„Romák menni Kanada”

Romokban az ’56-os magyarok által felépített országimázs Kanadában. Ezerszám érkeznek a romák, Kanada pedig „cigányul tanul”, a segélyoptimalizálási akció miatt átalakítja menekültpolitikáját – de már most látszik, hogy ez sem lesz elég.

A gép felszállásáig a Torontóba indulók igyekeznek nem cigánynak mutatkozni. A romák kerülik a bő szoknyát, a fényes cipőket, a feltűnő ékszereket, nehogy a hatóságok felfigyeljenek rájuk, és firtatni kezdjék, milyen céllal utaznak. Ám az óceán fölött megváltozik a kép: egymás után indulnak a mosdóba, akik majd menedékjogot kérnek, s ekkor már a nem romák is cigányos külsőt igyekeznek ölteni. Menedékjogot ugyanis csak faji üldöztetésre hivatkozva lehet kapni. Magukban egyetlen szót ismételgetnek, ezt kell majd az egyenruhásoknak mondaniuk – refugee, vagyis menekült. Nagy a tét, mert ha nem látszanak annak, már a reptérről visszafordítják őket.

Parazita vagy menekült?

Parazita menekültek – a roma beáramlással foglalkozó cikkekre reagáló kanadai olvasók így jellemzik azokat a magyarokat, akik kihasználják, hogy az észak-amerikai ország identitásának fontos része a védelemre szorulók befogadása. A kanadaiak célja, hogy ha egy Irakban vagy Kubában üldözött ellenzékinek sikerül kiszöknie az országából, akkor tudja: náluk menedéket kap, és ehhez elég azt mondania: refugee. Kérelme elbírálásáig ugyanolyan jogok illetik meg, mint a kanadai állampolgárokat (a választójogot leszámítva).

A magyarok ebbe a résbe teszik be a lábukat. Szándékosan használjuk mi is a magyarok szót, hiszen minden iratban, nyilatkozatban magyarokról, és nem magyar romákról beszélnek. Jason Kenney bevándorlásügyi miniszter többször is hangsúlyozta: vannak, akik a „hátsó bejáratot” kihasználva érkeznek, felugranak egy repülőgépre, hamis történeteket találnak ki, hogy Kanadában maradhassanak. Tavaly például 2500 állampolgárunk nyújtott be menekültkérelmet, majd 97 százalékuk eltűnt a hatóságok szeme elől. Idén már tőlünk érkezik a legtöbb menekült, s ez nemcsak itthon szül indulatokat, hanem Kanadában is. Hiszen szabálykövető módon is le lehet telepedni a nagy tavak országában, ám ehhez meg kell tanulni angolul, elsajátítani egy hiányszakmát, tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezni, és kivárni a sort.

A cigányok a legdrágább utat választják: egy-egy magyar roma kalandja 11 millió forintnak megfelelő összegbe kerül a kanadai államnak. Az pedig még inkább felbőszíti az észak-amerikaiakat, hogy az áldozatok számára létrehozott méregdrága rendszerükbe éppen csak az igazi üldözöttek nem férnek bele. Annyi a hamis szenvedéstörténet, hogy a valóban bajban levőknek másfél évig kell várniuk kérelmük elbírálására.

A romákat közben a kanadai állam számláján taxi viszi az átmeneti szálláshoz, majd startpénzt kapnak, melyből lakást bérelhetnek, és még bútorra is futja belőle. Emellett havonta megkapják a helyi szegényeknek is járó segélyt. A családnagyságtól függő minimum 1500-2000 dollár (345-460 ezer forint) indulótőkéje olyan életszínvonalat biztosít, amilyet itthon szociális jövedelmekből lehetetlen biztosítani.

A menedékkérelem elutasítását pedig annyi fórumon lehet megfellebbezni, hogy négy és fél év is eltelik, mire a folyamat lezárul, és újabb türelmi hónapok után teszik fel őket – mert döntő többségükkel végül ez történik – egy hazafelé tartó repülőre. Október végén már volt olyan nap, hogy száz magyar „menekült” Torontóba, a maga szempontjából nagyon is ésszerű okokból.

Repülőjegy hitelbe

A magyar romák első nagy hulláma az ezredforduló környékén érkezett Kanadába. Ők többnyire muzsikus cigányok voltak, akik közül sokan megtalálták a boldogulásukat. Az utóbbi években pedig valóságos szolgáltató szektort építettek ki az újonnan érkezők számára: elküldik a repülőjegyet (tudják, melyik kinti utazási irodában kell a hitelt elintézni ehhez), segítenek kitölteni a nyomtatványokat, szállást szereznek, és a banki ügyleteket is elrendezik. Az angolul gyakran egy szót sem tudó újaknak olyan munkahelyeket ajánlanak, ahol nem szükséges a nyelvtudás.

 

 

Forrás:Heti Válasz