Hogy nincs Isten? – kérdezett vissza nagyanyám a 60-as évek végén egy vasárnap délelőttön, amikor is „pogánnyá” válásom híre fülébe jutott. Nem szidott, nem is vitatkozott hitehagyottságom miatt. Csak annyit mondott:
– Hát akkor mi az, amikor a szőlőben a virágzó cseresznyefa derekát átölelem, ha nem Isten jelenléte?
S ha nem is tértem meg rögtön, megdöbbentett, ahogy ez az idős asszony, aki még 85 éves korában is kapált a tőkék között, tökéletesen egybeforrott a természettel, érző lényekként látta a fákat, tőkéket. Azóta sem találkoztam hasonló emberrel. Egészen a szekszárdi Bakta- dűlőben tett látogatásomig.
Az 58 éves Vida Péter egykor a Debreceni Agrártudományi Egyetem Főiskolai Karán diplomázott, 22 éven át dolgozott üzemgazdászként, majd szőlészeti ágazat vezetőként is az Aranyfürt Mezőgazdasági Szövetkezetben, de 1995-ben úgy döntött, hogy megalapítja saját családi vállalkozását, amely ma Vida Családi Borbirtok néven működik. A szekszárdi borászt a Magyar Borakadémia 2011-ben az év bortermelőjévé választotta, s akivel Bakta dűlőbeli pincészetében, otthonában beszélgettünk
– Úgy tudom, hogy a család Csornáról származik, és gyerekként 12 éves korában került Szekszárdra. Milyen meghatározó élményekkel szolgált az új környezet?
– Egy barátom megmutatta a présházukat: a pincében, a csántérfákon három 500 literes hordó állt. Gondoltam, ezek nem normálisak, ennyi bort megisznak! Kijövet azonban történt valami: a tanyát egy nagyon öreg kadarkaültetvény vette körül, és az én gyermeki szemeim szőlőtőkék helyett öregasszonyokat látatott velem, akik feketébe vannak öltözve, az ég felé tartva karjaikat zokogtak. Egy elhanyagolt kadarkaültetvényben gyertyatartókként meredeztek az ég felé az ágak. Ez a látomás féle nagyon megragadott. Ez volt az első komoly pecsét rajtam. A második az volt, hogy apám, aki szigorú pénzügyőr volt, vásárolt 600 négyszögöl szőlőt, hogy megtanuljunk dolgozni.
– Első kadarka boromat beneveztem a helyi borversenyen, természetesen apám nevét írtam a nevezési lapra. Telt múlt az idő, már el is feledkeztem róla, amikor egy reggel édesapám kinyitja a helyi újságot, és a középső két oldalon nagy, öles betűkkel ezt olvassa: Vida Sándor kadarkája a megye legjobb kadarkája. Apám szigorú ember volt, de akkor elcsukló hangon mondta: meglásd, a jó Isten meghálálja. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy a bor és az én életem összekapcsolódik.
A rendszerváltozást követően 1995-ben, tehát elég későn döntött úgy, hogy önállósít. Mi tartotta bent a nagyüzemben és miért hagyta ott a biztos egzisztenciát?
Minket a szüleink még úgy neveltek, hogy elvégezted az iskoláid, helyezkedj el a szakmádban, és ott tisztességgel áldd meg a helyedet. Eleve fel sem merült, hogy ide-oda ugráljak.
22 évig én dolgoztam egy szövetkezetben, hajnaltól késő estig. A nyolcvanas végén azonban megváltozott a világ. A gazdaságban furcsa irányt vettek a dolgok. Az ember már úgy ment be a munkahelyére, hogy már reggel összerándult a gyomra. Semmibe vették azokat az öregeket, akik annak idején behordták a földjeiket és minden értéküket. Ez számomra elfogadhatatlan volt, hiszen odáig egy közösségért dolgoztam. Nem bírtam tovább, 22 év után fölálltam, és négy és fél hektár szőlővel hozzáfogtam a magángazdálkodáshoz. Három kisgyerekkel indultunk neki a feleségemmel az ismeretlennek, aki nélkül nem sikerült volna a nagy próbálkozás.
Elég nagy kockázatot vállaltak
Igen, de az azt követő tíz évben viszont többre vittem, mint azelőtt húsz év alatt.
Hogy 2011. végén az Akadémia megszavazta az év borászának. Most az öt jelöltből három szekszárdi volt az év bortermelője címre. Ennyivel jobb most Szekszárd a többinél?
– Ez azért is nagyon jó, mert nagyobb merítésből kerültek ki a jelöltek. Szekszárd már divatba jött, és egy nemes versenyben nagyon jön fel. Én komolyan hiszek a szekszárdi borvidékben: világviszonylatban is ritka ez a vastag lösztakaró, alatta a vörösagyaggal, amelyben jól érzi magát a szőlő.
Az Ön filozófiája a kizárólag magas színvonalú borok készítése. Hogyan sikerült betörnie a prémium borok piacára?
– Magam se hittem, hogy a prémium borunk fogy el leghamarabb. Az országban mindig vannak olyanok, akik a nagy léptékű évjáratból származó különleges borokra vágynak. Fontos egy alapvető bázis, a piramis alja, amelynek a tetején picike hegy van, a prémium kategória. Ez nálunk a La Vida bor. Az alatta lévő szegmensben két dűlőszelektált borunk van. Én nem borgyártó kisiparos akarok lenni, hanem különleges borokat szeretnék alkotni, amelyekkel örömet szerzek. Jöttek az eredmények, országos és nemzetközi borversenyekről rengeteg aranyérem, és a nemzetközi porondon is folyamatosan meg kell méretni magunkat.
-Több rangos nemzetközi versenyen – a Challenge International du Vinen, a Concours Mondialon is kiválóan szerepeltek a borai: mit hoznak az eredmények a külföldi piacon?
– Megbízhatóbb módon mernek nyúlni az ember borához. A föld legtávolabbi pontja Új-Zéland, ahová vittünk kadarkát, de Hongkongba, Lengyelországba, Hollandiába, Írországba is tudunk szállítani. Igaz, nem kamionszámra, én örülök, ha elvisznek egy paletta bort. Tavalyelőtt Bordeaux-ban egy arany- és egy ezüstérmet kaptunk. Ha Franciaországban jó eredményt ér el egy borász, a pince összes borát megveszik. Magyarországon még hírértéke sincs, de ez biztosan változni fog. A magyar bornak külföldön nincs marketingértéke, de erről nem mi tehetünk, mi megtesszük a magunkét. Mindazonáltal sokkal jobban érdekel, hogy a borbemutatókon az emberek szemében örömet látok.
Egy karácsonyeste történt. A női hang szólalt meg a telefonomban:
– Uram, ne haragudjon, hogy ilyenkor zavarom! De itt ülünk a karácsonyi asztalunknál, és az Ön borát isszuk. És mindenáron el akartam mondani magának, hogy az életemben ilyen gyönyörű bort nem ittam még. És köszönöm.
– A nagyobb versenyeken sikeres borai a 2003-as, 2004-es és 2007-es évjáratból vannak. Meddig érleli a borait?
– Alapesetben hat hónapig kóracéltartályban tisztul a bor, azután ezer literes hordóban egy évig érlelődik. Ott eldől az élete, ha különleges bort találunk, barrique hordóba kerül. Egy finom barrique hatás a borban megjelenik, aztán csitul. Egy-egy kimagasló bort még barrique hordóban érlelünk.
Mi a siker titka?
Ehhez a munkához mérhetetlen szorgalomra van szükség, nincs szombat, és nincs vasárnap. De ezt nem is hánytorgathatjuk föl. Együtt kell élni a szőlővel, a borral. Valahogy úgy tudom elmondani, hogy az ember a pincében szinte szó szerint hallja, mit kiált a hegy leve a hordóból.
Úgy tudom egyik kedvenc bora az öreg tőkék kadarkája. Miért?
– A kadarka Szekszárd nagyon fontos bora. Nem eredendően magyar, a rácok hozták be, de ma már hungarikum; a filoxérajárvány után jelentős területen csak Szekszárdon telepítették újra. Nagyon öreg ültetvények vannak; egy több, mint 90 éves tőke elé le kell térdelni, ott van a nagyapja az embernek. A bora finom, fűszerrel telített, kecses, különleges csoda. Úgy kell elképzelni, mint a hercegnőt, akit nem kell bemutatni, mindenki tudja, hogy ő az.
Az öreg mohával átszőtt, időjuggatta tőkék magukon hordozzák a szenvedést, az életet, a vénséget. Újra és újra kihajtanak, nem adják fel a létért folyó küzdelmet.
– A gyermekei tovább viszik a családi borászatot?
– A fiamnak, Péternek két diplomája van, sokat segít a marketingben, értékesítésben. Katalin jogi, Zsuzsanna közgazdasági egyetemre jár, őket is be lehet vonni a históriába, kisebbik lányom szőlészeti tanulmányokat is folytat. Azt szeretném, hogy a gyerekek azt csinálják, amit igazán szeretnek.
– A szekszárdi borvidéken lehet terjeszkedni, újabb dűlőket meghódítani?
Nem vagyok gigantómániás. Nem akarok száz hektárt. Azt már nem tudnám látni. Én azt szeretem, hogy a szőlőt név szerint szólíthatom.
Mi húsz hektárt akarunk művelésbe vonni, nem többet. Így különleges minőséget lehet előállítani. Úgy tartom, hogy a nagyléptékű borhoz nem szőlőt, hanem gyümölcsöt kell termeszteni. Idős ültetvényeink minőségben jók, de tőkehiányosak. Mi a minőséggel tudunk talpon maradni Szekszárd egyetlen baja, hogy az ültetvények idősek, ha ezen változtatunk, nem kell félnünk semmitől.
Az elkövetkező tíz évben tehát szeretném a meglévő területek folyamatos korszerűsítését, újratelepítését, új dűlők elindítását elérni, a borbirtok állandó technológiai újítása mellett szeretnénk magas színvonalú vendéglátást biztosítani.
Nálunk a borkóstolók kissé mások, mint az általában megszokottak. Szeretném megértetni mindenkivel, hogy a bor isteni csoda, nekünk embereknek kell megváltoznunk, hogy ezt igazán megértsük. Ezért nemcsak magát a bort mutatom be, hanem azt is, ami mögötte van.
Mint oly sok embernek, nyilván Önnek is vannak vágyai, kívánságai.
Nekem mindennél fontosabb, hogy a Jó Isten segítségével még sok szép és különleges évjárat szüreténél ott lehessek, szeretném minél több emberrel megismertetni a borvidéket, borait, és folyamatos törekvésem, hogy a legnagyobb harmóniában éljek a természettel. A Bor semmihez nem hasonlítható isteni csoda, mely az élővilág és az egész emberiség diadala.
***
Állunk családi birtok központjában, ahol Vidáék pincészete és feldolgozója is van. Az utolsó egybefüggő egy hektáros szőlőskertben, a Baktában, ahol nyaranta vörös rózsák nyílnak a sorok végén. Ettől a ponttól keletre kezdődik a sík terület, amely egészen a Kárpátokig tart. Itt a felkelő nap sugara a szőlődombba ütközik, és korán kezdi sugarával melengetni. Innen akár egy tavaszi napon talán én is megláthatnám az Istent, akiről nagyanyám egy huszonéves fiatalembernek beszélt.
Valkó Béla