A kínai Je Si-ven férfiakat megszégyenítő úszását követően egyre többen követelik, hogy a sportolók munkáját segítő különleges orvosi stábok is álljanak fel a győztesek mellé a dobogóra.
Az emberi test természetes tűrőképességeinek határát már elég régen átléptük az élsportban, miközben nem akadt egyetlen olyan sportvezető sem, aki őszintén feltette volna a kérdést: van-e jogunk ahhoz, hogy a csúcstechnikát és az orvostudományt segítségül hívva átprogramozzuk eredendő matériánkat? Manapság ugyanis már csak a keletről érkezők „alacsonyodnak le” odáig, hogy holmi sztanozolollal próbálják tartani a lépést nyugati riválisaikkal a világversenyre, aktuálisan éppen az olimpiai játékokra készülve. Schwarzeneggerék talán még el is fogadtak volna egy szurit, a 21. század laborjainak szorgos dolgozói viszont már a felvetés hallatán is a hasukat fognák. Ők biztosra mennek, éspedig azért, mert van miből.
A világ legkülönbözőbb pontjain, a maguk intim magányában vegyészek százai, ezrei ügyködnek a tökéletes teljesítményfokozó megalkotásán. Az ügyeletes „sztár” a géndopping, melynek lényege, hogy olyan szert juttatnak a delikvens testébe, amitől a szervezet önálló életre kel, és „legálisan”, külső beavatkozás nélkül kezdi el termelni a csúcsteljesítményhez szükséges anyagot. Az eljárás tökéletes, kimutathatatlan, és iszonyatosan drága. Utóbbi okán talán nem is véletlen, hogy a londoni játékok küszöbén nem az amerikai, ausztrál avagy jamaicai sportolók buktak le ennél lényegesen olcsóbb szerekkel, hanem egy albán és egy magyar. Erre telik.
Gyorsan tegyük hozzá, a tengerentúliaknál is becsúszhat olykor egy-egy kisebb baki: női futball csapatuk hálóőrének vizeletében például doppinglistás szer nyomaira bukkantak néhány héttel a lánggyújtás előtt. Az érintett rögvest elismerte hibáját, elnézést kért, és együttműködött a vizsgálódó hatóságokkal. Jutalma egy londoni repülőjegy volt. Eközben 8000 kilométerrel arrébb, a kies Kárpát-medencében egyetlen doppingellenőr máig bizonyítatlan telefonhívása is elegendő volt ahhoz, hogy a diszkoszvetés egyik komoly (magyar) éremesélyesét távolmaradásra, egyben karrierje befejezésére kényszerítsék.
Ne áltassuk magunkat, nekünk magyaroknak sem a szürkemarhavér vagy a kerecsensólyom tojásának a héja adja a plusz erőt. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy, aki világversenyen kimagasló eredmény szeretne elérni, annak a megfeszített edzésmunka mellett különleges kúrára is szüksége van. Van, aki magaslati edzőtáborban izmosodó sporttársával cserél vért, mások csak simán ampulláznak. Akár tettszik, akár nem, másképp nem megy.
Máskülönben miképpen lenne lehetséges, hogy valaki a 100 méteres síkfutás döntőjében kevesebb mint egy másodperc alatt teljesítsen egy 10 méteres szakaszt? Hogy létezne, hogy egy ember 80 méterre elhajítson egy több mint hét kilós kalapácsot? Emberi mércével mérve reális lenne-e, hogy egy sportoló néhány óra leforgása alatt letekerjen kerékpárral egy Balaton-környi távot?
No, de hagyjuk a múltat, beszéljünk inkább a jelenről. Például az ötkarikás játékok ügyeletes sztárjáról, Je Si-venről. A 16 éves kínai úszófenomén 200 mellett a 400 vegyest is megnyerte, utóbbit elképesztő világcsúccsal. A vascombok, és a széles váll még csak hagyján, erre talán más földi halandó is szert tehet a Csen Jing Lun sportiskolában izzadva. Van itt azonban egy adat, ami sokakat nem hagy nyugodni, köztük ezen sorok íróját sem: Je a 400 vegyes utolsó ötven méterét rövidebb idő alatt teljesítette, mint a férfiak között aranyat repesztő úszócsászár, Ryan Lochte.
Ha nagyon megerőltetem magam, és mélyre gázolok emlékeimben, feldereng egy biológia óra az általános iskolából. Tanárnőnk az emberi test behatóbb tanulmányozására próbált rábírni minket, de mi egyre csak azon dolgoztunk, hogyan tudnánk kipingálni a tankönyv magyarázó ábráit. A képek a férfi és a női testet mutatták be szemből és profilból, és biztosan tudom, hogy izomzatát tekintve előbbi kenterbe verte a másikat. Természetesen sehol sincs kőbe vésve, hogy egy nő nem lehet erősebb egy férfinál, de ha egymás mellé állítanám Ryan Lochte és Je Si-ven bármelyik fotóját az elmúlt 16 évből, egyiken sem találnék még csak izomcsoportot sem, mely utóbbi felé mozdítaná el a mérleg nyelvét.
A kínaiak persze bőszen védekeznek, szuper tehetségről, plusz erőt adó teknőcvérről beszélnek, miközben a játékok ötödik napján a tizenhetedik aranyukat nyerik.
Tudják mit? Én is akarom azokat az aranyakat. Cseh László, Hosszú Katinka, Mészáros Anett és Imre Géza nyakában akarom látni őket. Nincs más hátra, elő azzal a szürkemarhavérrel!
Forrás: mno.hu