Marton Mária író publicista neve ismerős számunkra, főleg prózáját és interjúköteteit olvashattuk. Megjelent művei: Magánérzetek – antológia, Drámák, első kötet, Fonthatás, második drámakötet, Rendezte Marton Frigyes – interjúkötet, Istentelen század, társadalmi regény, Tájképre nincs idő, szocialista lányregény, Mese Lázár Ervinről – interjúkötet, Hierarcha, Varga Imre szobrászművész életéről, Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal – interjúkötet.
– Idén nyáron jelent meg az első verseskötete Kettős vallomás címmel. Mióta ír verseket, és ez a kötet mely időszakához köthető?
– Mióta az eszem tudom, verseket írok, de mindig a prózámat éreztem erősebbnek. A prózához hideg agy kell, konstruktív gondolkodás és sok idő. A vers kíván fájdalmat, örömöt, erős indulatokat, komoly érzéseket, mondhatni a költészet intenzív állapotot igényel. Nem véletlen, hogy a költők korán halnak, tisztelet a kivételnek. Régi vágyam volt egy verseskötet. Úgy érzetem most gyűlt össze annyi jó versem, hogy előrukkoljak. Ez a kötet két ciklusra bontott, az első rész a kilencvenes évek, a második: kétezertől napjainkig.
– Több mint húsz év, nagy idő. Kötetében sok barátjáról is megemlékezik.
– Sok embert vesztettem el: Orbán Ottót, kivel kölcsönösen szerettük és tiszteltük egymást, Bella Istvánt, aki a barátom volt, Mészáros Mihály szobrászművészt, akit születésem óta ismertem, második apámnak tekintettem. És végül, de nem utolsó sorban Lázár Ervint, aki 17 éves korom óta a barátom. Az Istentelen század című regényemet ő méltatta.
– És édesapját, Marton Frigyest, hozzá két verset is írt…-
– És a férjemhez írt vers, és a kutyámhoz írt vers… őket is elvesztettem.
– A felsorolás tiszteletet ébresztő és fájdalmas. Versei azért tetszenek, nem csupán azok, melyekben másokra emlékezik, mert nem patetikusak, nem vészterhesek: ironikusak, szellemesek. Mintha a humora sosem hagyná el. Ne döbbenjen meg a kérdésemtől, milyen ember is Ön valójában?
– Tetszik a kérdése, hiszen egy verseskötetből csupán gyanítani lehet, hogy kivel áll szemben az olvasó: van olyan versem, amit egyes szám első személyben írtam, és amit megírtam bene, az nem velem történt, csupán átélt élmény formálódott lírává. Szigorú, de engedékeny, igényes, maximalista és fanyar humorú embernek tartom magam.
– Versei fegyelmezettek, nem szóvirágok sorai. Megdolgozik egy-egy verséért, vagy könnyen ír?
– Vannak verseim, melyeket megírok, és szinte tökéletesek, ezek a ritkábbak. Többnyire megírok egy verset, hagyom, majd napok múlva átolvasom, javítom. Van olyan versem, melyet háromszor is átírtam. Egy előnye van a versnek a prózával ellentétben, hamar elkészül. A regényírás nagy munka, sok időt, türelmet igényel. Kimondhatom, a versírás szórakoztat. Élvezet nyújt.
– Mostanában miről ír?
– Egy mesekönyvön dolgozom. Remélem, idén megjelenik. És színházi bemutatón. A darabot már megírtam.
– És olvashatunk még Öntől újabb verseskötetet?
– Minden bizonnyal, egy-két éven belül.
– Van írói hitvallása?
– Igen. Csak az írjon, akinek mondanivalója van, a vers, a próza mondanivaló nélkül üres, csupán szavak összekötve.
F.J.