Három anekdota az első útról Trabanttal külföldre, amely ennek a csodaautónak a sokoldalúságát bizonyítja…
1, Univerzális sütőberendezés
A 70-es évek végén, azaz még a múlt évezredben, az első öreg Trabicsekkel mentünk párban a Pilótával, Nyugatra…
az Első Nyugati Nagyvárosban (!) Bécsben, egy mellettünk elsuhanó úr kihajolva a BMW-jéből, rámutogatott a fülére, az orrára… a testbeszéde így fordítható: „mifene ez a zajos láda? mitől ilyen büdös?”…
a Pilótám 2 szót tudott németül, de használta is: „cváj takt„!
Valóban, ez a csudabogár 2 ütemben tudta mindazt, amit a nagyok csak 4-ben, sztrádán és akár földúton is, de mindig elvitt A-ból B-be!
Ha kifogyott a benzin, átfordítottunk egy kis kallantyút tartalékba, ezzel kibírta a következő benzinkútig… melyik mai kocsi tudja ezt?
Izgalommal készültünk hát a Nagy Útra, sátorral, matraccal, térképpel, konzervekkel, kevés pénzzel. Az én dolgom lett volna bunzen égőt szerezni a főzéshez, de én ezt (pszt) elsunnyogtam, mondván, ilyet Nyugatra? Ott a kempingben már szuperkomfortos a konyha, ezt az úttörő-kütyüt odavinni: zsenáns!
Berobogtunk, még nappal, az első osztrák kempingbe, éhesen… sehol semmi főzőhely. Mellettünk a nagy lakóautók, hatalmas sátrak: mindennel felszerelten, önellátóan. Kaptam az ívet, de mit volt mit tenni, még visszamentünk egy lakott helyre valami élelemért.
Estefele azután jobb kedvűen robogtunk vissza a szálláshely felé, de az út közepén egyszer csak a Pilóta megállt, elkérte az egyik konzervet, matatott valamit a kocsi alján, somolygott, majd az utolsó 10 km-t hazaszáguldottuk. Mikor megálltunk a camping bejáratánál, éreztem, – ahogy mások is – a jó kis főtt kolbászos bab illatát! A konzerv ott rotyogott a forró kipufogóhoz drótozva, tálalásra készen!
2, Házi üzemanyag
Az olaszoknál nincs „keverék”, ezért a csomagunk nagy részét az előre kiszámolt olajos flakonok tették ki. Az útiterv is úgy készült, hogy a benzint az olajjal megfelelő arányban keverve tankoljunk, a megfelelő km-óra állásnál, éééés nekem kellett ezt a statisztikát vezetni! Persze azt nem tudhattuk előre, hogy nem minden benzinkút működött!
A benzinkútnál mindketten kiugrottunk a kocsiból, ki előre felnyitni a motorháztetőt a tanknál, ki meg hátra, felnyitni a csomagtartó ajtót: egy késsel a kezében, levágni a flakon tetejét!
A benzinkutas előbb visszahőkölt a késest látva, majd még inkább csodálkozott, amikor a flakont felbontva, annak tartalmát beleöntöttük a tankba.
Közelebb is merészkedett, hogy megnézze mi az, és elkérte az üres flakont. Pontosan adagoltuk a benzint is: amit 5-10 literre szóló benzin jegyekben még itthon lehetett kiváltani, forintért. Miután a tankolást így pénz nélkül intéztük, a benzinkutas még mindig bámulta a kocsit, rámutogatva ezt kérdezte (szabad fordításban): ezt az izét ti csináltátok?
3, A manuális javítás titkai
A Trabicsekkel tovább, Róma felé az út a Garda tó mellett vezet, nyár közepén, a kocsisor lépésben totyog. A látványért megéri, de 45 fokban, és dél körül jár, és az országút mellett az éttermek is nyitva. Aki teheti, és megcsíp egy parkolót, kiterel hűsölni, nézelődni… a helye a sorban kiegyenlítődik, felgyorsul a sor, haladnánk. Igenám, de egy épp kiállni készülő Mazsola meggondolja magát, visszatolat, és a napszúrásban szenvedő pilóták későn reagálnak, a kocsisor összeszalad. Mi még megállunk hirtelen, de a mögöttünk haladó belénk csúszik. Épp csak annyit, hogy a lámpabúrák összetörnek, és egy kicsit behorpad a pakumdekli. Vörösfejű férfiak tépik fel az ajtókat, egymásra kiabálva, a kocsijuk sérüléseiket mutogatják, Nincs még mobil. A motoros carabinieri csapat valahogy mégis ott terem, sípol, dudál, igazoltat, jegyzőkönyvez, a sztráda bábeli nyelvzavarában mozdulatlanságra ítélve fővünk a saját levünkben. Nincs autóklíma. Mi is megkapjuk az írást, pecsétet (a biztosítónak) és a Pilótám végre letér az útról egész a tópartig, egy pihenő piknikre, …. én terítek is… hideget.
Vízpart… madarak… csönd… alvás.
Mire felébredek, a Trabicsekre rá sem ismerni, a horpadásai kiegyenlítgetve (kézzel!), a hátsó törött lámpabúrát épp most cseréli ki új búrára a Pilóta, … honnan van ez? – kérdésemre: „Hoztam otthonról! 6 Ft volt darabja!” A kisvödörrel lemossa a szélvédőt, és a Trabi, mintha csak megrázta volna magát, frissebb, újabb, mint a balesete előtt.
Írta: Veress Judit
Képek forrása: https://pixabay.com/hu/