REKLÁM

A téma látszólag veszélytelen, bár nálam heves idegrendszeri elváltozásokat képes néha okozni, pedig a reklám kezdetei egészen a XVII. századig nyúlnak vissza. Kezdetben elegendő stratégiának bizonyult a termékkel való kereskedés és a távoli piacok meghódítása.

Később a szükséglet bővítésére helyezték a hangsúlyt. Ahhoz, hogy keresett legyen egy termék, különböznie kell a másiktól. Így alakult ki a mítosz reklámozása. Kezdetben volt az egyszerű szocialista reklám. Cipőt a cipőboltból. Hát nagy port nem kevertek ezek a reklámok, hiszen nem sok választási lehetősége volt a magyar embernek. Bement a cipőboltba és vett egy cipőt. Eszébe sem jutott a fűszeresnél keresni lábbelit. Viszont volt egy nagy előnyük ezeknek a reklámoknak. A film előtt, vagy után kerültek vetítésre, de semmiképp sem közben. Mert ugye milyen kiábrándító, amikor Júlia az erkélyen az mondja, hogy “ó Rómeó, miért vagy Te Rómeó” és a következő snittben egy betét látható a nehezebb napokra – na, ez okozott nehezebb napokat. Egy barátom egyszer azt mondta, hogy evés közben nem lehet reklámokat nézni, mert  többnyire arról szólnak, hogy fölül mi megy be, vagy alul mi jön ki. Vagy arról, hogy a ki-be járást, mivel lehet mega­ka­dá­lyozni.
A reklám stratégia a XX. század elejére rámenőssé vált. Majd a társított értékek jutottak szerephez, vagyis hogy aki a reklámozott terméket használja, ugyanolyan szép, fiatal, elragadó és magabiztos lesz, mint a hirdető. Aztán egyszer csak a célközönség immúnissá vált és már nem lehetett megetetni a vásárlót mindenféle maszlaggal. Gondolok itt például a TV shop kínálatára, ahol azért kapunk rögtön mindjárt kettőt bármelyik árcikkből, hogy legyen pótalkatrészünk, amikor az első héten felmondja a cucc a szolgálatot.
Volt egy időszak, amikor a reklám vizualitásával próbált hatni, de ez túl sokba került. Helyette manapság hallgathatjuk az ostobábbnál ostobább szlogeneket, az átverős, hazug reklámokat, melyek engem például nem vásárlásra ösztönöznek, hanem arra, hogy a TV-hez vágjam a papucsomat.
Én úgy látom,  hogy a reklám szakma kicsit hasonlít az állattenyésztésre. Mi vagyunk a birkák, a reklámcég pedig a juhász. A médiának ebben a felállásban a kutya szerepe jut. Vagyis a juhász, a kutyák segítségével össze tereli a nyájat és szeretné egy csoportban tartani őket. Nem válik ugyanis hasznára, ha egyes birkák saját útjukat járva elkóborolnak a nyájtól, hiszen kisebb lesz a haszon. Tehát a reklám nem más, mint egy olyan gazdasági, nyereségorientált  vállalkozás, ahol a haszon érdekében az emberek uniformizálása, egyéniségük összemosása,  és tisztességtelen befolyásolásuk a cél. És mi, birkák benyaljuk ezt. Jó ízlésünk, egyéniségünk, egészségünk figyelembe vétele nélkül megyünk az agymosás által belénk táplált hamis értékek után. És a statisztikák szerint egyre több pénzt költenek a cégek reklámra. A 2008-as évben például 540 milliárd forintot. El tudják képzelni, hogy mekkora összeg ez és hány éhező lakhatna jól belőle? De a médiák csak sugallják belénk, bömbölik az arcunkba, hogy mit vegyél, tegyél és egyél. A trendiség vált meghatározó értékrnddé. Azt hisszük, hogy mások tetszése, elismerése ad értéket nekünk. De amíg ezt így gondoljuk, addig a smink, a festék és a csillogó ruha alatt nincs semmi. A reklám programoz. Egyre kevés­­bé tudatos és önmaga az ember. Régen rossz, ha a fehér blúztól lesz önbizalma valakinek, ha fagyival tölti meg üres életét, ha egy tampontól érzi  magát nőnek.
Az előbb ostoba reklámokról beszéltem. Íme összeszedtem egy csokorra valót, némi magyarázó szöveggel ellátva:
“Az Avonnal miénk a holnap” – Érdekes, én például még sosem használtam Avont, mégis minden reggel egy holnapra ébredek
“Finom és könnyű joghurt – együtt a család”.- Ha egy családot a joghurt tart össze, akkor bizony ingoványos talajon áll.
“Ez az ásványvíz, életre kelti álmaidat” – Az említett ásványvízből elég sokat fogyasztok, az álmaim mégis megvalósulatlanul elröppennek.
“Annyi az élet, amennyit beletöltesz” – mondja egy sör reklám. Gratulálok, éljenek az alkoholisták.
“Luxus, villa, autó pénz utazás minden, ami a élethez kell” – Ez tényleg egy átlagember létminimumát fogalmazza meg, gazdag szellemiséggel.
“Chibo, a legtöbb mi adható” – Hát ezért olyan szegényes és kiüresedett az életünk.
“Mars, csak ennyi kell a boldogsághoz” – Na most ez vagy nem igaz, vagy kevés Marsot gyártanak.
Aztán nagyon károsak a hamis értékrendet sugalló reklámok, egy szinte nem létező, ám nagyon vonzó életérzésbe csomagolva, mert milliókat befolyásol.
“Légy önmagad, mutasd meg ki vagy!” – közben azt látjuk, hogy egy csinos lány tubus számra keni magára a különböző szépítő szereket – ezek szerint a magam szó nem a jellememre, mentalitásomra, erkölcsi és morális tartásomra vonatkozik, hanem csupán a testemre és arra is csak akkor, ha anyaszülte mivoltomat több kiló vakolat alá rejtem.
Más – “Nem is kell törődnünk testünkkel, ha nem egy biztonságos autóban ülünk” – durván fogalmazva ez így hangzik: ha nincs pénzed rendes autóra, akkor dögölj meg. Vagy netán arra céloz a szerző, hogy márkás autó hiányában nem is érdemes élni?
“Érdemes hazamenni, mert ott az internet és a UPC telefon” – A feleség, meg a gyerek? Jobb is hogy elköltöznek. Kinek van rájuk ideje ilyen fontos dolgok mellett?
“Ha korpás a hajam, nem tudom önmagam adni” – Ez igaz lehet, ha a korpa többet nyom a latban, mint az eszed. a lelked és a szellemed.
Aztán jött a telefon dömping: “A mobil az élet, mindnyájan büszkék vagyunk a csengőhangunkra, ha szégyenled a telefonod, légy egyedi a telefonoddal, a csengőhanggal” – És lassan mi magunk leszünk telefonná, eggyé válunk vele. Ásó, kapa, nagyharang. és ha cseng a fülünk, akkor felvesszük ma­gun­kat és talán észre vesszük, hogy valaki suttog a fülünkbe…. aki mi vagyunk.
Azt is utálom, amikor hülyének néznek. Azt gondolja a reklámozó, hogyha elég sokszor elmondja, hogy 1000 forintért hihetetlen olcsón kaphatom meg a lukas bögrét, akkor elhiszem és észt vesztve rohanok a boltba. Vagy ha a reklám elé odabiggyeszti, hogy “régen várt” akkor ezzel belém tudja szu­ggerálni a vágyat? Vagy azt hiszik, hogy nem veszem észre, hogy a 28. fogk­rém­­re adja áldását a komplett orvos társadalom? Tényleg ennyire majomnak néznek? Igen! Amikor azt mondja, hogy ez a sampon akár 100 százalékosan megszünteti a korpát akkor a hangsúlyt a kis eldugott “akár” szócskára kell helyezni. Ugyanis ha mégis korpás marad a hajad, nyugodtan mondhatja, hogy ő megmondta, hogy csak “az akár még elő is fordulhat” esete áll fenn. És ha nem figyelünk, nap mint nap átvernek a haszon érdekében. A gyógyszer reklámokat pedig ha rajtam múlna, betiltanám. Az orvoslás ne arról szóljon, hogy melyik gyógyszergyárnak sikerült jobb reklámot készíteni, és nagyobb haszonra szert tenni. Arról már nem is beszélve, hogy a reklámoknak köszönhetően a szomszéd néni például 28 féle gyógyszert irat fel magának és amikor a lánya elvitte egy másik orvoshoz, kiderült, hogy a beszedett tabletták fele pont ellentétes hatású, mint a másik fele. Már csak hab a tortán, hogy az orvos kérésre mindezt fel is írta. Arról már nem is beszélve, hogy irdatlan tempóban termelnek a gyógyszer gyárak és ugyanarra a problémára hetente újabb és újabb gyógyszert reklámoznak,természetesen az orvosok “javaslatára”
És akkor arról még nem beszéltünk, hogy mindaz, ami egy gyógyszer is­mer­­­tetőjében, mint mellékhatás és veszélyforrás felsorolásra kerül, engem például arra ösztönöz, hogy gyógyszertárnak még a közelébe se menjek.
Végül, ami igazán felháborító az, amit a Danon és A Dau Egberts kezdett el. Azzal hirdettek, hogy ha az ő terméküket veszem meg, akkor egy, azaz egy forintot a termék árából a daganatos gyerekek, vagy a mentőszolgálat javára  fordítanak. Már a gáláns összeg is felborzolja az idegeimet, de hogy a jó érzésemre, a sajnálatomra, lelkiismeretemre apellálva akarnak nagyobb haszonhoz jutni az felháborító és bőven kimeríti a tisztességtelen haszonszerzés fogalmát. Ma már sajnos több cég átvette a ezt a gusztustalan módszert.
A végtelenségig lehetne folytatni ezt a témát, mert a reklámgyárosok fáradhatatlanul ontják ránk ópiát hatású gondolataikat. De sebaj! jegyezzük meg:  
“A boldogság mulandó de a Piros mogyorós csoki örök.”

Ja! A legszebbek egyikét majd elfelejtettem. Már az interneten is találkoztam ezzel a reklámmal, nem is egyszer. Tucatjával érkeznek a hasonló tartalmú hirdetések, de most póstai úton kaptam egy több oldalas, színes, fotókkal és válaszborítékkal ellátott reklám ajánlatot, melynek tartalma tö­mören a következő: először felteszik a kérdést. hogy “milyen hosszút sze­ret­nék?” – na de, miből? Rövidesen kiderül, hogy a péniszemről van szó. Va­gyis, ha a 7 napos kúra alatt beveszek 7 kapszulát, akkor 7 centivel nő a fér­fi­asságom. 24,000 -ért. Újabb kúrával pedig tovább növelhetem a mére­tet. Hogy hol a határ, arról persze nem esik szó. És ezt emberek tényleg beve­szik? Először a hírt, majd a kapszulát? Nem akarom elhinni. Pedig biztos fogy a csoda kapszula, mert különben nem érné meg reklámozni.
Most sírjak, vagy nevessek?
De az is lehet, hogy ez csak egy  kedélyjavító kísérlet hogy ha már szarul élünk, legalább legyen nagy a farkunk.