A németek jövőjét meghatározó történelmi szavazás volt november végén a Bundestagban. A képviselők arról szavaztak, hogy Németország csatlakozzon-e az ENSZ globális migrációs paktumához: 372 képviselő a csatlakozás mellett, 153 ellene voksolt, 141-en tartózkodtak.
Miért csodálkozunk az Európára zúduló migránstömegen, amikor a világban mindannyian, egytől egyig potenciális migránsok vagyunk? Hiszen magunk döntjük el, hol akarunk élni, melyik városban, országban, földrészen. Amióta világ a világ, mindig így volt: az őskori hordák is továbbálltak, ha a környezet már nem nyújtott megélhetést, a magukra ma büszke európaiak egytől egyig bevándorlók, szétzúzták a római civilizációt, és feldúlták, elfoglalták a kontinenst. Sosem volt elég, mindig a másét akarta az ember, jobb életkörülményeket, vagy éppen menekülnie kellett vallási, gazdasági vagy egyéb okokból. Miért csodálkozunk a jelenlegi migráción, a nem hazájukban élő vagy éppenséggel úton lévőkön, akik az ENSZ becslése szerint mintegy 258 millióan vannak?
A Rajna és az Elba között ezerkétszáz éve még nem éltek németek, a népvándorlásnak hívott akkori migráció nyomán alakítottak ki itt hatalmas birodalmat. Vagy mit szóljunk arról az ötmillió németről, akik a 19. században elvándoroltak innen az akkori ígéret földjére, Amerikába, és ott semmi pénzért nem voltak hajlandóak integrálódni. El kellett telnie néhány generációnak, míg ez sikerült nekik. Ki gondolná, hogy az Egyesült Államok jelenlegi migrációellenes elnöke német bevándorlók sarja? Trump nagypapa a Rajna-vidékről indult világgá tizenhat évesen, hogy az Egyesült Államokban fogadók és éttermek üzemeltetésével gyűjtsön vagyont. Van-e Donaldnak joga így bánni a mostani szerencsét próbálókkal? Vagy ott van a nyíltan migrációellenes német párt, az AfD elnöke, Gauland. Elfelejtette már, hogy családja Franciaországból érkezett valaha Berlinbe? Igaz, az ő ősei hugenották voltak, akik vallási üldözés elől menekültek és leltek menedéket a már akkor is befogadó németeknél. Érthetetlen a migrációhoz való hozzáállása azoknak, akik maguk is migránsivadékok!
Ilyen és ehhez hasonló érvek hangzottak el az ENSZ migrációs paktumáról szóló parlamenti vitában Berlinben. Az érvrendszerbe beleillett volna a magyar Szent István király intelme is az idegenek befogadásának hasznáról, hiszen István ezer éve felismerte, hogy az egynyelvű és egykultúrájú ország gyenge és esendő, ezért a jövevényeket be kell fogadni, és gyámolítani kell. Istvánt ezzel akár az európai multikulti előfutárának is tekinthetnénk, valaha ennyire trendi volt Magyarország. A németek hiányos történelmi ismeretei azonban ezt a remek argumentálási lehetőséget megakadályozták.
Hosszan folytathatnánk a sort a migránspártiak érveivel. Arról viszont elfeledkeznek, hogy eddig még nem volt példa a történelemben arra, hogy a befogadók a bevándorlóknak önként és dalolva adják át országukat. Hát, most van, s erről szól az ENSZ migrációs paktuma.
Nézzük meg a Bundestag-szavazás hátterét, mivel nincsenek véletlenek! Amit a német média és a kormánypártok műveltek, az az elhallgatás művészete.
Hogy miért? Alig két hét volt már csak hátra a december 10–11-re kitűzött marrákesi aláírási ceremóniáig, amikor a Bundestagban is úgy vélték, hogy valóban ideje napirendre venni az ENSZ globális migrációs csomagját és demokratikusan szavazni róla. De most is csak azért került napirendre, mert a migráció ismét a legfőbb kampánytéma lett Németországban. Éppen a CDU-elnöki posztért folyó versengés miatt. Miután a társadalmi elégedetlenség egyre nő, az egyik jelölt, Jens Spahn egészségügyi miniszter hirtelen támadt ötlettel kikényszerítette, hogy a kormánykoalíció javaslatára tárgyalják meg és szavazzanak a migrációs csomagról.
Az ezzel kapcsolatos kérdés először október végén vetődött fel a Bundestagban.
Az AfD felvetésére akkor heves vita bontakozott ki a migrációs csomagról, és mint mindig, az összes párt egy emberként fordult a migrációellenes AfD ellen, azt állítva, hogy a paktum Németország érdekét szolgálja. „Hiszen csak az van benne, amit mi már teljesítettünk is. Ráadásul a szabályozás könnyíteni fog rajtunk, megerősíti az államok jogi szuverenitását, hogy maguk határozhassák meg nemzeti migrációs politikájukat. Az AfD pedig ennek elismerése helyett összeesküvés-elméleteket gyárt, minden témát uszításra, a társadalom szembefordítására használ fel” – állították a migránspártiak.
Akkor készült is rögtön egy videó a lakosság felvilágosítására, amiben németesen elmagyarázták (lassan mondom/rajzolom, hogy mindenki értse) a paktum mibenlétét.
A videóból nekem leginkább a reguláris és az illegális közti különbség rajzos ábrája tetszett: az illegális migráns lila színű, két nőből, két férfiból és egy gyerekből álló csoport, a reguláris ezzel szemben csak háromtagú: apa, anya és egy lánygyermek tiszta zöldben, kofferral. Azaz, ők jöhetnek kényelmesen, csomagot is hozhatnak magukkal, óvó tenyér tartja távol tőlük az embercsempészeket.
Ez a családmodell még mindig nem tiszta nekem, meg a viselt ruhadarabok sem: hol láttunk miniszoknyás migránsanyukát az urával meg egy gyerekkel flangálni?
A hivatalos politika mindent megtett a téma elhallgatása érdekében. Annyira hallgattak róla, hogy az ENSZ-ben két éve zajló tárgyalási folyamatról a lakosságnak fogalma sem volt, a paktum végleges szövegének elfogadásáról júliusban rövid hír jelent meg csupán, a két közszolgálati tévécsatorna (ARD, ZDF) vezetője októberben egy drezdai fórumon bevallotta, hogy nem is hallott róla. Most Heiko Maas szociáldemokrata külügyminiszter ezt álhírnek titulálta, hiszen szerinte a közösségi hálón hónapok óta téma a globális paktum. Az a Heiko Maas, aki másfél éve igazságügy-miniszter korában keresztülverte a NetzDG-t, azaz a közösségi média cenzúrájáról, a nem tetsző posztok eltávolításáról szóló hírhedt törvényt.
Úgy tűnik, a cenzúra és az agymosás nem működik kielégítően, mert még mindig akadnak olyan politikusok, szociológusok, médiamunkások és nyitott szemmel élő polgárok, akik a globális ideológia olvasztótégelyében meg tudták őrizni a nemzeti önvédelem képességét, és átlátnak a paktum populista tartalmán. Hiába volt az elmúlt két hétben a német média fő témája a globális paktum hasznossága, a cikkekhez írt kommentek száma mutatja, hogy a németek kilencven százaléka elutasítja a paktumhoz való csatlakozást. Hiába a CDU honlapján olvasható kiskáté, hogy miért is jó a migrációs paktum, és miért nem kell tőle tartani. A nép nem nyugszik le tőle, több helyen aláírásgyűjtésbe kezdtek, az aláírók száma több százezres nagyságrendű. „Németország és Európa jövőjét meghatározó dokumentumról döntsön népszavazás!” – mondják a radikálisabbak. „Legalább adjunk időt a kibeszélésnek. Nem lehet ilyen rövid idő alatt sorsdöntő kérdésben döntést hozni” – így a mérsékeltebbek.
A kormányzat ezt másként látja: „Nem tehetjük meg, hogy visszalépünk!” Nem bizony, hiszen német kezdeményezésre, a 2015-ös Willkommenskultur kudarca miatt indította el az ENSZ Közgyűlése a menekült- és a migránsügy globális szabályozásának folyamatát. Igen, mind a kettőét, merthogy két (!) globális paktum létezik: az egyik a menekültekre, a másik a migránsokra vonatkozó szabályozás. Jó ez így külön, mert ügyesen összemosható a kettő, főleg ha csak az egyikről beszélnek, a védelemre szoruló menekültekről. Az illegális migráció kifejezést a németek nem szeretik, a hivatalos szóhasználatban keveredik a Flüchtling, Migrant, Asylbewerber, azaz a menekült, bevándorló, menedékkérő meghatározás. Egyszerűbb a zavarosban halászni.
A migrációs paktumról szóló parlamenti vita során igen átlátszó volt a kormány taktikája. Úgy hangolták a maguk javára az ellenzéket, hogy az AfD-t sározták. Nyilvánvaló volt, hogy a barna inges nácinak, jobboldali populistának kikiáltott párt észszerű javaslatait nem fogadhatja el demokratikusan gondolkodó párt. Pedig populista, azaz érzékenyítő frázisokat azok csattogtattak, akik próbálták elmagyarázni, miért is jó ez a paktum, és miért nem kötelező érvényű, habár a kötelező szó a harminckét oldalas dokumentumban mintegy nyolcvanszor fordul elő.
Az AfD úgy érvelt, ahogy minden ország, amelyik eddig elutasította vagy fontolóra vette a paktumban való részvételt. Nemcsak a migrációellenes V4-ek és csatolt részeik, hanem a bevándorlásbarát svédek és hollandok is. A migrációellenes párt szónoka igyekezett Magyarország nevét kerülni (a mai német politikában nem szerencsés a magyarokra hivatkozni), de Izrael és Ausztria emlegetése jó adu. Előbbi azért, mert történelmi okokból őket mindenki kritika nélkül elfogadja, utóbbi meg a németnyelvűség miatt jó, hiszen értik, amit mondanak.
A mitológiai óriáskép, a trójai faló metaforája akármennyire plasztikus volt, nem jutott el az agyakig. Az egyetlen, amit az AfD el tudott érni, hogy a képviselők név szerint szavazzanak. Hogy lássa majd az utókor, kiket terhel személy szerint a felelősség Németország hanyatlásáért!
Rab Irén
Göttingeni Egyetem
Forrás: Magyar Hírlap