Interjú Czeller Gáborral, a Magyar Biokultúra Szövetség elnökével
Olvasóink közül talán sokan nem ismerik az MBSZ tevékenységét. Kérem, mutassa be a szervezetet.
A Szövetség elődje az 1983-ban alakult Biokultúra Egyesület volt. A Szövetségnek csak jogiszemélyiségű tagjai vannak, regionális és szakmai Biokultúra Egyesületek. Összesen 11 jogi személyiségű tagról beszélünk. Ezek lefedik az egész országot. A Szövetség alapvetőtevékenységi köre a termelők érdekvédelme, valamint a felvilágosító munka. Megismertetni az embereket azzal, hogy mit jelent az, hogy bio, mitől bio a bio, és miért kellene ilyen élelmiszereket fogyasztanunk minél többet.
A kampánymunka tulajdonképpen felvilágosító munka, kiállítás és tudományos napszervezése. Ami azt jelenti, hogy az ezzel foglalkozó olyan tudományágakat, illetve tudósok tevékenységét fogja össze vagy jeleníti meg, akik az ökológiai gazdálkodáshoz köthetők. Ezt minden év decemberében rendezi a Szövetség. Az Országos Bionapot vagy Biobúcsút pedig tavasszal vagy nyáron tartjuk, ahol a biotermelők bemutatják portékáikat, különböző kulturális műsorokkal és egyéb felvilágosító munkával várjuk az érdeklődőket vagy a fogyasztókat. Ezen kívül működtetünk egy olyan ökopiacot az országban egyedülállóan, ami Európában is ritkaság. Itt nemcsak a piacon részt vevők biotermékeit ellenőrzik, hanem magát a piacot is, szúrópróbaszerű állandó mintavétellel.
Kapnak-e megfelelő anyagi támogatást? Mennyire képes az apparátus megfelelni azelvárásoknak?
A Magyar Biokultúra Szövetségnek van egy ellenőrző szervezete, a Biokontroll HungáriaNonprofit Kft., ahol a Szövetség az egyetlen tulajdonos. Az ország bioterületének körülbelül 90 százalékát ellenőrzi. A Biokontroll követi az Európai Unió ökogazdálkodásra vonatkozó jogszabályait, valamint a magyar jogszabályváltozásokat is, amelyeket a Szövetségen keresztül a termelők tudomására hozunk. A Magyar Biokultúra Szövetség önfenntartó.
Támogatást persze kapunk a rendezvényeinkre, például az Agrárminisztériumtól. Jelentős támogatást kapunk a Minisztériumtól az ökopiaci mintavételekre. Ebből is kitűnik, hogy az AM-nek – és ezáltal a kormánynak – fontos a biogazdálkodás hitelessége.
Csúnya sajtótámadás érte Önöket tavaly év végén.
Nem bennünket, hanem az egész ökogazdálkodást. Reagáltunk rá az MTI-nél, de a honlapunkon is megjelent bizonyos reakció a Szövetség részéről. Én még a GödöllőiAgrártudományi Egyetem állattenyésztési szakán végeztem, később takarmánytermesztői és takarmánygazdálkodási szakmérnöki, valamint biogazdálkodási szakmérnöki vizsgát is tettem. 1992 óta vagyok biogazda. Tehát én ebből élek, ebből él a családunk családi gazdálkodóként. Magyarul 27 éve elég jó ismerem ezt a területet, az egész metódust. Nem gondolom, hogy Dél-Amerikában azért vágják ki az erdőket, hogy ott biogazdálkodjanak, Afrikában sem azért törik fel a szavannát. Ezeken a helyeken konvencionális gazdálkodás folyik, s ezt mind multinacionális cégek ösztönzik és nem a biogazdák. Ami pedig Svédországot illeti, nagyon sok éve, hogy nem vágtak ki nagy területen fákat, erdőket, hogy ott mezőgazdasági tevékenységet folytathassanak. Nem is értem az összehasonlítást. Ezenkívül az újnak mondott módszerük véleményem szerint megkérdőjelezhető.
Kinek új ez? –kérdezem, és hol dolgoztak vele? Mert ez nem jelent meg az ominózus cikkben.
Szóval bármilyen módszert ki lehet találni, ha valamivel egy dolognak az ellenkezőjét igyekszünk bebizonyítani. Tény, hogy nagyobb hozamokat lehet elérni az intenzív mezőgazdálkodással. Csak az a kérdés, hogy milyen áron. Félre ne értse, nem a konvencionális gazdálkodás létjogosultságát kérőjelezem meg. Sőt, én úgy érzem, a kettőnek egymás mellett kell élnie valamilyen egészséges arányban. Azt viszont megkockáztatom, hogy a most előállított élelmiszerek, amit mi elfogyasztunk, megvásárolunk, különösen a kész vagy félkész ételek, élelmiszerek 30 százalékát kidobjuk. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen típusú élelmiszerekhez milyen alapanyagot és milyen hozzáadott egyéb anyagot használunk.
Magyarország az adottságaihoz képest le van maradva a biogazdálkodásban. Mi ennek
az oka?
Az egyik legfontosabb oka a támogatási rendszerben, illetve annak intenzitásában van. Már a 2018-as Biokontroll Kft. adatokban is egészen más számok szerepelnek, mint 2010 előtt. Az új ökogazdálkodási pályázat lezárultával közelítünk a 250 ezer hektárhoz, vagyis az ökológiai célprogramban és kormánystratégiában 2020-ra kitűzött célokhoz. Nyugat-Európától valóban le vagyunk maradva, de például Csehországtól már nem. Ha ez egyes országokat vesszük górcső alá, akkor azt látjuk, hogy Ausztriában a hegyi legelők nagyon-nagy része bio.
Ugyanúgy a cseheknél. Ám ha az összterület arányt tekintjük, a gyep és a szántó arányát, akkor már nem ilyen sötét a kép. Nyugodtan mondhatom, hogy Magyarország egy lakosra vetítve, az ország ökomezőgazdasági területéhez képest nincs igazán lemaradva. Tennivaló persze bőven van. Ha sikerülne elérni, hogy a magyarországi mezőgazdasági területén legalább tíz százalékot tegyen ki az ökogazdálkodás, akkor az itt megtermelt alapanyagokból készült ökotermékekkel el tudnánk látni a közétkeztetést, az általános iskolákat vagy akár a kórházakat. A diákok, az ápoltak nagy részben ökológiai táplálékhoz juthatnának. Ezt látjuk például Németországban, Olaszországban, sőt az Egyesült Királyságban is. Ebben Olaszország élen jár. Ehhez Franciaország a következő években nagyon fel fog zárkózni. Magyarországnak az kell legyen a következő lépés, hogy az itt megtermelt magas minőségű árut, ne csak külföldön értékesítsük, hanem inkább a magyar emberek fogyasszák el.
Lehet, hogy megszűnik 21-ben a mostani ökotámogatás?
Pontosabban másfajta kerül bevezetésre. Az öt éves ciklus lejárta után új kiírások lesznek. A kormányzattal közösen már dolgozunk, hogy egy olyan rendszert találjunk, amit majd az új KAP-hoz lehet igazítani. Olyan információink vannak, hogy az uniós támogatási rendszerben az ökogazdálkodás támogatása az eddiginél magasabb szintű lesz.
Ön tehát optimista a jövőt illetően?
Igen. Annál is inkább, mert 27 éve gyakorlom a biogazdálkodást, s mint családi gazdaság ebből élünk. Azt szeretném, hogy az általam megtermelt alapanyagok, gyümölcsök ne külföldön, hanem itt, Magyarországon értékesüljenek és kerüljenek a fogyasztók asztalára.
Czeller Gábor – Az Agráregyetem elvégzése után a Tamási Állami Gazdaságban dolgozott, ahol az elsőtermelő kerületben ötezer hektáron zajlott a növénytermesztés. Akkoriban természetes volt az intenzív vegyszeres növényvédelem. Az évek során kezdte úgy érezni, hogy ezt az állapotot sokáig már nem lehet fenntartani. A rossz tapasztalat után beszélt meg egy találkozót egykori tanárával, Márai Gézával, aki takarmányozástant tanított a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Tulajdonképpen ő volt az, aki motiválta, hogy elinduljon ezen az úton. 1992 óta gazdálkodnak, eleinte csak szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoztak. Ezt követték és ma már 2 hektár kertészetük is van. A gazdaság mérete 92 hektár, ennek többsége, kb. 65 hektár szántó, 16 hektár kajszi és szilva ültetvény és 2 ha vegyeskertészet, a terület többi része legelő és lucerna. A kertészetben megtermelt árut a biopiacon értékesítik, de készítenek aszalt gyümölcsöket és lekvárt is.
Hat éve tartanak szarvasmarhát, jelenleg 14 anyatehén (húsmarha Aberdeen angus) és a szaporulata alkotja az állományt. Czeller Gábor 2017-ben lett az Év Biogazdája.
Valkó Béla