A Kaláka Versudvar élőhely. Természetes élőhelye a verseknek, daloknak, szavaknak, dallamoknak, ritmusoknak, melyek vígan fickándoznak Tibor gazduram kőből rakott támfalai között, hiszen a lehető legjobban érzik magukat – olvashatjuk Lackfi János honlapján.
A Kaláka együttes 2011-ben, sok-sok kapolcsi fellépéssel háta mögött belecsapott Lackfi János uram és Márta Pista uram tenyerébe, mondván, ezt most megcsináljuk! A vers igenis vásári portéka, adják, vegyék, vigyék, mint a cukrot! Foglyul ejtve könyvben, CD-n, füzetben, noteszben, fejben, fülben, szóban, dúdolásban.
Hogy ez így is lett, arra tanúnk az a 10.000 látogató, akik tavaly otthagyták lábnyomaikat az udvar füvén, ott hemperegtek a babzsákokon, ücsörögtek a padokon, ácsorogtak a boros sátornál vagy a remek lepények-fánkok lelőhelyénél. Egyik-másik eseményre 3-400 ember is kíváncsi volt, csüngve fán-falon-kerítésen, villanydróton is talán. A tömegben csíptük el a következő mondatot: „ez a Kaláka Versudvar a legjobb, képzeld, itt még a költőket is megtapsolják”. Hát nem kifordult sarkaiból a világ?
Újfent bebizonyosodott, hogy a költemény nem halott betűsivatag, nem bajusz alatt elmotyogott félénk vallomás, nem is kötelező oskolai-ünnepi sületlenség, mellyel a tanulóifjúság lelkét nyomorítják. A magyar vers lélek és élet, harc és szerelem, hiszti és örömködés, bú és szilajság, egyszóval afféle emberi dolog. És ha muzsikusok kezére kerül, képes visszatalálni szülő dallamaihoz, a fültől fülig lebegő emberi hanghoz, mely vigyázva hordozza, kibontja, kiteljesíti, szétteríti az égen.
Sok-sok príma zenész táncoltat, zsongít, borzongat, hökkent és ámít majd bennünket idén is, és lesznek élő költők, halott költők, szabadságharcos költők, iszákos költők, szerelmes költők, sületlen költők. No meg ropogósra sült látványköltemények, melyek csak itt, csak most, a közönség szeme láttára, az általa ismert melódiára, az általa megadott szavakból születnek. Lesz bábozás, színészkedés, gyerekes és felnőttes mulatságok, ezer fura hangszer körhintája, érdemes lesz leülni, leheveredni, koncertre-felolvasásra fülelni, felhőket nézni, napon sütkérezni, megfeledkezni mindarról, ami nem vers, ami nem zene, ami nem kisüstivé lepárolt élet.
Szeretettel várnak mindenkit a házigazdák:
a Kaláka együttes és Lackfi János
Fotó: Tóth Zoltán