Az utóbbi két hétben nagy port kavart a legújabb felsőoktatási törvénytervezet nyelvvizsga nélküli diplomásokra vonatkozó része. A probléma tényleg nagy és egyelőre úgy tűnik, megoldhatatlan. Évente több ezer diplomás kerül ki a munkaerőpiacra nyelvvizsga és ezáltal hivatalos végzettség nélkül. Rendben van, megkapják az abszolutóriumot, azaz azt a papírt, amellyel igazolják, hogy elvégezték a megfelelő évfolyamok tárgyait, viszont a nyelvtudásukról nincs igazolás. Sokan örömmel fogadták a kezdeményezést a nyelvvizsga kötelezettség eltörlésének tervezetéről. Lássuk, mivel érvelnek ők.
Először is: több ezer diplomás kerülne ki végleg az egyetemi rendszerből és válna teljes értékű, diplomával rendelkező munkaerővé. Néhány esetben ez magasabb fizetést jelentene vagy előrelépést a karrierben. Másodszor: A tervezet mentségül szolgálna azok számára, akik menthetetlenül rossz nyelvérzékkel rendelkeznek és egyszerűen képtelenek letenni egy (pláne több) nyelvvizsgát. Harmadszor: Vannak olyan szakmák, ahol nem kifejezetten szükséges vagy nem hasznosítható a megszerzett nyelvtudás, amely így szépen lassan lekopik. Itt például az óvónőkre, tanárokra, papokra gondolnak előszeretettel vagyis olyan emberekre, akik valószínűleg a legkevésbé fogják használni idegen nyelv tudásukat.
Természetesen az éremnek van egy másik oldala is. A törvénytervezet akaratlanul is azt emelné ki ezzel a javaslattal, hogy Magyarországon nyelvtudás nélkül is lehet boldogulni, ami nem igaz. Csak meg kell nézni az internetes állásportálokat. Gyakorlatilag az angol középszintű nyelvtudás alap, sok helyen már a felsőfok is az, plusz emellé egy vagy két nyelv ismerete. Ráadásul Magyarország nem kínál olyan szintű, karrierben és fizetésben is magasan ívelő munkahelyeket, hogy ne merülne fel a fiatalokban a külföldi munkakeresés lehetősége.
Ráadásul az amnesztia igazságtalan lenne azokkal szemben, akik pénzt, időt, szorgalmat nem sajnálva tanultak nyelveket, hogy megfeleljenek az egyetemek kimeneti követelményeinek és nem utolsósorban, hogy boldoguljanak az életben és a munkaerőpiacon.
A nyelvtudás nemcsak manapság elengedhetetlen, mindig is nagy kincs volt. Csak annyi a különbség, hogy régen nem a papírok számával dobálóztak. Nyilván valamilyen keretben mérni kell a nyelvtudást, de amíg van ezerféle nyelvvizsgatípus, addig könnyű befolyásolni a mérés eredményét. Szinte minden nyelvtanártól hallottam már a sokat idézett mondást: nem a nyelvet kell megtanulni, hanem azt, hogyan kell nyelvvizsgázni. Már majdnem két nyelvvizsgával a hátam mögött én is tudom, hogy a mondás nagyon igaz. Sajnos a papírrok megszerzése talán könnyebb feladat, mint szinten tartani a nyelvtudást, legalábbis én így látom. Míg az egyetemen lépten-nyomon bele tudok futni az angol nyelv használatába, addig mi a helyzet például a némettel? Kivel beszélgessen a hallgató németül/spanyolul/franciául/egyéb nyelveken? Sajnos a lehetőségek száma elég kevés.
Az egyetemeken, főiskolákon kínálnak ugyan nyelvoktatási lehetőséget, de alig egy félévet támogat az állam, a többi kurzus 40-50 ezer forintba kerül félévente. Ennyiből pedig már egy magántanár is kijön, akár heti két órával is.
Nyilván vannak olyan szakok, ahol elvileg nem lenne szükség nyelvtudásra, de az élet még mindig felülírja ezt. Egy hallgatótól azért elvárható lenne legalább az angol alapszintű ismerete, ha más nem is. Ráadásul a kegyelmet kapott diplomások egy tollvonással árasztanák el a munkaerőpiacot, amellyel még inkább elértéktelenednék a diploma értéke.
Az amnesztia-javaslat számos problémát vet fel és kínos kérdéseket. Beindulhat a nyelvvizsgaturizmus az egyetemek között, hiszen követelményektől függően a felsőoktatási intézmények manőverezni tudnak majd a hallgatók létszámával. Sajnos a törvénytervezetnek még mindig van egy borzasztóan nagy hiányossága: igaz, hogy kikerülnek majd a rendszerből azok, akiknek már csak a nyelvvizsga hiányzik, de vajon amnesztiát kapnak majd a munkaerőpiacon is? Nem bagatell a kérdés: a diplomások számát akarják növelni vagy a diplomás munkanélküliekét? Ha a diploma kiadásának tétje mellett mégis ezrek nem teljesítik a nyelvi kimeneti követelményeket, akkor egy esetleges engedmény után vajon hányan nem fogják? A problémát nem úgy kellene megoldani, hogy eltöröljük, magyarán nem foglalkozunk vele. Amnesztia helyett olyan nyelvoktatási rendszert kellene felépíteni, amelyből a hallgatók gyakorlati és nemcsak az életben kevésbé használható papír alapú nyelvtudással kerülnének ki.
Fügei Bernadett