Nem vagyok az a sétálós fajta. A “mentem én már eleget” szlogenre való hivatkozással – ahogy mondani szokták – még a WC-re is kocsival járok. Így aztán, amikor szervizbe került az autóm, érthető módon kölcsönkértem egy barátom négykerekűjét. Kényelmes, jó kis kocsi volt és élveztem a vezetést. Lévén éjfél felé jártunk, az utak teljesen üresek voltak, aminek nagyon örültem egészen addig, míg meg nem szólalt egy hang.
Ijedtemben azt hittem struccokat szülök, mivel legjobb tudomásom szerint egyedül voltam. Azt hittem halucinálok. De nem. Az erőteljes hang ismét megszólalt. Egy szót mondott csupán: OLAJCSERE. Na persze. Éjjel. A semmi közepén. De az autó hajthatatlan volt, 80 km-rel később újfent felszólított, majd megállt. És többé nem is indult el. Ilyenkor beindul a katasztrófa elhárítás: stoppol, benzinkút, olajvásárlás, hol van szerelő, felébreszt, rábeszél, sokba kerül, de végre elindulhatok haza. És amikor végre lenyugodtam, belém villant, hogy hisz hozzám beszélt egy autó. Dühös lettem. Hozzám ne beszéljen egy autó. Én sem berregek. Egyáltalán. Nem szeretem, ha gépek beszélnek, gondolkodnak, ellenőriznek és döntéseket hoznak. Helyettem. Márpedig ahogy halad a technikai fejlődés ez egyre inkább mindennapivá válik. Még a kissé elavult otthoni számítógépem is hoz önhatalmúlag döntéseket. Néha kilép a programból, amit épp használok, néha letöröl fájlokat, aztán ha megunt, akkor lefagy. És mindenki mondhat amit akar, de ilyenkor direkt ki akar szúrni velem.
Gondolják csak el. Ma már az utcán megfigyelő kamerák vannak, ha van telefonunk, akkor bármikor megállapítható, hogy hol vagyunk, a média egyre erőteljesebb hatást fejt ki és próbálja irányítani az embereket, az internet megállás nélkül befolyásoló tényezőként villog a lakásokban. És mint legfőbb csapda öles léptekkel fejlődik. Már küszöbön a biocsip létrehozása, mely beláthatatlan lehetőségeket fog nyújtani az élet kényelmessebbé tétele mellett az ellenőrzésre és irányításra. Figyelembe véve, hogy ma már mennyi – elsősorban fiatal – embernek lett szó szerint szenvedélye a számítógép és idejük javát a képernyő előtt töltik, anélkül, hogy erejük lenne megválni tőle, elképzelhetjük, hogy milyen végtelenül függenek majd szövevényes világától, ha az egész szövedék meg fog elevenedni a jövőben. Alig lesz majd esélye rá az embernek, hogy megváljon tőle. Megfelelő képet nyújt az emberiség jövőjéről az ijesztő látvány, amikor egy nagy és sóvár pók hálójából magát hiába kiszabadítani próbáló rovart látunk. Nem véletlen az internet elnevezés sem: www – world wide web (világméretű pókháló)
Az embernek el kell dönteni, hogy ura a komputernek és az Internetnek, vagy azok őneki? Ha ugyanis függetlenek akarnak maradni a komputerek világától, pontosan és tárgyilagosan meg kell különböztetniük, hogy munkájukhoz mire van tisztán és csak technikai segítségképpen szükségük és hol lépik át azt a határt, ami függőséghez vezet.
Volt nekem egy kedves, öreg barátom, aki azt mondta, hogy mindent arra kell használni, amire való. Ha nem így teszünk, abból mindig baj származik. És bármilyen bárgyún is hangzik ez a mondat, nagyon igaz, hiszen mindent lehet jó, vagy rossz céllal, szándékkal használni és hogy mit teszünk, az csak rajtunk múlik.
De nem szabad megfeledkeznünk egy alap igazságról, miszerint valahányszor lemondasz valamiről, örökre hozzákötődsz a dologhoz, amelyről lemondtál. Amikor elítélsz valamit, örökre hozzátapadsz. Amíg küzdesz valami ellen, addig erőt adsz neki. Annyi erőt, amennyit arra fordítasz, hogy küzdj ellene. Amikor elítélsz valamit, hozzákötődsz. Az egyetlen módja, hogy kikerülj ebből, ha keresztül nézel rajta. Értsd meg valódi értékét és nem lesz szükséged rá, hogy elítéld. Egyszerűen megválsz majd tőle.
Érdemes elgondolkodni, hogy annak idején Verne Gyula milyen precízen látott bele a jövőbe és mennyi fantazmagóriának tűnő jóslata vált valóra. Ma épp így olvashatunk könyveket, nézhetünk filmeket, melyek sokszor roppant ijesztő világot festenek elénk. A “Sasszem” című film jut eszembe, amely analóg Orwell 1984 című művével, melynek világképe feltűnő és szándékos párhuzamokat mutat a totalitárius államokkal. A történet egy negatív utópia, melyben a felügyelő állam tökéletes alkalmazkodást diktál a polgároknak hazugsággal, félelem keltéssel és kegyetlen büntetésekkel. Ezt a hatalmat, egy az államvédelmi szervezet által létrehozott számítógép ragadja magához. A film számomra azt jelzi, hogy a legjobb szándékkal induló hatalom is előbb, utóbb elkorcsosul, öncélúvá válik és birtoklója egyszer csak istenné lesz a maga szemében. Ez sajnos az emberi természet sajátja, mely a teremtési vágy és képesség birtokában nem ismeri fel a határokat.
Jellemző, ahogyan a film elején az államvédelmi szervezet két egységének fedőneve Loki és Thor. Loki a skadináv-germán mitológia csalfa, hitszegő, bajkeverő istene. A legsötétebb jellem az istenek között, aki a rosszat önmagáért szereti. Csalással szerzi meg, vagy ellopja azt, amire szüksége van. Ő is részese az ember megteremtésének. Thor pedig a vihar és mennydörgés istene. És ez a szervezet az általa létrehozott intelligens számítógép figyelmeztetését elutasítva, sok ártatlan ember halálát okozza. Ekkor Ariel (Isten Oroszlánja) a gép átveszi a hatalmat és istenként büntet. Mindez arra is figyelmeztet, hogy a viharos technikai fejlődés lassan elpusztítja a természetet és egyszer csak az ember ellen fordul. Más alapokon ugyan, de a film Orwell rémlátomásával analóg világképet fest a jövőről. Mindenképpen fontos párhuzamot vélek felfedezni korunk egyik legfőbb jelenségével, az úgynevezett Big Brother effektussal is. Eszerint a “Nagy Testvér” (azaz a hatalom, az állam) folyamatosan figyel, minden lépésről tud és befolyásolja, irányítja az embereket. A jelenség mára abszolút nem tűnik szürreálisnak, hiszen szinte minden szükséges technika adottá vált ahhoz, hogy az emberek tökéletes kontroll alá kerüljenek, és képtelenek legyenek eltűnni a “Nagy Testvér” figyelő tekintete elől.
„A Földből pedig olyan lények szörnyű fajzata sarjad ki majd, akik automatikus értelemmel rendelkeznek.
Ez a Földön egykor elterjedő mozgás szörnyű, roppant okos, borzalmas, egymásba gubancolódó pókok hálójával,
szövedékével vonja be majd a Földet.”
(Rudolf Steiner)
Gyulai Gaál Krisztián
dolgokazeletben@gmail.com – ha vitázni, véleményt mondani, vagy cak beszélgetni lenne kedve, szívesen várom jelentkezését.