A Földet fenyegető veszélyek egyik nagy csoportja demográfiai jellegű. A gazdasági szempontból élenjáró és az elmaradott területek különböző problémákkal küzdenek, ugyanis addig, amíg a fejletlen, illetve fejlődő régiók az ellenőrizhetetlen túlnépesedés állapotába kerültek, a fejlett régióknak, a népesség természetes fogyásával, az elöregedés tényével kell szembe nézniük. Előadásom első részében azt tekintjük át, hogyan kapcsolódnak össze a demográfiai és társadalmi folyamatok.
Előadásom második részében a magyarországi halandóság alakulásával foglalkozom. A vizsgálatot 1876-tól kezdjük, ugyanis az elhaltakra vonatkozó rendszeres adatgyűjtést a Statisztikai Hivatal ekkor szervezte meg.
Összefoglalásként elmondható, hogy a halandóság területén az 1890-es évek elejétől az 1960- as évek közepéig csökkenő tendenciát tapasztalhattunk. Ez az irányzat csak az 1932-es gazdasági válság idején, és a II. világháború éveiben emelkedett átmenetileg. Az 1960-as évek közepétől ugyanakkor krónikus epidemiológiai válság alakult ki Magyarországon, amelynek csúcspontja 1993-ban volt.
Mivel a halandóság legjellegzetesebb különbségei az életkorral kapcsolatosak, megvizsgáljuk a korspecifikus halálozási arányszámok időbeli alakulását is.
A magyar halandóság történetében régóta megfigyelhető az a jellegzetesség, hogy a férfiak halandósága meghaladja a nőkét, és a legutóbbi évtizedek fejlődésének is egyik jellemzője, hogy a halandósági viszonyok változásai nem egyformán érintették a két nem képviselőit. Ez indokolttá teszi, hogy külön is foglalkozzunk a két nem halandósága közötti különbség alakulásával.
A népesség egyes társadalmi csoportjaiban a halandóság jelentősen különbözik. Az elemzések az életkor, és a nem mellett, leggyakrabban az iskolai végzettség, valamint a térség társadalmi-gazdasági helyzete alapján vizsgálják a halandóság alakulását.
Nagy jelentősége miatt a szakirodalom megkülönböztetett figyelmet fordít az egy éven aluliak (csecsemők) halandóságának az alakulására is. A csecsemőhalandóság alakulása a magyar demográfia sikerterületének számít, hisz az, töretlen javuló tendenciát mutat. Bár még messze vagyunk az ideálisnak tartott biológiai minimumértéktől, évről-évre egyre jobban megközelítjük azt.
(Az ismertetés Dr.Varga Beatrix egyetemi docens előadása alapján készült, amely elhangzott 2010-ben a Szépkorúak Akadémiáján)