Könnyed stílus, olvasmányos, kérdések, és igen őszinte beszámolók egy politikus magánéletéről.
A könyv Chiara Gianni tollából született, Miklósi Klára fordításában, aki a Bayer show-ban számolt be arról, hogy megjelentetik e munkát magyar nyelven is. Az előszót Bayer Zsolt írta, Európa levegőtlen jövőképét tárván elénk, s mint olyan Salvinit egy olyan markáns politikusnak láttatja, aki tudja mit akar tenni a hazájáért és van bátorsága, van benne erő véghezvinni a terveit.
Igen megkapó gondolatok vannak benne szerelemről, barátságról, munkáról, tehát az élet alapvető elemeiről. Azt mondja a szerelemről például:
“A szerelem ahogy Gaber énekelte, furcsa szó: túlságosan repül. Helyettesíteni kellene. Nem lenne jobb így hívni: a valami? Konkrétabbá válhatna. Nagyon intenzív pillanatokat élsz meg, amik abban a pillanatban úgy tűnnek, hogy mély fontos nyomokat hagynak benned. De nem csak erről van szó. Átalakulás, találkozás, közös fejlődés. Két ember közti, vagy még inkább a sors által elrendeltetett vérszerződés.” (64 o.)
A barátságot pedig a társadalom cementjeként aposztrofálja. Nem lehet mit kezdeni a rendezetlen barátsággal sem szerelemmel. (63o.)
Mesél magánéletéről is, arról hogy kisfiúként kizárólag apró buldózerekkel játszott, aztán üveggolyókkal, amiket a mai gyerekek már nem is ismernek, de megnyílik kapcsolatai tekintetében is egy kicsit mikor első szerelme kerül szóba. Első nagy traumája az volt, mikor kedvenc Zorro figuráját ellopták az óvodában.
Egy nagyon szimpatikus rendkívül közvetlen ember képét tárja elénk a könyv, melyben politikai pályája és elhivatottsága egyaránt megjelenik, gyakran minősítve ellenlábasait is.
A lojalitás köré építette fel az életét, ezt tartja egyik alapvető értékének.
“Mint mondtam, a politikával a gimnáziumi években találkoztam. A kortársaim két csoportra oszlottak: a fasiszták és az elvtársak, a fasci és a kompagni. Olyan megkülönböztetés, amin már akkor túllépett az idő. Az elsőn azért, mert csak azok alkalmazhatták, akik nem élték át a múltat, a másikon pedig azért, mert olyan felvirradó jövővel kecsegtetett, ami határozottan lealkonyult.” (69 o.)
A Ligához való csatlakozását úgy minősíti, mint lombard léte elemét: “A Liga azt jelentette, hogy lombard vagyok, lombardként szavazok.” (70 o.)
A lombard vezető életét követheti nyomon az olvasó, egy egyszerű kötetlen beszélgetésben, melyet Chiara asszony életszerű kérdésekkel és ötletekkel tesz izgalmassá. Ajánljuk olvasóink figyelmébe is.
Bayer Zsolt előszavában így nyilatkozik: “A mi, békebeli gyönyörűséges Európánk oda van…Ezt az Európát kell most megvédenünk. Mindenáron. Ez pedig Matteo Salvini nélkül ne fog menni.”