Egy újszülött csillag „szívdobbanását” figyelték meg három röntgencsillagászati űrteleszkóp segítségével, a megfigyelésről az Astrophysical Journal című folyóiratban jelenik meg tanulmány.
A csecsemőcsillag, a V1647 Orionis 1300 fényévnyire található a McNeil-ködben (nebula), amely valóságos csillaggyár az Orion-csillagképben – olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon (http://www.space.com/16543-newborn-protostar-star-discovery.html).
A csillagra 2004-es kitörésekor figyeltek fel, amikor a fiatal nap két éven át világította meg a McNeil-nebulát. Fénye 2006 elején hunyt ki, majd az újszülött nap 2008-ban adott jelt magáról, és azóta is fényesen ragyog.
A legújabb kutatási projektben résztvevő asztronómusok három röntgencsillagászati műhold, a Chandra (NASA), a japán Suzaku, valamint az Európai Űrügynökség XMM-Newton űrteleszkópja segítségével végezték a megfigyeléseket. A kutatók a 2004-es kitörésekor kezdték el megfigyelni a változócsillagot, amelyet 2010 végéig „tartottak szemmel”.
„A megfigyelések révén egy nagyon fiatal csillag ‘bölcsőjébe’ leshettünk bele. Ez olyasmi, mintha a szívverését észlelhetnénk” – hangsúlyozta Joel Kastner, a Rochesteri Műszaki Egyetem professzora.
A V1647 Orionis igen gyorsan forog saját tengelye körül – míg a Nap körülbelül egy hónap alatt tesz egy tengelyforgást, a változócsillag 24 óra alatt. Felületén két forró pontot észlelték, itt áramlik be a körülötte lévő, porból és gázból álló anyagbefogási korongból a csillag „tápláléka”.
„Képesek voltunk meglesni a forgását, de észleltük azt is, miként szippantja be az anyagot, amelyből olyan sokat habzsol be, hogy alig bírja egyben tartani. Olyan sebességgel forog, amely már-már a csillag ‘szétesésével’ fenyeget, ennek ellenére ez viszonylag stabil égitest” – fogalmazott Kastner professzor.
Az infravörös fényben végzett korábbi kutatások alapján a tudósok úgy vélték, hogy a V1647 Orionis legfeljebb egymillió éves, a mostani vizsgálatok alapján azonban a tudósok sokkal fiatalabbnak vélik a csillagot, amely még mindig fejlődik.
Akár még több millió éven át táplálhatja az anyagbefogási korong a csillagot, míg az képes lesz a saját energiatermelésre: a belsejében beinduló fúzió révén hidrogénből hélium képződik, ahogy ez a Nap és más érett csillagok esetében történik.
A kutatók vizsgálták a V1647 Orionis felületén lévő két forró pontot, a röntgenforrásként azonosított két területet, amelyek sok ezerszer forróbbak, mint a csillag többi területe. Ezek a csillag ellenkező oldalain helyezkednek el, és a déli ötször fényesebb az északinál.
Az asztronómusok folytatják a megfigyeléseket a három röntgencsillagászati műhold segítségével, hiszen a V1647 Orionis révén jobban megismerhetik, hogy mi történik egy születőben lévő csillaggal az anyagbefogási korong porfüggönye mögött.
Forrás: mti