A napokban beszámoltunk arról, hogy a Parlamentben aláírták a „Vidékfejlesztési együttműködések a Kárpát-medencei határon túli magyarsággal„ című megállapodást. A nyolc országot érintő stratégia a természeti, földrajzi előnyöket használja ki, különös tekintettel a vízgazdálkodásra és a magyar közösségek közötti vidékfejlesztési tartalmú együttműködésekre.
A dokumentumot Fazekas Sándor, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter, Németh Zsolt a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, és Jakab István a Parlament alelnöke, valamint Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia és Ausztria magyar közösségeinek képviselői írták alá.
Az ünnepélyes aktust követően Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke (Románia), Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja elnöke (Szlovákia), Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke (Románia), Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke (Szerbia) adott rövid nyilatkozatot a Ring Magazinnak a szerződéssel kapcsolatban, illetve válaszolt közösség érintő kérdésekre.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke:
– 22 év mérlegét megvonva méltán lehetünk elégedetlenek az együttműködési eredményekkel, mert nem sikerült a magyar összefogást olyan mértékben felhasználni, hogy ez Erdélyben megtartó erővé váljék gazdasági téren. Gondolok itt a magyar vállalkozások erdélyi jelenlétére, a gazdasági együttműködésre, a határon túli magyar közösségek gazdasági fellendítésének a stratégiájára. 22 év után az első koncepciózus gazdaságfejlesztési terv az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által elkészített Mikó Imre terv, amelynek a közelmúltban volt a bemutatója a Nemzetgazdasági Minisztériumban. Ma pedig a Vidékfejlesztés terén kötünk egy megállapodást Magyarországgal, amely nemzetstratégiai igénnyel próbálja összefogni, megteremteni az együttműködést a határ két oldalán lévő lakosság, különösképpen a magyarság, illetve az adott régiók között. A határ menti együttműködés európai stratégia és érték, amit nekünk, magyaroknak is ki kell használnunk, és tartalommal kitölteni. Most nagy lemaradást kell behoznunk és erre az új nemzeti kormány biztosította körülmények nagyon jó lehetőséget teremtenek.
Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnöke (Szlovákia):
-A határon átnyúló együttműködést a természetes régiók összetartozása miatt, a helyi és a megyei önkormányzatok aktív szereplésével megállíthatatlan folyamatnak kell tekintenünk. A szlovák központi kormányzat ez ellen ugyan gördíthet mesterséges akadályokat, de csak időlegesen, mert a kooperáció érdeke a vállalkozóknak, a helyi és megyei önkormányzatoknak, s persze a lakosságnak is.
A mögöttünk hagyott évtizedekben már voltak együttműködési kísérletek, amelyeket azonban
nem sikerült igazán sikerre vinni, s ez sokakat elkedvetlenített. Ennek a mostani programnak éppen az a lényege, hogy módot nyújt rá, hogy tartalommal tölthessük föl az együttműködést. Nyilván túl kell lépni az eszem-iszom sportolunk, jól érezzük magunkat című határ menti együttműködés kialakult gyakorlatán, tehát ki kell használni az ebben rejlő piaci, munkahelyteremtő lehetőségeket. A program azért jó, mert erre összpontosít.
– Közelegnek a március 10-én esedékes parlamenti választások. Milyenek az esélyei az MKP-nek?
– Ott „táncolunk” a bejutás szélén, legalábbis a közvélemény kutatások szerint. Kérdés persze, hogy mennyire reálisak ezek a felmérések. A szlovák média mindenestre. azon dolgozik, hogy még véletlenül se jussunk be. Én bízom benne, hogy a felvidéki magyarságban lesz annyi bölcsesség, hogy a magyar pártot visszasegíti a pozsonyi parlamentbe.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke (Románia)
-Magában az a tény, hogy meghívtak bennünket ide, bevonnak a közös gondolkodásba is örömünkre szolgál. Mi mindenesetre abban bízunk, hogy a stratégián túl különböző operatív programok is megfogalmazódnak majd.
-Mit hozhat az egyezmény a Székelyföld számára?
-Székelyföld elsősorban a családi gazdaságok színtere. Itt a földrajzi adottságok, tulajdonosi viszonyok eleve nem tesznek lehetővé a másfajta gondolkodást. Dacian Cioloşt, az EU mezőgazdasági biztosát –korábbi román agrárminiszter -, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének segítségével odahaza már meggyőztük, hogy ne csak a Román Alföld mezőgazdasági nagyüzemei, de a domb és hegyvidéken gazdálkodók is kellő figyelmet kapjanak. Szóval úgy látjuk, hogy az EU-ban a családi gazdálkodók sorsa az Unió fő áramlatát képezi. Ez összhangban van a magyar nemzeti vidékfejlesztési stratégiával. S ha bennünket határon túli magyarokat és székelyföldieket bevontak ebbe, az nagy reménykere jogosít. Nincs magyarországi és határon túli magyar ügy, csak egy magyar ügy van, és ennek a szellemiségének a jegyében most megnyílt a kapu az együttműködés előtt.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetségelnöke (Szerbia):
– Én azt gondolom, hogy a megállapodásnak igen is lesz tartalmi következménye. Úgy hiszem, hogy a határon túli magyar politizálásnak megkerülhetetlen feladata az egzisztenciateremtés és az egzisztenciális gondok megoldása kezelése. Ebben a tekintetben teljesen újszerű ez a Kárpát-medencei gazdasági térség ötlet. Fontos, mert nálunk a Vajdaságban a mi közösségünk egy jelentős része a mezőgazdaságból él. A mezőgazdaság, a vidék, az életkörülmények a gazdálkodási föltételek biztosításának a kérdése a legteljesebb prioritást kell, élvezze. A mai aláírás által létrehozott teret nekünk kell ésszerűen kitölteni, egymásra találva, egymást erősítve tartalmakat beleplántálni. Vagyis, hogy a határok a gazdálkodásban ne legyenek elválasztó, átléphetetlen, áthághatatlan akadályok s ezek leküzdésében kapóra jönnek a különböző uniós pályázatok. A Vajdaságban mi már ebben a pillanatban is egy olyan adatbázis létrehozásán dolgozunk, amely a határ két oldalán működő vállalkozásokat egy térségben kezeli.
-A restitúciónak a magyarok vagyon-visszaszolgáltatásról szóló törvénymódosításnak milyen szerepe van az ottani közösség életében?
-A törvény végérvényesen rendezi a tulajdonjogi kérdéseknek a kollektív bűnösség elve alapján szabályozott körét. De nemcsak ezért fontos ez a paragrafus, hanem azért is, mert lezár egy történelmi korszakot. Lehetőséget nyújt arra, hogy erkölcsileg jogilag rehabilitálhatók legyenek azok, akiket megalapozatlanul elítéltek, illetve hogy a rehabilitáció következményeképpen visszakapják elvett vagyonukat. Ez a vagyon-visszaszerzés, mint mindenhol máshol, részint naturális formában termőföld tulajdonba adása révén történik, másrészről pedig értékpapírban illetve hát egyéb más módon. Én azt gondolom, hogy ezzel a fejezettel a történelmi igazságtétel a beteljesüléshez közeledik.
Valkó Béla