Elképesztő, hogy milyen kiegyensúlyozott a világ két legjobb klubcsapatának egymás elleni mérlege. Ez derül ki Margitay Richárd és Margitay Zsolt új könyvéből (Az El Clásico és ami mögötte van, Aba Könyvkiadó, 2012). A lassan száz éve folyó, időnként nagyon is kiélezett hangulatú spanyol-katalán párharc idén április 21-ig döntetlenre állt. Az utolsó mérkőzésen a gránátvörös-kék csíkos mezről híres Barcelona 2007 óta először otthonában kikapott a Realtól. Egyébként az El Clásico néven elhíresült páros mérkőzések folyamán a Reálnak és a Barcának egyformán 86-86 győzelme volt, s ismeretes, hogy ennek a balansznak a felborulását követően Pep Guardiola, a Barca főedzője lemondott.
A Real barcelonai győzelme után a madridiak most eggyel vezetnek, s ugyanezen a mérkőzésen dőlt el, hogy idén már a spanyol bajnoki trófea is a nagy rivális birtokába kerül. Bajnokságot egyébként a Reál 68 alkalommal nyert megalakulása óta, míg a Barcelona 64 bajnoki győzelemmel lohol a nyomában. A spanyol kupában viszont a Barca vezet 15-10 arányban a győzelmek számát illetően.
Végül az egymás hálójába bepasszírozott labdák tekintetében enyhe Real fölény mutatkozik 365-354 arányban.
Az El Clásicó és ami mögötte van, mely jelenleg a hírlapárusoknál szerezhető be, nemcsak a két extraklasszis spanyol csapat egymás elleni statisztikáit tartalmazza mérkőzésekig lemenő részletességgel. Az „ami mögötte van” ezúttal egy világviszonylatban is páratlan jelenségre, a sport és a politika végletes összefonódására is utal. A Barcelona Madridban aratott sikerei mindig is a magát nem spanyolnak tekintő katalán nép függetlenségi törekvéseinek kifejezője volt. Bár az utóbbi években ez a szembenállás mintha enyhült volna és a nagy civilizálódás közepette mostanában már az is előfordul, hogy Nou Campban megtapsolják Cristiano Ronaldot és társait, az El Clásico történetileg háborúskodást is jelent. Ennek egyik utolsó példája a Luis Figo átigazolása körüli botrány volt, amikor Figo-bábukat égettek Barcelonában.
A párhuzamos sporttörténet másik érdekessége, hogy mint ismeretes, a világ két legjobb klubjaként számontartott csapatok története tele van magyar vonatkozásokkal. Kubala Lászlónak Barcelonában szobrot állítottak, Puskás Ferenc Madridban számít legendának. A két nagy csapatban az évek során szinte mindenki megfordult, aki a labdarúgásban világklasszisnak számított. Az El Clásico összesített góllövőlistáján az első helyet az argentin Alfredo di Stéfáno foglalja el, Puskás ezen a listán az ötödik.
