, ahol a kisgyerek talán legtöbbet időzik, állandó fertőzésforrás. – Évekkel ezelőtt éppen figyelemfelkeltés céljából hoztuk létre az alapítványt. Amíg Németországban és más fejlett országokban évente, kétévente kötelezően cserélni kell a játszótéri homokozók homokját, nálunk ezzel senki nem törődik. A hipózás és a gázlángos módszer, amelyekkel nálunk próbálkoznak, csak felületes fertőtlenítést eredményeznek. Mi megvettünk egy németországi szabadalmi eljárást, amellyel vegyszerhasználat nélkül, mobil módon teljes mértékben át lehet tisztítani a homokot. Sajnos azonban pályázati pénzeink és adományokból származó jövedelmünk nem teszik lehetővé, hogy önerőből ezt a módszert széles körben alkalmazzuk, de ahol kipróbáltuk, bevált.
Nélkülözhetetlen helyszín a játszótér
A játszótéri homok fertőző hatásáról Tausz doktor is meglehetősen lehangolóan beszél.
– Főként a házi kedvenceknek, a hobbi állatoknak, kutyáknak, macskáknak köszönhető ezeknek a homokozóknak a fertőzöttsége – állítja. – Ezek az állatok leginkább a bélférgek okozta fertőzéseket terjesztik. Az egysejtű élősködő – toxoplasma – nemcsak a kisgyermekekre veszélyes, hanem a terhes nők magzatára is. A bélférgek petéi a bélsárral kerülnek a környezetbe, a kutyák száraz ürüléke, annak pora, illetve a paraziták, bolhák közvetítése révén okoznak fertőzést. Magyarországon körülbelül kétmillió kutya él – közülük több százezer a fővárosban -, sok tonna kutyaürülék kerül a közterületekre, játszóterekre. A kutyaürülék, illetve annak petéket tartalmazó pora bekerül a parkokba, homokozókba. A kisgyermekek általában talajközelben játszanak, kezük, arcuk szennyeződik, olykor meg is eszik a fertőzött homokot. A kutya orsóférgének lárvája klinikailag változatos tüneteket okozhat, a hasfájástól a hányingeren át a fejfájásig, bőrkiütésig, köhögés és láz is előadódhat. A lárvák különböző szerveket támadnak meg vándorlásuk közben, leggyakoribbak a légúti bántalmak, az asztma és az idegrendszeri zavarok. Már egyetlen lárva is súlyos szemtüneteket okozhat, a közelmúltban egy kislány szeméből vettek ki több centis lárvát. A szembántalom kezdetben kancsalság, később vakság is lehet. Oda kell figyelni a galambokra is, melyeknek ürüléke papagájkórt terjeszt, tolluk pedig erősen allergizáló lehet.
– Mi a megoldás? Tanácsosabb elkerülni a játszótereket a gyermekekkel?
– Semmiképpen. A gyerek harmonikus testi-lelki fejlődése érdekében nélkülözhetetlen helyszín a játszótér. Itt ismerik meg a környezetet, a világot, a szabályokat, itt próbálják ki képességeiket és korlátaikat, itt alakulnak társas kapcsolataik. Még több korszerű, jó játszótérre lenne szükség, speciálisakra is, ahol a mozgáskorlátozott, vak vagy egyéb fogyatékkal élő kisgyermek is önbizalmat, magabiztosságot nyerne a fejlesztő eszközökön, megfelelő felügyelet mellett.
A játszótér örömforrás a gyermek számára. Hogy mindig az maradjon, a felnőttek felelőssége. Nemcsak a szülőké, akiknek figyelniük kell a higiénés szabályok betartására, hanem a fenntartóké és üzemeltetőké is, akik a játékok épségéért, megbízhatóságáért felelnek.
Ideális esetben minden játszótér őrzött, bekerített lenne, a homokozókat használat után letakarnák, gondoskodnának tisztaságukról. Ma még mindez csak óhaj, de idővel talán teljesíthető lesz. És addig? Mindenki saját felelősségére használja az egyre gyarapodó, szépülő gyerekparadicsomokat, megszívlelve a jó tanácsot: „Játszani is engedd…” Megtoldva azzal: játék közben is vigyázz rá!
Forrás: mti