„Kicsit pesszimistábbak vagyunk” – interjú Fábián Lászlóval, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkárával
– Körülbelül másfél év múlva kezdődik az olimpia. Az előző év magyar sporteredményei alapján, egyáltalán levonhatóak-e következtetések a párizsi olimpiai eredményességére vonatkozóan?
– Folyamatosan gyűjtjük és értékeljük az eredményeket mindegyik sportágban, és ezek az adatok a szakértők számára nagyon fontos támpontokat jelentenek. A tokiói olimpia előtt a mi prognózisunk 90 %-ban megvalósult. A fennmaradó 10 % – hála Istennek – az előzményekből nem következő, a vártnál jobb szereplést jelentette. Azt gondolom, hogy az előrejelzések meglehetősen pontosan tükrözik a várható eredményeket.
Természetesen, ettől függetlenül sokszor csak nüanszokon múlik a siker és a bukás. Vegyük például a vízilabdát. A tokiói olimpián végül bronzérmes magyar férfi és női csapat csak az utolsó pillanatban harcolta ki az olimpiai részvételt. A földrajzi szempontú selejtezőknek „köszönhetően” az európai régióból azonban csak 4 csapat vehet részt az olimpián. Ennél fogva a kiváló horvát, szerb, montenegrói, spanyol, olasz, magyar csapat közül kettő együttes valószínűleg nem jut ki az olimpiára.
– Összehasonlítva a legutóbbi olimpiát két évvel megelőző állapotot a mostani helyzettel, mit mutatnak az adatok?
– Ezeknek az adatoknak a tükrében kicsit pesszimistábbak vagyunk a 4 évvel ezelőtti állapothoz képest.
– Miért várnak mérsékeltebb eredményeket?
– Csapat sportágakban most még nehezebb kijutni, mint a megelőző olimpiára. Sőt a kvalifikációs szabályok változása is nehezíti a kijutást. Ezzel együtt bízunk két-két férfi és női csapat kijutásában vízilabdában és kézilabdában. Az egyéni sportágak tekintetében várhatóan kevesebb úszó és atléta indulhat majd, valamint a judo és a birkózás is alacsonyabb létszámmal lesz jelen, mint Tokióban.
– A közvélemény szemében a labdarúgás mellett az olimpiai szereplés a magyar sport eredményességének a fokmérője. Milyen mértékben van ráhatása a Magyar Olimpiai Bizottságnak a sportszövetségekre?
– Kényszerítő hatásunk nincs, viszont van felelősségünk. Feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló sportszakmai információkkal még a megfelelő időben szembesítsük a sportági szakszövetségeket, hogy megtehessék a szükséges intézkedéseket. Rendszeres konzultációkat szervezünk mindegyik, az olimpiai programban résztvevő szövetséggel. Közvetlen beavatkozási lehetőségünk nincsen.
– Elégségesnek tarja a jelenlegi lehetőségeket?
– Szeretnénk továbblépni. A helyzetelemzésen túlmenően a megoldási lehetőségekben is több segítséget kívánunk biztosítani. A jövőben a magas színvonalú sporttudományos háttér kialakítása és a sportszakemberek továbbképzése területén szándékozunk jelentősebb támogatást nyújtani a szövetségek számára.
– Az eredményesség növelése érdekében szükségesnek tartja a Magyar Olimpiai Bizottság hatáskörének bővítését?
– Úgy gondolom, hogy erre nincsen szükség. A sport szakállamtitkárság minden szükséges hatáskörrel rendelkezik és minden területet lefed a sport területén, ami jelenleg indokolt. Kiváló a kapcsolatunk az államtitkársággal és folyamatosan konzultálunk.
– Merre tart a nemzetközi olimpiai mozgalom? Belép a férfi szinkronúszás, breaktánc, kikerül talán a súlyemelés, az öttusa és az ökölvívás a versenyprogramból…
– Nyilván ezek a változások az idősebbek számára furcsák lehetnek. Napjainkban az élet azonban egyre inkább „a fogyasztás mindenekelőtt” jegyében szerveződik. Az olimpiai mozgalom számára is nagyon fontos a játékok minél nagyobb nézettsége. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság is hozzáigazítja a tevékenységét a világban uralkodó tendenciákhoz. Persze, ettől mi, magyarok továbbra is szurkolunk a sikersportágaink programon maradásáért.
– Ön felcserélte a sportigazgatói feladatkörét a főtitkári tisztségre. A főtitkári feladatkör ugyan összetettebb kihívás, de távolodás a sportszakmától. Miért váltott munkakört?
– Ez a kettősség a mai napig is megvan bennem. A sportszakmát nem akarom elengedni, de pontosan a főtitkári poszt összetettsége motivál engem. Egy ilyen jelentős, nagy múltú szervezet irányításának sokrétűsége, a feladatkör ellátásának jelentősége és felelőssége erősen inspirál.
– Szokatlanul sűrűn változott a Magyar Olimpiai Bizottság vezetőségének személyi összetétele. Ön azonban az egyetlen vezető, aki 2013. óta megmaradt a posztján. Mi okozta a gyakori vezetőváltást?
– Mellettem Juhász Erika gazdasági vezető is hosszú ideje meghatározó személyiség a MOB-ban. Egy sportigazgatónak viszonylag kedvezőbb a helyzete, hiszen könnyebb objektíven megítélni a munkája eredményességét. Másrészt mindig igyekeztem segítő attitűddel ellátni a feladataimat, fontosnak tartottam, hogy mindenki támogatást kapjon, aki a sportigazgatósághoz fordul. Ennek alapvető tételnek kell lennie a MOB minden területén és mindenki munkájában. Ebben sajnálatos módon, bizony voltak vakvágányok. Örömmel látom, hogy Gyulay Zsolt elnök is azt vallja, hogy nekünk mindenben segítő, támogató szervezetnek kell lennünk és nem hatóságnak. Természetesen az is segítségnyújtás, ha az adott szövetséget szembesítjük a kedvezőtlen tényekkel és tendenciákkal.
Jády György