A sorvadó Vizsoly református lelkipásztora és lelkes társai virágzó falusi turizmust és a magyar nyelven elsőként a községben kinyomtatott Bibliához méltó látogatóközpontot és ezzel jövőt álmodnak az abaúji településnek. Vizsoly nemzeti ügy.
Vizsoly az abaúji végeken, Miskolctól nagyjából 60 kilométerre északkeletre, a felvidéki Kassától mintegy 25 kilométerre délre található. Az elmúlt évszázadokban ennek igen nagy jelentősége volt, hiszen a Budáról Kassán át Krakkóig húzódó kereskedelmi útvonal érintette a falut, így Vizsoly a közép-európai vérkeringés fontos településének számított. A trianoni békediktátum szétzúzta e szervességet, így eshetett meg, hogy a földrajzilag Miskolchoz képest feleakkora távolságra található Kassa politikailag, kereskedelmileg és kulturálisan is igen távoli várossá vált. Vizsoly pedig a csöndesen haldokló abaúji falvak egyike lett.
Pedig a település az őskor óta lakott, a honfoglalás időszakában pedig az egész tágabb térség vezéri szállásterület volt, ezt a feltárt rendkívüli gazdagságú régészeti leletanyag bizonyítja. Amikor Szent István király felesége, Gizella királyné német telepeseket költöztetett a Hernád völgyébe, Vizsoly ispánsági székhely lett. Első írott említése 1215-ből való, akkor Vislu néven volt ismert, később a Vysl, Wysl, Wysol változatok terjedtek el, 1220-ban pedig Egyházasvizsolynak hívták a települést Árpád-kori temploma után, melynek szentélye a XII. században, hajója a XIV. században épült.
A kései romanika és a korai gótika építészeti jegyeit egyaránt magán hordozó istenháza a XVI. században került a reformátusok birtokába. A 2000–2001-ben az első Orbán-kormány támogatásával felújított, a föld alatt feltárásra váró altemplomot is rejtő istenháza kiemelkedő kultúrtörténeti érték, nem csupán építészeti öröksége miatt, hanem az 1940-es nagyszabású felújítási munkálatok során előbukkant Árpád-kori freskók okán is. Ezek feltárásához és restaurálásához a Műemlékek Országos Bizottságának megbízásából Szentiványi Endre és Farkas Tibor fogott hozzá, ám a háború forgatagában a munka félbemaradt. Azt 1951–52-ben Bartha László, majd 1976–77-ben Pintér Attila és Bécsi János folytatta, végül 1984–85-ben Seres László fejezte be. A freskók főképp bibliai jeleneteket ábrázolnak, de feltűnik a kunokkal csatázó Szent László királynak a tordai hasadékhoz kötődő legendája is. És persze Szent Kristóf, a templom eredeti védőszentje, az utazók és kereskedők patrónusa – merthogy, miképp említettük, Vizsoly a Buda–Kassa–Krakkó kereskedelmi útvonal egyik települése volt lóváltó állomással, postahivatallal, serfőző házzal, vendégfogadóval. Ma cigánysor szomorkodik Közép-Európa egykori ütőere mentén…
A XIV. század elején Amadé nádor törvénykezett a faluban, később arra is volt példa, hogy megyegyűléseket tartottak Vizsolyban. A település azonban 1590-ben írta be magát örökre a magyar kultúrtörténetbe, amikor Károli Gáspár tiszteletes úr, a közeli Gönc református papjának teljes magyar nyelvű bibliafordítását az ecsedi Báthory István szatmári és szabolcsi főispán által két évvel azelőtt alapított könyvnyomtató műhelyben a korábban Bornemisza Péter által Lengyelhonból Magyarországra hívott Mantskovits (egyes források szerint Mantskovith) Bálint nyomdászmester sajtó alá rendezte. Ilyképp a híres vizsolyi biblia lett a könyvek könyvének első teljes magyarított kiadása, miután a Huszita Biblia néven ismert korábbi fordításnak csak egyes részletei ismertek. A Károli Biblia első kiadásának fő támogatója Vizsoly akkori birtokosa, felsővadászi Rákóczi Zsigmond, a későbbi erdélyi fejedelem volt.
Történt pedig mindez azon zord időkben, midőn Magyarország a történelem játékszereként három részre szakadt, és csak kevesekben élt a remény, hogy egyszer a haza és a nemzet újraegyesül. Az állandósult háborúskodás évtizedeiben mégis akadtak tettre kész emberek, akik a magyar önazonosság őrzésével, felmutatásával, magyarság és hit terjesztésével felpezsdülést hoztak a kilátástalanságba, és ezzel megalapozták az alkotó jövőt.
A történelmi párhuzam korunkkal zavarba ejtően kézenfekvő. Ma is fordul a történelem, világok feszülnek egymásnak, a magyarság pedig szétszaggatva, hitetlenül, árván didereg a viharban. Nagy szükség van ezért olyan emberekre, amilyen Vizsoly református tiszteletese is.
Kovács Zsolt Levente tavaly szeptember 15-én kezdte meg szolgálatát a faluban, miután elődje a festői Dunakanyarba költözött egy másik gyülekezethez. A 27 esztendős lelkész a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának egykori növendéke, teológiai tanulmányait pedig a fővárosban végezte. Vizsoly az első önálló szolgálati helye, vagyis rögtön a mélyvízben találta magát. Szerencsére jó úszónak bizonyult, gyógypedagógus feleségével, Kovácsné Kerülő Kingával és elkötelezett helybéli munkatársaival közösen rövid idő alatt életet leheltek a jövőjéről már-már lemondó faluba.
Nem volt könnyű dolguk, az elaggó gyülekezet mindössze 43 lelket számlál – de nem csupán a kálvinista hívek fogyatkoznak. Vizsoly hagyományosan katolikus többségű település, hiszen a lutheri és a kálvini hitújítást alapos ellenreformáció követte. A faluban két katolikus templom is van, az egyik a római szertartású híveké, a másikban görög rítus szerint szolgálnak Istennek. De bizony ezeket is kevesen látogatják, s akik igen, azok is jobbára öregek. Vizsolyban is kísért az elmúlás, az elfogyás, a pusztulás réme.
Sokkoló küldetés ezzel szembenézni. Helyes gyógymódot azonban csak pontos kórisme tudatában lehet megállapítani.
– Egy fásult, reményvesztett faluba érkeztem tavaly ősszel, amelynek ugyanakkor csodálatos adottságai vannak a természeti környezetet és a történelmi emlékeket illetően egyaránt. De ahhoz, hogy ezek kiaknázhatóvá váljanak, a közösséget lélekben, hitben újjá kell építeni. Mielőtt megkezdtem vizsolyi szolgálatom, több lelkésznek felajánlották az itteni gyülekezet gondozását, ám ők sorra elutasították a lehetőséget. Ez a sok baj mellett még a fölöslegesség, a „senkinek sem kellünk” érzetét is kicsíráztatta a helyiekben – ad gyors helyzetképet Kovács Zsolt Levente református lelkész. Megtudjuk, hogy még helybéli orvos sincs a faluban, pedig az elöljáróság ingyen odaadná a praxist egy olyan orvos-házaspárnak, aki vállalja, hogy húsz évig Vizsolyban él és gyógyít, az Amerikából hazatelepült üzletember, Lőrincz Kálmán által fémjelzett Házat-Hazát Alapítvány ezért orvoslakás építését tervezi.
Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. A legégetőbb baj a munkanélküliség, melynek aránya Vizsolyban kirívóan magas, az aktív korúak körében közelíti a 80 százalékot. Értelmes, alkotó munka és megélhetés nélkül egyetlen településnek sincs jövője. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az ezerlelkes Vizsoly lakosságának fele cigány, az iskolában azonban arányuk már eléri a 80 százalékot. Az egymás mellett élést itt ugyan nem terhelik kirívó etnikai ellentétek (csetepaték leginkább a cigánysoron, egymás közt fordulnak elő néhány évente, attól függően, mikor szabadulnak a börtönből némely hírhedt bajkeverők), de a kínos visszafogottsággal csak „integrációs problémáknak” nevezett jelenségek Vizsolyban sem ismeretlenek.
– Nagyon sok a „három H-s”, azaz halmozottan hátrányos helyzetű gyerek a faluban, ők jellemzően a cigányok közül kerülnek ki. Sok köztük a fogyatékkal élő. Ezért első teendőink egyike volt, hogy megszerveztük a gyermek-istentiszteleteket és hittanórákat. Azt tapasztaltuk, hogy nagy örömmel jönnek a gyerekek, sokan már órákkal korábban megérkeznek. Otthon sokuknak nincs semmiféle játéka, egyáltalán, gyerekszobája, ezért szeretnek itt lenni – mondja Kovács Zsolt Levente.
A foglalkozások a kissé viharvert gyülekezeti házban zajlanak, ezt még az elmúlt tél beállta előtt újították fel helyi erőből, kalákában, filléres adományokból. A kandallót például, amit fával fűtenek, egy helybéli traktoros építette. Az épület eredetileg kántortanítói lakásnak épült azon boldogabb és egészségesebb időkben, midőn a nagy magyar kultuszminiszter, gróf Klebelsberg Kunó a háborút vesztett Magyarország költségvetésének jó tíz százalékát tudta minden esztendőben az általa honvédelemnek tekintett oktatásra és a művelődésre fordítani.
A közösségi gondolkodás és az egymásra odafigyelés jegyében megszervezték az idősgondozást és a házi segítő szolgálatot is, és ez mindjárt azt jelentette, hogy két embernek állandó nyolcórás munkahelye lett.
– Ez a falu nem engedheti meg magának, hogy búskomoran várjon önnön elmúlására, esetleg valamilyen váratlan segítségre. Itt és most önerőből, hittel kell újjászervezni Vizsolyt – foglalja össze missziójának lényegét a lelkész.
A feladat tehát a vizsolyiak felrázása, mozgósítása. Ennek érdekében – tíz év óta először – ökumenikus imanapokat szerveztek. A református lelkész a katolikus templomban prédikált, pápista kollégája a kálvinistáknak hirdette Isten igéjét, s mindezt szeretetvendégségek, jóleső együttlétek kísérték. A vizsolyiakban mindez megmozdított valamit. Izgatottan kérdezték a lelkészt, vajon mikor szerveznek újra ilyen alkalmat. Kiderült, hogy a fásultság mögött mindenkiben ott él a vágy átélni a közösség, a közösségi lét erejét és örömét. Ebből sarjadt ki aztán a Molnár Gergely helyi méhészmester és református presbiter által életre hívott Vizsolyi Civil Kerekasztalnak az Ültess egy fát Vizsolyon! elnevezésű kezdeményezése azon céllal, hogy annyi csemetét ültessenek el a faluban március 29. és április 1. között, ahány esztendős múltra tekint vissza a falu.
Miképp Luther Márton mondja híres asztali beszélgetéseiben: „Ha tudnám, hogy holnap elpusztul a világ, még ma ültetnék egy almafácskát.” Erre emlékezve a református templom elé a Luther almafájának elnevezett csemete került.
A kezdeményezésnek persze jelen idejű üzenete is volt. Közismert, hogy az egyre nagyobb lélekszámú cigány közösségek által sűrűn lakott térségekben lassan megsemmisülnek a hagyományos gazdálkodási kultúrák: az állatokat ellopják, a gyümölcsösöket és az erdőket letarolják, mint a sáskák. A remény csemetéinek nevezett fácskák elültetése afféle demonstráció is volt ez ellen. A kezdeményezés óriási sikert aratott, nem ezer fát ültettek végül, mert a felhívásra közel nyolcezer felajánlás érkezett. Ennek fele már Vizsoly földjébe ereszti gyökereit. A többi pedig a jövőépítő munkába bekapcsolódó több környékbeli településre, Boldogkőváraljára, Korlátra, Novajidrányra került: Csatlakozott a vizsolyi cigányok egy része is. Kényszer és kérés nélkül. Úgy tűnik tehát, hogy korántsem olyan reménytelen a helyzet, amilyennek az első, felületes pillantásra tűnik.
Vizsoly jövője és egyik kitörési lehetősége ezzel együtt a falusi turizmus lehet. Ez adhatja vissza a helyiek önbecsülését, ez teremthet megélhetést. Ehhez azonban radikális változásokra van szükség. Ma például a legendás vizsolyi biblia a templom egy kopott, rosszul megvilágított és biztonsági szempontból is szinte teljesen hiábavaló vitrinében látható. Ez méltatlan a magyar kulturális örökség e jeles emlékéhez. Ráadásul a vizsolyi bibliát az elmúlt évtizedben kétszer is ellopták: először 2002 februárjában, s 2003 őszén megkerült; másodszor pedig 2009 szeptemberében. Szerencsére egy hónappal később a rendőrség ismét megtalálta a pótolhatatlan kincset, de nem kellene lehetőséget adni egy harmadik kísérletre.
Tudják ezt a vizsolyiak is. Kovács Zsolt Levente és lelkes társai mernek nagyot álmodni, történetesen egy nyomdatörténeti tárlattal összekötött biblia-látogatóközpont felépítését. Az épületben konferenciaterem is helyet kapna, ilyképp egyházi és más közösségi rendezvényeket is lehetne szervezni méltó körülmények között. A méltó körülmények megteremtése kulturált mellékhelyiségek építését is jelenti, mivelhogy a szükség gyötörte turisták jelenleg csak pottyantós budiban végezhetik el dolgukat a templomkertben, márpedig az ilyesmi sem nyáridőben, sem télvíz idején nem túl komfortos.
A tokaji borra és a híres gönci barackpálinkára tekintettel hungarikum-pincét is álmodnak és kávézót, valamint könyvet, ajándéktárgyakat és helyi portékákat árusító kis boltot. És szállást a Sárospatak–Vizsoly–Gönc református zarándokútvonalon járók számára. És ahol reménybeli turisták, vendégek vannak (márpedig jó eséllyel lesznek, hiszen Vizsoly közelében ott a regéci és a boldogkőváraljai vár, a Hernád pedig a regényes evezőstúrák híveinek is kihívást jelent), ott jövőbeni falusi magánszállásokra is szükség lesz. Ez mind munkát és megélhetést is jelent majd.
Mindehhez azonban pénz kell. Kovács Zsolt Levente és társai ezért fordulnak a Demokrata hasábjait is felhasználva a nemzet közvéleményéhez, mert Vizsoly nemzeti ügy: a keresztény államszervezés, később a reformáció fontos történelmi színhelye, a vizsolyi biblia pedig a magyar kultúrtörténet maradandó emléke. S ha sikerül bebizonyítani, hogy egy abaúji kis falu – melyről sokan már lemondtak – megújuló hittel, akarattal, közösségi összefogással képes a patinás múlthoz méltó reményteljes jövőt építeni, az országos és összmagyar léptékkel mérve is példaértékű lehet.
Az elképzelt biblia-látogatóközpont terveit Callmeyer László építész, a kétszeres Ybl-díjas Callmeyer Ferenc fia készítette el, éspedig az ügy jelentőségére való tekintettel ellenszolgáltatás nélkül. A tervek kivitelezése azonban sokba kerül. Vizsoly most hát általunk is közvetítve, jó emberek segítségét kéri, hogy egy nagy összefogással jövőt építhessen magának.
Ágoston Balázs
forrás: Demokrata 2012/19. szám, 2012. május 9.
Ön is segíthet!
Kovács Zsolt Levente
vizsolyi református lelkipásztor
elérhetőségei:
3888 Vizsoly, Szent János u. 123.
tel./fax: (+36 46) 587 512
mobil: (+36 30) 749 8568
e-mail: emailsender@freemail.hu
A látogatóközpont megvalósítására nyitott számla száma:
n11734097-20021245
(IBAN szám: HU54 1173 4097 2002 1245 0000 0000, SWIFT kód: OTPV-HU-HB)
A gyülekezet általános életének zámlaszáma:
n54600140-10022764
IBAN szám: HU86 5460 0140 1002 2764 0000 0000)