Ahogy a művészeti alkotásokkal kapcsolatban, úgy sok más esetben is megnyilvánul a tény, hogy ugyanarról a dologról mást és mást gondolnak az emberek, legyen szó bár politikáról, történelemről, vagy tudományról. Ilyen erősen megosztó téma az asztrológia is.
Mivel sok éven keresztül foglalkoztam vele, elmondanék néhány dolgot, hátha hatással lehetek néhány ember véleményére. Annál is inkább, mert napjainkban újfent rengeteg vita folyik az asztrológia létjogosultságát illetően. Sajnos a véleményt nyilvánítók jelentős része nem veszi magának azt az alapvető fáradtságot, hogy megismerkedjen kritikája tárgyával és e tudás birtokában hozzon ítéletet.
Vessünk nagy vonalakban egy pillantást ennek a 6000 éves múltra visszatekintő tudománynak a történetére. Nemrégiben olvastam valahol, hogy már 30000 évvel ez elött figyelték az emberek a Hold változásait. Ki tudja? Viszont a múlt században folytatott ásatások, a megtalált égetett agyagtáblák egyértelműen bizonyítják, hogy a asztrológia Mezopotámiából, a Tigris és Eufrátesz folyók vidékéről származik. Annak idején minden nagyváros temploma mellett álltak csillagvizsgálók és feltérképezték a csillagos égboltot. Mai tudásunk szerint is pontos méréseket voltak képesek végezni. Az Akkádok már 6000 évvel ezelőtt dolgoztak az állatöv jeleivel. A napévet 12 hónapra, 365 napra és egy napot 24 órára osztottak. Az ekliptikát pedig 360 fokra.
Később egy kaldeus asztrológus vitte tovább ezt a tudományt Görögországba, i.e. 480 körül. Az Asszír-Babiloni-Kaldeus kultúrának később az egyiptomi nép lett a letéteményese. Az asztrológiának itt is vallási jellege volt és csak a papok foglalkozhattak vele, akik a nép bölcsei, orvosai és bírái voltak. Ennek a kornak Hermesz Triszmegisztos volt a legnagyobb asztrológusa és később követője Ptolemaiosz.
Rómában Julius caesar is rendületlen híve volt az asztrológiának. Annak ismerete az általános műveltséghez tartozott. Tanai áthatották a természet- és orvostudományt, az irodalmat, a politikát, egyszóval az egész kultúrát.
Az asztrológia hamar elismerésre talált és gyökeret vert a keresztény középkorban is. Ebben nagy szerepet játszott Aristoteles, Platon tanítványa. A későbbiek folyamán szerzetesek, papok, matematikusok és csillagászok sokasága tette le hitét az asztrológia mellett. Még sok pápa is híve és támogatója volt az asztrológiának. Például: II. Szilveszter, XIX János, II. Gyula, VII. Kelemen, V. Sixtus és még sorolhatnám. Érdekes, hogy Regiomontanus Regensburg püspöke gyógyította ki Mátyás királyt, egy addig ismeretlen betegségből és ettől kezdve ő volt a királyi asztrológus. Az asztrológia sokáig virágzott, majd egy hosszabb szünet után a XIX. század elején került ismét reflektorfénybe, bár aztán később nálunk a szocialista rendszer sarlatánságnak bélyegezte és az egyház is tagadta valós értékét.
No de mi is az asztrológia? Egyrészről az adott ember születési helyéről látható égbolt pontos rajza. Másrészről az a tanterv, melyet egy embernek életében meg kell élnie. A születés időpontjában a konstellációk problémák, melyeket életünk végére meg kell váltanunk problémásságuktól, tanulási folyamat által. A tanterv maga determinált, vagyis a probléma determinált, de a megoldás mikéntje rajtunk áll. A tudatos, vagy tudattalan tanulás útja ez. A tudattalan tanulás, a szenvedés útján való tanulás. Ilyenkor a szituáció áldozataivá válunk. A sors próbál helyes irányba pofozni, de ha nem figyelünk oda, a helyzet egyre romlik.
Jelenünkben a tudatilag fejlődő ember szabad akarata révén már képes beleszólni sorsába és bizonyos keretek között alakítani azt. Akár tudatosan, akár tudat alatt. Hiszen állandóan döntéseket hozunk és többnyire nyomonkövethetetlen ezek hatása, de ennek ellenére befolyásolják jövőnket. Már Paracelzusz is megmondta, hogy a csillagok soha nem kényszerítenek, csak hajlamosítanak. Én hozzátenném, hogy inkább csak jelölnek.
A horoszkópból felismerhető, hogy egy bizonyos probléma mikor váltódik ki. A személy a megjelölt időpontban mindenképpen olyan szituációba fog kerülni, amelyben áldozatként kerül szembe az elhárított problematikával. Egy semleges konstelláció válik veszélyessé ilyenkor az ember számára, mert vonakodik feladatát tudatosan végrehajtani. A horoszkóp által jelzett sors, nem más, mint a magunk által létrehozott terv, a tanulási folyamat érdekében. Az asztrológia egy olyan „mérőeszköz“, mely pontosan mutatja a valóságot, de nem oka annak.
Ma a horoszkóp a régi időkhöz képest csupán tág határokat szab, melyen belül az egyén fejlettségének, adottságainak és hozzáállásának mértékében változtatásokat eszközölhet. Ezért úgy gondolom, hogy az asztrológia ma már nem a pontos jóslatok, hanem inkább az önmegismerés, az egyéniség és jellem felfedezésének, a kapcsolatok feltárásának, a gyógyításnak az eszköze.
És semmiképpen sem vehetőek komolyan a különböző lapokban megjelenő, oly népszerű asztrológiai rovatok, melyekre csak halvány mosollyal szabad tekinteni, hiszen több tucat információ helyett, csupán eggyel rendelkezve próbálnak hiteles képet alkotni valakiről.
Nem véletlenül mondta annak idején Hermesz Trisztmegisztosz hogy: “Ennek a tudománynak az elsajátításához egy teljes élet is kevés.” Tetemes lexikális tudást kell elsajátítani, de ez mit sem ér a tapasztalás, a megfigyelés, a következtetések levonása nélkül. És akkor még nem említettem a nélkülözhetetlen intuiciós képesség megszerzését.
“Több dolgok vannk földön és égen ó jó Horatio mint azt” elgondolni tudnánk.” (William Shakespeare)
“Az emberek teremtik az őket körüvevő valóságot, ezért aztán felesleges mindig valami, vagy valaki mást hibáztatni. Nincsenek a világon áldozatok és nincsenek gazemberek sem.
És ugyanígy mások választásának sem lehetünk az áldozatai.” (Peter Orban)
Gyulai Gaál Krisztián
dolgokazéletben@gmail.com – ha vitázni, véleményt mondani, vagy cak beszélgetni lenne kedve, szívesen várom jelentkezését.