Békéscsabán egy egész hétvégés fesztivál várta (várja, mivel még ma is tart) a szórakozni vágyókat, olcsó jegyárakkal és viszonylag színvonalas fellépőkkel. A pozitívumok nagyjából itt ki is fújtak. Páran fogtuk magunkat és útra keltünk, hogy megnézzük a Tankcsapdát, sörözzünk egy kicsit, és ha már ott vagyunk, harapjunk is valamit, ugyanis a sörfesztivál csülökparádé is volt egyben. Az időjárás mellett az árak is közbeszóltak, de a „Csapda” legalább jó volt. Beszámoló a Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé második napjáról.
Este nyolc körül jobbnak láttuk, ha megkeressük a bejáratot, hátha tömeg lesz a beléptetőnél. Nem volt, sőt meglepően gördülékenyen ment a bejutás, pénz, blokk, karszalag, kedves, szóróanyagot osztogató lányok. Hamar megtaláltuk a színpadot is, még volt időnk a koncertig, kerestünk volna valami olyan helyet, ahol tankolhatunk egy kicsit, ám legnagyobb meglepetésünkre a sörmérés nem a megszokott módon történt. Csak úgy vehettünk sört, ha „béreltünk” egy korsót, amelyet később vissza lehetett váltani. Így volt 1100 forint egy (!) korsóval (ráadásul a visszaváltásnál nagyon húzták a szájukat az eladók). De örültünk, hogy legalább ezt sikerült megkaparintani, mivel a sorok egyáltalán nem voltak rövidek, de a lényeg: sör megvan, nézzünk ennivalót. Itt újabb nehézségekbe ütköztünk, egytálételről nem is álmodoztunk, 5000 forintnál kezdődött a csülök ára. Egy aprócska gyros volt 900 forint, talán a kolbász érte meg a legjobban, kenyérrel, mustárral egy szál 800 pénzbe került. Gondoltuk, legalább toitoi-ok vannak, de hamar elkeseredtünk, ez is pénzes volt, kicsit azt éreztük, hogy a beugró ára csak a csali volt. Végre elkezdődött a Tankcsapda, be a tömegbe, rajtuk nem múlott a hangulat. Azért az érződött, hogy nem rockzenén nevelkedett emberek látogattak ki a koncertre, volt aki csak nézett maga elé, más az ismertebb számokra kissé lelkesebb lett, de az igazi buli legfeljebb elől volt érezhető. A vihar jól időzített, néhányan visszavonultak, ahogy meglátták az első villámokat, a kitartóbbak a csöpögő esőtől sem rettentek meg. Egy szervező aztán a semmiből a színpadra termett és hosszasan tájékoztatta a közönséget a viharról és a menekülési lehetőségekről, olyan aggódó hangnemben, mintha egy atomháború tört volna ki. Legalább két számot buktunk miatta. A Mennyország Tourist a lassan felbátorodó esőben még csinált egy kis hangulatot, de aztán elbúcsúztak Lukácsék és lassan a közönség is a hátrébb lévő sramlisátorba húzódott, a vihar végre kitombolhatta magát. A sátorban jellemző kép: ázott emberek, sörszag, hangos feldolgozások, zsúfoltság. Végre aztán megtaláltuk egymást, hogy újult erővel vágjunk bele az éjszakába.
Az erő hamar elfogyott, nem sikerült elfogadható helyet találnunk, megpróbáltunk valamilyen büfét keresni, a Speed-et emlegette mindenki, hát odamentünk, de valószínűleg még most sem értünk volna haza, ha ott beállunk a sorba. Órákig sétáltunk Békéscsabán, sajnos elég laposra sikerült a buli vége. Az állomáson aztán volt drága, de rossz szendvics, viszont a vonatunk üres volt, ahogyan a pénztárcánk is. Valahol azért úgy érzem megérte, ha másért nem is, legalább tanultunk most is, jövőre viszünk magunkkal korsót és szendvicseket, Lukácséknak köszönet.