Hamarosan megjelenik tudományos ismeretterjesztő könyvem első része! A történelem, a gazdaság, a társadalomtudomány és a filozófia segítségével azt járom benne körül, hogy az emberiség mennyiben tudott mára közelebb kerülni az „emberi”-nek nevezhető élethez. Valamint, hogy milyen lehetőségek mutatkoznak erre a jövőben. A címe: A Napra várva, a címre kattintva olvashattok róla részletesebben.
Ne szaladjunk azonban ennyire előre! A megjelenés előtt hoztam egy olyan döntést, hogy több részes cikksorozatban leírom, hogyan is jutottam ide, milyen lépései, nehézségei vannak a könyvkiadásnak ma Magyarországon. Akinek a könyvírás a legcsekélyebb formában is megfordult a fejében, mindenképp hasznosak lehetnek majd ezek az írások. De azok számára is, akik bele akarnak látni egy könyv megjelenésének hátterébe.
Ebben az első cikkben két kérdést járok körül:
1, Egyrészt, miért írtam meg egyáltalában ezt a könyvet?
2, Másrészt miért magánkiadásban teszem ezt? Valóban teljes mértékben magánkiadás lesz? Milyen lehetőségek vannak a könyvkiadásra?
Könyvírás, mint kibontakozás
Kezdjük az első kérdéssel: miért írtam hát e könyvet? Nyolc órás, „polgári” állásom mellett már évek óta szánok arra időt, hogy időközönként közöljek néhány saját cikket a Ring Magazinban. Ezek gyakran film-könyvbemutató írások, olykor pedig egyes társadalmi kérdéseket járok körül. Nekem ez így teljes. Miért?
Egyrészt szükségem van az alkalmazotti életmódra: a munkába járásra, ott az ismert feladatok elvégzésére közepes mennyiségű új kihívással, viszont annál több, a napi rutin lelkiismeretes elvégzéséből fakadó elégedettségre. Másrészt azonban úgy érzem, ez önmagamnak csak egy részét elégíti ki. Az önkifejezésemhez kiéléséhez szükséges az írás.
Egy idő után, ahogy írtam a cikkeket, néhány gondolatot félretettem, amelyekről azt éreztem, hogy túl messzire vezetnének, vagy túl mélyek ahhoz, hogy egy cikk terjedelmébe beleférnének. Aztán az idő múlásával egyre több ilyen jegyzetem lett. Később ezek között már megtaláltam a kapcsolódási pontokat is. Amikor azt vettem észre, hogy már Word dokumentum formátumban, nem teljes mondatokban írva közel száz oldalra rúgtak az így félretett gondolataim, rájöttem, hogy tulajdonképpen a készülő könyvem jegyzetét írom.
Lépésről lépésre…
Amikor ráeszméltem, hogy mit is csinálok, elkezdtem egyre tudatosabbá tenni a munkafolyamatot:
1, Így még inkább összerendeztem a már meglevő jegyzeteimet, egyre inkább összefüggő szöveggé varázsolva őket.
2, Valamint újra elővettem egyetemi jegyzeteimet, hogy megkopott tudásomat is vissza tudjam idézni, és belekerülhessen a könyvbe.
3, Továbbá immár céltudatosan olvastam olyan cikkeket és könyveket, vagy épp néztem olyan internetes előadásokat, melyek a könyv témáihoz kapcsolódtak.
4, Végül összegyűjtöttem a személyes tapasztalataimat, hazai és külföldi ismerőseimmel folytatott beszélgetéseimet, és azokból is igyekeztem leszűrni a megosztható, mások számára is értéket jelentő gondolatokat.
És a plusz motiváció…
Volt még egy dolog, ami lökést adott az íráshoz, és erről már a könyv előszavában is szót ejtek majd. Egy sörgyártó és forgalmazó nemzetközi cég prágai irodájában dolgoztam öt évig. A külföldi tapasztalat majd’ minden percét élveztem, még egy cikksorozatot is írtam róla, aminek talán a legérdekesebb részei a Gólemről és a honvágyról szóló írások.
Jól éreztem magam, viszont a munkám kapcsán egyre inkább elkezdtem érezni valamiféle hiányt. Először csak érlelődött bennem, aztán egyszer csak kibukkant a gondolat: bármit, amit itt teszek, az összes munka, túlóra, projektek, prezentációk, csak azért van, hogy az adott márkájú sörök elérhetőek legyenek a kocsmákban, a boltokban vagy épp egy fesztiválon. Ha ez az egész vállalat nem létezne, tulajdonképpen mi történne? Annyi, hogy a kocsmában másfajta sört választanának a vendégek. Tényleg ennyi lenne a célom az életben? Minden tiszteletem azoké, akik akár ott, akár más hasonló helyen dolgoznak, jól teljesítenek és jól érzik magukat. Legális. Viszont én egy ponton túl nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy nem végzek elég hasznos munkát.
Azóta feleségemmel hazatértünk, és egy, az értékrendem szerint nemesebb céllal rendelkező munkahelyen dolgozom. Valamint ez a gondolat egy plusz lökést adott ahhoz, hogy még jobban ráfeküdjek egy könyvvel járó, nem kevés fáradtságot igénylő munkára.
Így hát eljártam marketingkonferenciákra, hallgattam előadásokat olyan témákkal kapcsolatban, hogy hogyan lehet eladni a könyvet. Közgazdasági végzettségem ellenére addig bele sem gondoltam, hogy jó marketinggel nemcsak, hogy több emberhez jutnak el a gondolataim, de akár még bevételhez is juthatok. De legfőkébb az motivált, hogy a fejemben kószáló, majd ott összeálló gondolatokat minél inkább papírra tudjam vetni úgy, hogy az visszaadja azt, ami a fejemben már olyan jól összeállt. De ha már hallottam és elkezdtem tanulni a marketing eszközökről, miért ne próbálnám ki őket, hátha beválnak? Így legalább abban is lesz gyakorlati tapasztalatom, és a szélesebb közönség is nyerhet vele, hiszen megoszthatom itt a Ring Magazinon is, hogy mi vált be belőlük és mi nem.
Magánkiadás, (fél)magánkiadás – szabadság, vagy a vacak könyv garanciája?
De ismét csak ne szaladjunk előre, hisz még egy dolgot ígértem. Azt, hogy leírom, miért a magánkiadás mellett döntöttem. Ehhez nézzük meg, hogy milyen opciók is léteznek, ha ki szeretnénk adni a könyvet?
1, A hagyományos mód, amikor a könyvkiadás egy nagyobb kiadón keresztül történik. Ilyenkor a kézirat lezárása után a kiadó intézi a legtöbb munkafolyamatot, a korrektúrát, tördelést, nyomdai előkészítést stb., de cserébe a könyvből fakadó bevétel lényegi része is az övék lesz. Ez nagyjából akkor járható út, ha már ismert szerző ír könyvet. Aki az „utcáról” érkezik, attól ritkán fogadnak el írásokat. Sok lelkes amatőr író sérelmezi ezt, és pökhendiségnek tartja a kiadók részéről. Ugyanakkor a kiadóknak nincs kapacitásuk elolvasni az összes beküldött írást.
2, A másik mód a magán könyvkiadás, ahol mindent az író végez (esetleg egy-két munkafolyamatot kiszervez valamelyik vállalatnak). Ez az út rengeteg munkát jelent a könyv megírásán túl, nagyjából ezeket: a kézirat véleményeztetése szakértőkkel, tesztolvasóval, olvasószerkesztés, korrektúra, tördelés, nyomdába előkészítés, nyomtatás, szállítás intézése stb. Egyéni kiadáshoz vállalkozást kell indítani, elegendő valamilyen fajta egyéni vállalkozás, és ebben az esetben maga az író lesz a könyvének a kiadója. Ennek a nagy előnye, hogy a bevétel jelentősebb része marad az írónál, valamint sokkal nagyobb a szabadsága abban, hogy ki vegyen részt a könyv alakításában, hol nyomtassa ki, hogyan szállítsa ki stb.
3, Létezik egy köztes út, ahol a szerző megbíz egy ügynökséget, hogy segítse a magánkönyvkiadást. Ilyenkor a munkafolyamatok egy részét a megegyezés szerint ők intézik. Segíthetnek a lektorálásban, tördelésben vagy akár terjesztésben is, vagy épp személyre (vagy inkább könyvre) szabott marketing tippeket is adhatnak. Ha ezt az utat választjuk, érdemes alaposan utánanéznünk, kivel szerződünk. Ugyanis ezen ügynökségek egy része valóban segítséget ad, de mások inkább csak lehúzzák a kezdő írókat.
Magam a harmadik pontot választottam. Kiadókat egyáltalán nem kerestem, nem volt kedvem a csalódáshoz. Sokáig gondolkodtam, hogy önállóan intézzem a teljes folyamatot, tehát úgy, ahogy a kettes pontban írtam. Végül mégis a harmadik mellett kötöttem ki, mert úgy láttam, jobb az, ha az első könyv(ek)nél van egy professzionális támaszom.
A magán könyvkiadás kapcsán létezik némi ellenszenv néhány olvasó részéről, ami érthető . Ugyanis ki lehet adni úgy is magánkiadásban egy könyvet, hogy hemzseg a nyelvtani hibáktól, tárgyi tévedésektől, a mondatok pedig nem gördülékenyek, hanem inkább dagályosak. De ez nem kell, hogy így legyen! Hiszen magánkiadásban is lehet a könyvet lektorálni, olvasószerkesztést végezni rajta (hamarosan leírom, mi az), vagy épp tördelni. Persze a legfontosabb, hogy az „alapanyag”, maga a könyv kézirata jó minőségű legyen. Mivel egy jó alapanyagú kézirat kisebb-nagyobb hibáit lehet javítani, azonban, ha már a kiindulópont is vacak, azon semmi sem segíthet.
Remélem tartalmazott ez az írás érdekes dolgokat! Legközelebb a könyvkiadás lépéseiről írok részletesebben szeptember elején.
Addig is, nézzétek meg a könyvem landing page-ét, amiben összefoglalom, miről szól A Napra várva című könyvem első része! Amennyiben tetszik, iratkozzatok fel a hírlevélre (a honlap alján), és a könyv megjelenésekor, annak megrendelése esetén dedikált példányt kaptok, valamint egy igényes, szép könyvjelzőt. Én pedig látni fogom, hogy mennyi embert érdekel a könyv, és ígérem, nem fogok mindenféle levélszemetet küldeni.
Habib Dániel