Hatalmas várakozás előzte meg a Habib Nurmagomedov – Justin Gaethje „kevert harcművészeti” találkozót. Az ilyen, ínséges időkben, amikor a járvány alaposan megnehezíti mindegyik sport-szórakoztató ipari rendezvény megszervezését, kincset ér egy ilyen mérkőzés. A veretlen, huszonnyolc mérkőzést lehozó bajnok és kihívója meccse mindig izgalmas, amelyet tovább színez egy orosz-amerikai összecsapás.
A néhány napja lezajlott show üzleti elvárásainak megfelelően a média találgatásokkal fokozta a feszültséget. Vajon „Nurmát” mennyire viselte meg apja és egyben edzője halála? Tud-e megfelelően koncentrálni? Az orosz-dagesztáni klasszis a súlyát is éppen hogy hozta, mennyire gyengült le a nagymértékű fogyasztástól? Justin Gaethje hatalmas ütőereje és remek birkózó tudása elegendő lesz-e a bajnok legyőzésére? Nurma mennyire bírja az erős ütéseket? A média által megkérdezett szakértők szerint inkább az amerikai, elit sportoló esélyesebb a győzelemre.
De minden a mérkőzésen dől el. Bár az első menet elején jól kezdett Gaethje, a menet végére az orosz-dagesztáni sportoló fölénybe került. Az amerikai harcost a menet végi gongszó mentette meg a számára előnytelen földharctól. A második menetben be is fejeződött a mérkőzés. Nurmagomedov egy fojtással győzött. A média jóslatai ellenére a harc az orosz sima győzelmével ért véget.
Ismét magabiztosan diadalmaskodott, immár 29 meccs után veretlen és bajnok! Fantasztikus, magabiztos, világra szóló siker! Megkérdőjelezhetetlen, hogy Nurmagomedov súlycsoport királya, a többiek fényévekre lemaradnak az ő fantasztikus klasszisától! Bebizonyította kétkedőknek, hogy ő a legnagyobb.
De mit csinál a klasszis bajnok? Ahelyett, hogy ünnepelne, a szorító közepére megy, letérdel, majd a földre borul, arcát a kezébe temeti, és hosszasan zokog. A fényes diadal utáni pillanatban az önfeledt ünneplés helyett megdöbbentő a csend, és az összekuporodott testhelyzetű bajnok zokogása. Ezekben a pillanatokban nem a sokak által áhított hírnév, a csillogás jelenik meg szemünk előtt, hanem egy ember, aki végtelenül egyedül van fájdalmaival.
A riporterek találgatnak. Talán a nagy feszültség tört a felszínre? Talán apját siratja?
A győzelmi öv átadása után még a szorítóban elmondta:
– Szeretném bejelenteni, hogy ez volt az utolsó küzdelmem. Nem akarok édesapám nélkül harcolni. Amikor az UFC [a küzdelmeket szervező sportszervezet neve] összehozta a Justin elleni meccset, édesanyámmal három napig beszéltem. Nem akarta, hogy apám nélkül küzdjek, megígértem neki, hogy ez lesz az utolsó.
Szokatlan hozzáállás a sport-szórakoztató iparban, hogy egy bajnok – ahelyett, hogy győzelmét újabb reklámszerződések megkötésére és még nagyobb vagyonszerzésre használná fel – ereje teljében, családi okok miatt visszavonul. Nurmagomedov varázslatos pályafutása során az UFC-show egyik sztárjává vált. Furcsa: egy sztár allűrök nélkül. Csak egy balhéja volt amikor a McGregor elleni meccsen Nurma fojtással győzött. Ezután kiugrott az oktogonból a közönség közé bunyózni, mert a mérkőzést megelőzően provokálták. Az utolsó sajtótájékoztatón McGregor Nurmagomedovot patkánynak nevezte, sértegette a dagesztáni harcos családját, stábtagjait és muzulmán vallását. Az esetet követően harcosokat egy időre eltiltották. Nurmagomedov így nyilatkozott a történtekről:
– Ez nem a legjobb oldalam. De miért azzal foglalkoznak az emberek, hogy kiugrottam az oktogonból? Azzal miért nem, hogy Conor hogy beszélt az országomról, a vallásomról, az apámról? Arról, hogy megtámadta a csapatbuszunkat Brooklyn-ban, majdnem megölt két embert. Miért nem erről beszélnek az emberek? Apám mindig arra tanított, hogy tiszteljem az ellenfeleimet, szerintem nagyon el fog verni, ha hazamegyek.
A balhé híre bejárta az egész világot, amiből az UFC show szépen profitált.
Érdekes szituáció: a show, a sport-szórakoztató ipar és a hagyományos erkölcsi beállítottságú világ találkozása. A harsány reklám, a csillogás, az önmagukat látványosan ünneplő, balhés sztárok mellett megjelent egy családcentrikus, engedelmes fiú az UFC show-ban. Az „avar sas” – ahogyan őt a show marketingesei elnevezték – beállítottsága sokak számára régimódi. Az önérvényesítés, az egyén minél korlátlanabb szabadsága világában igencsak szokatlan elkötelezettségre hivatkozni. Manapság különösen „furcsa” családhoz, országhoz, valláshoz tartozásra utalni.
A diadalmas győzelem és a szokatlan beállítódás együtt jelentős hírérték, rengeteg médium szerepeltette kiemelt hírei között a történteket. Mindez újabb nagyszerű reklámot jelent az UFC show-nak.
Jády György