„Sírni csak a győzteseknek szabad” – idézte Székely Éva szállóigévé vált gondolatát szipogva, a sírással küzdve Késely Ajna. Elmaradt a várva várt dobogós helyezés. A 17 éves nagylány közvetlen egyszerűséggel, méltóságteljes szomorúsággal osztotta meg az elmaradt siker miatti bánatát a nézőkkel.
Nehéz műfaj interjút adni a sportpályák szélén, közvetlenül produkciók után: sikeres és kudarcos versenyzők fényes szemmel vagy megtört tekintettel nyilatkoznak. Még szuszognak, leharcoltak az erőfeszítéstől, felborzolt idegeikben még az adrenalin száguldozik. Szavaikban még nincsen mérlegelés, ami éppen a siker pezsgő örömével vagy a kudarc szúró fájdalmával, indulattal csurig telt szívükben van, azt a felfokozott érzelmet kapja meg a sportszerető közönség.
Ezek az interjúk erősen hatnak ránk, még jobban megszeretjük a nyilatkozó elitsportolókat, vagy éppen elidegenedünk tőlük érzelmi felindulásukban adott nyilatkozatuk miatt. Egy-egy balul sikerült nyilatkozat után olykor úgy érezzük – „nyilatkozni csak a győzteseknek szabad”. Változatos benyomást keltenek bennünk ezek a reakciók. Gondoljunk csak Szilágyi Liliána érzelmi kitárulkozására közvetlenül a budapesti EB úszó futamai után, amely megosztotta a közvéleményt. A macsó küzdősportoló, Lőrincz Viktor birkózó könnyes szemmel, sírással küzdve beszélt a mérkőzését követően arról, hogy egy rendkívül erősen vitatható bírói döntés következtében szenvedett vereséget és veszítette el a bronzérmet a riói olimpián. Verrasztó Dávid, úszó az Európa-bajnok cím megszerzése után azt mondta, hogy „Magyarországon egy Eb-arany szart sem ér”. Az akkori szövetségi kapitány védelmezte a versenyzőt: „Nem szerencsés újságírói megoldás, ha egy versenyzőtől szellemi, fizikai erőkifejtése után, oxigénhiányos állapotában véleményt kérnek”. A 2018-as EB-én az olaszok elleni vesztes vízilabda mérkőzés után a riporter nehezményezte, nem érti, hogyan szaladhattak át rajtunk az ellenfél játékosai. Továbbá megjegyezte, néha két magyar nézte az egyetlen beúszó, helyzetbe kerülő olaszt. A frusztrált center, Mezei Tamás többek közt ezt mondta a rádióriporternek: „Biztosan okosabbak vagytok, mert én nem tudom, mi a helyzet most. De mit akartok, b*zmeg? Kikaptunk, mint a szar és akkor egyből idejöttök két perc után már, hogy mondjak valami okosat…”
A gyakran több mint másfél évtizeden át a legnagyobb világversenyekre keményen készülő elit sportolók megítélése szerencsétlen kifakadásuk következtében könnyen visszatetszést kelthet a szurkolók szemében.
Ilyen esetekben talán mégsem kizárólag az élsportolóé a közvetlen felelősség, sőt…
Talán nemcsak a versenyzésre, hanem az interjúkra is fel kellene készíteni az elit versenyzőket. Ez nem edzői, hanem – véleményem szerint – a sportmenedzseri feladat. Az élsportoló nyilatkozatának a világversenyt követően iszonyú súlya van. Nemcsak a versenyre, hanem a kommunikációra is „gyúrni”, edzeni kell.
És nem elhanyagolható az újságíró felelőssége sem. Nem mindegy, hogy mit és milyen hangsúllyal emelnek ki. Erre kiváló példa a Fradi vízilabda csapatának, ez évi szenzációs BL-győzelme. Ennek ellenére számos médiafelületen szinte nagyobb hangsúlyt kapott a klasszis Varga Dénes hosszabb nyilatkozatából kiragadott rész, mint maga a trófea elhódítása. „A BL-döntő bírói megutáltatták velem a vízilabdát” – olvashattuk számos alcímben, de olykor főcímként is. Sokszor – úgy tűnik – az érdekes cikkre történő kattintásokminél magasabb száma lebeg az újságírók szeme előtt. Számos esetben arra hivatkoznak a sajtó munkatársai, hogy ők a valóságnak megfelelően, azt írták le, amit a sportoló mondott. „Az igazat mondd, ne csak a valódit” – írja József Attila. A keserű csalódásból áradó meggondolatlan mondatok, szenzációt, ezzel nagy számú klikkelést eredményeznek. A valódi tény a teljesítmény, vagy éppen az elvárt teljesítmény elmaradása. Természetesen a szerencsétlen sportolói megnyilatkozásokat nem kell elhallgatni a nyilvánosság elől, de azért a helyén kellene kezelni.
Késely Ajna nyilatkozata követendő példa, hogyan lehet az elmaradt sikert kommunikálni a sajtó előtt. Ez ügyben még rendkívüli fejlődési lehetőség adódik, mind az egyes élsportolók, mind a sportmenedzserek és a sportújságírók előtt.
Jády György