Az, hogy a külföldi média nem hajlandó tudósítani a több százezres kormánypárti tüntetésről, „több, mint felelőtlenség: az újságírói hivatás és a demokratikus alapelvek megcsúfolása” – olvasható a Daily Mail című brit konzervatív lapban.
A kettős mérce abszolút diadalt aratott az európai sajtóban: azok a lapok, amelyek aggasztó hangvételű cikkek sorozatában féltették a demokráciát, és írások, képek, kommentárok garmadáját hozták a január 2-i ellenzéki tüntetésről, csupán néhány sorban számoltak be az ennél jóval nagyobb, ám kormánypárti megmozdulásról. És ez még a jobbik eset volt: a leghangosabb kritikusok most feltűnően csendben maradtak, éppúgy, mint amikor 2006-ban a szabadság jelenlegi bajnokai „békés tüntetőket verettek meg”, az utcákon pedig „véres fejű, kilőtt szemű” tüntetőket lehetett látni.
A nyugati médiát ellepik a demokráciát féltő ellenzéki hangok. De már a levelek megjelentetése is önellentmondásba hozza szerzőiket – állapítja meg a szerző. „Hogy lehet kételkedni a véleményszabadságban, mikor bárki szemét ország szemét kormányának szemét miniszterelnökéről beszél?” – utal a lap Konrád György a The New York Timesban megjelent cikkére. „Mit szólna hozzá az angol vagy francia közvélemény, ha valaki így beszélne hazájukról? És mit szólnának az országok vezetői, akik csak álmukban remélhetnek Orbán Viktoréhoz hasonló felhatalmazást?” – kérdezi a cikk.
Éppen itt van a kutya elásva – állapítja meg a szerző. Az ellenzék ugyanis nem a demokráciát félti, hanem saját, monumentális veresége rémisztette meg, és persze az ezzel járó hatalomvesztés. Ez az ellenzék „már nem a demokrácia szabályai szerint játszik. Nyilvánvaló verbális háborút indított az ország és annak szabadon választott kormánya ellen, amiben segítségére van politikailag motivált külföldi támogatók serege is. Ez az ellenzék elvesztette legitimitását” – írja a Daily Mail.
A masszív, „több százezres” budapesti békemenet megmutatta, az ország még mindig a kormány mögött áll. A külföldi média szándékosan hallgatott erről, ez pedig „több, mint felelőtlenség”. Ezek a lapok nem törődnek az objektív tájékoztatás kötelezettségével, és ezzel a „demokrácia egyik alapkövét sértik meg”, hiszen közönségüknek így esélye sincs tiszta tények alapján véleményt formálni. „Ennél a kettős mércénél mind a nyugati olvasók, mind Magyarország többet érdemel” – zárja sorait a szerző.