Környezetvédelem – Kiemelt kockázatú az almásfüzitői vörösiszap-tározó
Ha egy vállalkozás az engedélyei szerint 160-féle veszélyes hulladékot kezel, és a szóban forgó anyagok döntő többsége szervetlen, toxikus és definitíven nem alkalmas komposztálásra, miközben a cég engedélyei a hulladék biológiai kezelésére szólnak, akkor ott ártalmatlanítás helyett valamilyen más jellegű tevékenységre kell gyanakodni – erre a következtetésre jutott Karl E. Lorber,a Leoben-i egyetem Fenntartható Hulladékkezelési Intézetének professzora, akit a magyar Greenpeace kért fel az almásfüzitői vörösiszap-tározón zajló veszélyeshulladék-komposztálás véleményezésére.
Az osztrák szakértő (aki a téma magasan jegyzett specialistája, egyebek között tagja az osztrák kormány környezeti tanácsadó testületének is) úgy véli, a terület sürgős környezeti rehabilitációra szorul. Az almásfüzitői VII-es kazettára a 90-es évek óta hordanak különféle veszélyes hulladékokat, a vegyszerekből, fémekből, szennyezett földből, törmelékből, olaj- és fémiszapokból, hulladékégetői salakokból és pernyékből, papír szerint, komposzt, abból pedig a vörösiszap-lerakó takarására szolgáló „mesterséges föld” készül. Lorber tegnap bemutatott szakvéleménye szerint a szóban forgó terület a vörös iszap tárolására sem lenne alkalmas (jelenleg az uniós szabályok szerint nem is kaphatna rá engedélyt), mivel nincs alatta vízzáró réteg, földrengésveszélyes zónában található, és ártéren fekszik. Ahhoz, hogy ide még további veszélyes hulladékok kerülhessenek, újabb feltételek hiányoznak: többrétegűmechanikai védelem, teljes körű monitoringrendszer, a csurgalékvizek összegyűjtése, tisztítása és ellenőrzése, valamint a terület lefedése kellene ahhoz, hogy egy megalapozott hatósági engedély kiadható legyen. Ezen feltételek közül egy sem áll fenn.
Kiss Csaba, az EMLA Környezeti Management és Jog Egyesület vezetője szerint a „komposztálásra” kiadott engedélyek több ponton is hibásak. Bár a terület szomszédos egy Natura 2000-es (védett) övezettel (vagyis a Dunával), semmilyen hatásbecslés nem készül arról, hogy a veszélyes hulladékok milyen hatást gyakorolhatnak a természetre. (Valójában egyébként a Duna-part is Natura 2000-es övezet az egész országban, csak a VII-es kazetta, illetve a százhalombattai kőolaj-finomító területe számít kivételnek.)
A lerakót működtető Tatai Környezetvédelmi Zrt. képviselője a közelmúltban a parlamenti vizsgálóbizottság előtt azt mondta, a tározó biztonságát csak akkor fenyegetné veszély, ha egyszerre jelentkezne egy rekordárvíz és egy földrengés, a náluk képződő komposzt pedig a magyar jogszabályok szerint akár mezőgazdasági területen is lerakható lenne.
Hargitai Miklós
Forrás:www.nol.hu