1992 karácsonyán történt, hogy első szerelmi bánatomból keletkezett sebeimet nyalogatva, csendben kuporogtam a szobámban és a „Nagy Ő”-Zoli- egyik levelén könnyeztem egy gyertya felett. Anyámék átmentek családot látogatni, egyedül maradtam a lakásban és rettenetesen ki voltam borulva. Szóval, ültem, sírtam és olvasgattam, mikor is lángra kapott a levél a gyertya felett. Tökre bemajréztam és bátran, okosan, ledobtam az égő papírdarabot a földre, minek következményeképp kigyulladt a szőnyeg is. Én meg csak álltam a majré közepén, teljesen lefagyott a szoftver, aztán eszembe jutott, hogy jééé, el kéne oltani a tüzet! de mivel kell eloltani? Hát, poroltó nincs itthon, külünben sem tudnám használni, na, leszaladok a fürdőszobába, hátha van ott valami izgi. Jééé, hajlakk, na az pont jó lesz. Fel is vittem a szobámba, addigra már egész csinos lyukat égetett a tűz a parkettáig, megfogtam a flakont és egyenesen a lángcsóvákra irányítottam. Na apukám, most véged van-gondoltam-és kajak elkezdtem fújni a tüzet. Hát egy olyan 150 centis lángcsóva azonnal fel is kapott a szemöldökömig, én meg ugyanazzal a lendülettel be is brunyáltam. Pánikba estem ezerrel és lerohantam a lépcsőmön, de elcsúsztam mert pisás volt a zoknim és lefejeltem a komódot, ami baromira fájt és elkezdett vérezni a homlokom. Kirohantam a konyhába és felvittem a szobámba 1 pohár(!) vizet, mert az biztos eloltja a tüzet. Nem sikerült. Aztán letéptem magamról a pólómat és elkezdtem csapkodni a lángokat, utána leszedtem az ágyamról a takarót és azzal is elkezdtem püfölni.A végén elaludt a tűz és csak a füst maradt utána. Közben betoppantak anyámék, érezték, hogy valami nem stimmel-biztos a szagokból-és felrohantak a szobámba. a következő látvány fogadta őket: ott állt a szoba közepén, a lyukas szőnyeg és parketta mellett a lányuk, pisás gatyában, vérző fejjel, kisírt szemekkel félmeztelenül, kezében egy kissé véres és a tűztől kissé lukyas pólóval. Olyan döbbenten néztek rám, hogy szinte látni lehetett a baszott nagy kérdőjeleket az arcuk előtt. Anyám végre megszólalt:
-Mi a franc történt itt???
és mivel engem sohasem hagy el a humorom, a következőt válaszoltam:
-Itt volt a Jézuska, de az a lúzer elejtette a csillagszórót, amitől kilyukadt a szőnyeg. Én meg mondtam neki, hogy csináljon valamit, mert beárulom nektek, hogy ő volt. Erre lefejelt és azt mondta, hogy pisiljem le a tüzet, különben hagymát hámoz a szemeim alá, amit meg is tett és ettől elkezdtem sírni, aztán megpróbáltam lepisilni a tüzet de nem tudtam rendesen fölé hajolni és a gatyámba ment az egész. Erre beizgult és letépte a pólómat, hogy ő most megerőszaklol engem. És hála Istennek pont ekkor jöttetek, berezelt és elrohant…
Csóri szüleim még vagy 15 percig csak álltak és merdten bambultak rám, és szerintem akkor kezdett lassan, nagyon lassan körvonalazódni bennük a gondolat, hogy ebből a gyerekből normális ember más sohasem lesz.