A Bagi-féle szélmalom mára az önzetlenség jelképe. Az évekig elhagyatottan álló műemléket külföldi fiatalok önkéntes munkával igyekeznek helyreállítani, céljuk, hogy újra őröljön és a helyi közösség része legyen.
A Bagi-féle szélmalom Pálmonostorától nem messze, kint a földeken bukkan elő a fák közül. 1866-ban a neves csongrádi malomépítő mester, Mészáros Gáspár emelte, államosításáig Bagi Ferencé volt, most pedig egy francia tanárember – nyári építőtáborokat szervezve – küzd a helyrehozataláért.
Alapítvány harcol érte
A szélmalmot Alain Guillon vásárolta meg 1998-ban azzal a kikötéssel, hogy a II. világháború után államosított épület vételára az egykori tulajdonosé, Bagi Ferencé legyen. Guillon egy év alatt kitanulta az ácsmesterséget és egyesületet hozott létre a resturálásra, ami külföldi fiatalokat toboroz önkéntes munkára a nyári hónapokban.
A – kezdetben erősen lepusztult – műemlék felújítása így már lassan tíz éve zajlik, a végső cél pedig, hogy az 1949 októbere óta nem őrlő szélmalom újra működőképes legyen. Guillon a teljes felújítás után olyasvalakinek szeretné adni, aki lehetőségei szerint megőrzi majd az állapotát.
Filmre vitték
A meghökkentően önzetlen szélmalom-mentő történetről 2009-ben dokumentumfilm is készült Vereb Vean András rendezésében A Malom címmel. „A malom több mint kilencven éven keresztül, a történelem viharait meg sem érezve őrölt és darált, mert az élethez kenyér, a kenyérhez pedig liszt kell. Aztán túl nagyot fordult a szél, olyan nagyot, hogy azt már nem tudta követni a molnár és a szélmalom vitorlája. Az új rendnek megfelelően a malom, mely eddig a molnár tulajdonában mindenkié volt, az állam tulajdonában senkié lett. És a szélmalom, mely addig kilencven évig őrölt és darált, úgy tűnt, hogy örökre megállt” – summáz a film narrátora.
Aztán megcsillantja a reményt: „A kilencvenes évek vége felé a Kiskunságba érkezett egy francia tanárember. Allain Guillon rátalált a romos malomra, és a szakadt tető és a málló falak ellenére felismerte, hogy ez az épület jelkép.” Így kezdődött a szélmalom-mentő – lassan évtizedes – küzdelem. „Ahhoz, hogy a malomépületből igazi malom, egy csoportnyi emberből pedig közösség legyen, rengeteg nyitottság, munka és önzetlenség szükséges.” – hangzik el a filmben.
Mészöly Ágnes, a film forgatókönyvírója így összegez: „Az emberek lusták, és nagyon nehéz építeni. Rombolni talán egy kicsit könnyebb, de sajnos legkönnyebb semmit sem csinálni, és én attól félek, hogy az emberek nagyon könnyen csinálnak semmit. Abban reménykedem, hogy talán ha ilyen dolgokat is megmutatunk nekik, akkor ebből a semmittevésből felállnak és tenni fognak valamit.” Helyey László, a film narrátora elmondta: „A lényeg van megfogalmazva, itt nincs mellébeszélés, ez a közösségteremtésről szól.”
„egyre szebb lesz”
Pálmonostora polgármestere rendszeresen kijár felmérni, hogy áll a felújítás. Rádiné Gémes Ildikó Anna lelkes: „Jól haladnak a munkálatok, de hogy mikor fog őrölni, azt senki sem tudhatja. A negyedik, legfelső szint és a tetőszerkezet már kész. Hogy ezt elérték fiatalok önkéntes munkával, ez óriási dolog, hiszen nem is olyan rég a tetőn még beesett az eső, olyan romos állapotban volt. Most pedig már ereszcsatornája is van, igazán szép, és egyre szebb lesz.”
Hozzáteszi: „Azért sok dolog van még hátra. Az épület fala az elmúlt százötven év alatt olyanná vált, mint amikor egy almát megpucolnak, hiszen az idő lekoptatott róla egy réteget. Ezt azonban már nagyrészt helyreállították.” Az épület belsejét most szuvasodás ellen kezelik, hiszen távlati cél, hogy az eredeti alkatrészek vegyenek majd részt az őrlésben.
Próbaképpen már meg is mozdították a malomkereket. Amit viszont teljesen felemésztett az idő, az a négy vitorla, ezeket újonnan kell majd csináltatni. Amikor végre megkezdik munkájukat, újra szolgálhat a malom és teheti, amit majd egy évszázadon át.
Szöveg és kép: Mozer Mária