Alessandro Baricco Novecento című írásából számtalan feldolgozás készült, világhírűvé Giuseppe Tornatore Az óceánjáró zongorista legendája című filmje tette, jelenleg pedig a Vallai kertben játszák az RS9-ben Jászberényi Gábor és Gulyás Hermann Sándor főszereplőkkel.
Max Tooney egykori jazz trombitás mikor nem tud felkerülni a hajóra amire szeretne, kieszeli, hogy történeteket mesél az életéből, hátha úgy őt is elviszik. A New Orleans-i fiú előbb a hajómesterrel beszél, aztán fűtővel, kicsit nehéz eligazodni a figurákon, mert Jászberényi Gábor mesteri váltásokkal több szereplőt is hitelesen alakít.
A káromkodó fűtő az, akiről kiderül valójában jól zongorázik, és szintúgy beszédes, mint a fiú, ezért remekül megtalálják a baráti hangot egymással. “Tánc az óceánba az éjszaka arany parkettjén … amit mi csinálunk.” – mondja mikor a fiú nem érti miért is van egy ilyen tehetséges zongorista eldugva egy hajón. “Egy hajóról le lehet szállni, de az óceánról?” – ő az, aki soha nem bírja elhagyni ezt a hajót, de ez csak az első felvonás végén derül ki.
Eladdig még oly sok szereplő és mellékszál jön be a cselekménybe, számtalan bravúr, gesztus, látszik, hogy mindkét színész alaposan nekiveselkedett a szerepeinek, és aprólékosan kidolgozta azokat.
A zenei aláfestés, a jazz betétek nagyon jók, ahogy a koreográfia is, a táncok, újra meg újra tovább lódítják az eseményeket, mintha arra lennének kitalálva nehogy a néző elunja magát. De nem is lehet unatkozni, mert a szöveg önmagában is sok humort rejt, ugyanakkor életigazságokat is megfogalmaz. Jászberényi jól játssza a részeget: “Giliszta baszta az anyádat? – vicces olykor obszcén kifejezések, de autentikus mindenképp. Ahogy felsejlik a fűtő emlékeiben New Orleans, nagyon szép szókapcsolatok virágoznak a száján: “Márciusban estefelé mikor nem is látnád egyik pillanatról a másikra leszáll a köd…”
Mindeközben a színtér szinte teljesen kopár, csak egy zongora és egy tákolmány, amit a zongorából lehet fallá alakítani, egy forgó színpadon és némi deszka a padlón. Hármas, sőt négyes út ágazik el arra – a fiú szerint a babona azt tartja, itt lehet alkut kötni az ördöggel, egy ilyen elágazáson. Ennyi díszlet elég is.
Külön kiemelendő mikor a fiú Chaplinre emlékeztető mozdulatsort eszkábál össze zenére, nem pusztán szórakoztat, de humoros és egyáltalán nem izzadságszagú, ahogy a többi játék sem az. Ez utóbbit kérem értsék úgy, hogy nem erőlteti rá a szerepre egyik sem a saját akaratát vagy a rendezője, a szerepet hagyják élni, a szerepek teremtik meg az előadásmódot, mely spontánként hat, holott kidolgozott.
“Az ember szemében az van, amit majd látni fog s nem az, amit már látott “- egy másik sokatmondó gondolat. Szóba kerül továbbá a kölcsönkérés, a bevándorló kérdés, az atyai felmenők, a nagy háború, Lemonka, – hogy ez legyen a kisfia neve, akit mégis végül Novecento-nak neveznek el. Igen szép kép, mikor a gyermekét altatja, a zene is idillikus, misztériuma van ennek a jelenetnek. Szépen csinálja Gulyás Hermann Sándor. Novecento a kisfiú, aki a tengerbe fullad.
Dublinba akarnak menni inni, a fiú nem tud eligazodni a zongoristán, nem érti miért nem megy vele inni.
Ő meg nem tud leszállni a hajóról nem bírja otthagyni… a másik nem érti…, “akkor jó dolgod van ott!”
“Van, ami nem mozdítható,” –válaszolja. Kisvártatva kiderül ezt a hajót kiviszik a nyílt vízre és felrobbantják.
Külön kiemelendő, hogy nagyon hevesek a gesztusok, villannak a képek, mintha táncolna mindkét színész a szöveggel, viszont kicsit elnyújtott az első felvonás, ajánlatos volna talán kicsit húzni belőle, a légyott jelenet bár humoros Philippo és Francesco húgával, de nem annyira lényeges, szerves része a történetnek.
A rendezés jó, a játék remek, az előadás érdemes rá, hogy minél nagyobb teret nyerjen és esetleg kinőve a Vallai kertet nagy színpadon is bemutatásra kerüljön.
- Koós-Hutás Áron
- (zenei vezető)
- Szász Antal
- (technika)
- Gulyás Hermann Sándor
- (díszlet)
- Jászberényi Gábor
- (díszlet)
- Szász Antal
- (díszlet)
- Szász Antal
- (fény)
- Csapó Márta Borbála
- (hang)
- Csapó Márta Borbála
- (rendezőasszisztens)
- Csikász Ágnes
- (produkciós vezető)
- Tempfli Erik
- (zongorán kísér)
- Gulyás Hermann Sándor
- (szereplő)
- Jászberényi Gábor
- (szereplő)