Nagy terjedelemben foglalkozott a világsajtó szerdán Donald Trump és Kim Dzsong Un előző napi szingapúri csúcstalálkozójával. Egyes lapok úgy vélték, az amerikai és az észak-koreai vezető közös nyilatkozata pozitívan értékelhető, és ebben az értelemben a csúcs sikeres volt, mások hiányolták a konkrétumokat a történelmi jelentőségű esemény után kiadott zárónyilatkozatból, és kifogásolták, hogy Trump legitimálta Kim Dzsong Un diktatórikus rendszerét és nagyobb engedményeket tett, mint az észak-koreai vezető.
A Wall Street Journal című amerikai lap európai kiadása arról írt, hogy Trump a Dél-Koreával közös hadgyakorlatok felfüggesztésével anélkül tett jelentős engedményeket előző napi szingapúri találkozójukon Kimnek, hogy bármi konkrétumot kapott volna cserébe. Hasonló megállapításokat fogalmazott meg a Politico brüsszeli hírportál is, amely rámutatott, hogy az elfogadott nyilatkozat a jelenlegi formájában nem tartalmaz részleteket arra nézve, hogy mikor, milyen biztosítékok mellett és pontosan miként fogja feladni Phenjan az atomfegyvereit. A Politico.eu egyik cikkében határozottan bírálták Trumpot, amiért nem tért ki hangsúlyosabban a „világ talán legkegyetlenebb totalitárius rendszerében” uralkodó emberi jogi helyzetre. Mint közölték, az elmúlt napok jelzik, mekkora átalakuláson mentek át a globális szövetségi viszonyok, miközben ugyanis az amerikai elnök hízeleg az észak-koreai diktátornak, akit egyenrangú partnerként kezel, továbbra is élesen támadja a szövetséges országok, például Kanada vezetőit.
A Die Welt című német konzervatív lap kiemelte: a találkozó után kiadott nyilatkozat „mérföldekkel elmarad” az atomfegyverek leszerelését előirányzó részletes szándéknyilatkozatoktól, amelyeket Phenjan 1991-ben Dél-Koreával, vagy 2007-ben az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal és Japánnal kidolgozott. Donald Trump és Kim Dzsong Un találkozójának ünneplése legalább annyira elhamarkodott, mint Jichák Rabin izraeli és Jasszer Arafat palesztin vezető 1993-as találkozójának ünneplése volt. A liberális Süddeutsche Zeitung rámutatott, hogy világszerte emelkedik a Trump politikai módszereit sikeresnek tartó emberek száma. Mint írták, éppen ebben mutatkozik meg, milyen kárt okoz egy ilyen találkozó, hiszen a látványos képek és a „bután ismételgetett lózungok” a nagyszerű sikerről csupán a politizálás látszatát keltik, és „nem helyettesítik a valódi tetteket”, amelyek jóval fáradtságosabbak, mint Donald Trump illúziókat keltő „színháza”.
Meleg szavakkal, viszont az e szavak alátámasztásához szükséges tartalmi elemek nélkül ért véget Trump és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető szingapúri csúcsértekezlete – írta szerkesztőségi értékelésében a Financial Times. A londoni gazdasági napilap hangsúlyozza: a találkozó utáni kételyek közepette sem szabad elfeledkezni arról, hogy a helyzet a Koreai-félszigeten jelenleg jóval kevésbé riasztó, mint egy évvel ezelőtt, amikor Trump „olyan őrjöngő tűzáradattal” fenyegette Észak-Koreát, „amilyent még nem látott a világ”, Kim rezsimje pedig „a Fehér Házban ülő szenilis elmeháborodott” címére intézett vérfagyasztó fenyegetéseket. A felhevült retorika mögött a konfliktus valódi kockázata állt, ezért jó okkal lehet hálásan nyugtázni, hogy a két vezető most már civilizáltabb hangnemben tárgyal egymással. A brit lap szerint úgy tűnik, ennek érdekében Trump tette a nagyobb engedményt, különösen az amerikai-dél-koreai hadgyakorlatok felfüggesztésével, ami nemigen fogja megnyugvással eltölteni Amerika térségi szövetségeseit. A Trump-kormányzat akkor könyvelhet majd el tényleges előrelépést, ha Észak-Korea az új keletű enyhülés légkörében ténylegesen befagyasztja a nukleáris csapásmérő eszközök célba juttatására alkalmas rakéták fejlesztését, mivel ez jelentené a háború kockázatának jelentős csökkenését.
A francia balközép Le Monde címlapján számolt be a „történelmi csúcsról” arra hívva fel a figyelmet, hogy a félsziget atommentesítéséről és a tartós béke tárgyalásáról semmilyen konkrét dátum nem szerepel az aláírt dokumentumban. A konzervatív Le Figaro is úgy látja, hogy inkább egy szándéknyilatkozatról van szó, amely jelképesen, mintsem tartalmilag fontos, s az optimisták valami kezdetének, a szkeptikusok pedig porhintésnek fogják tartani. A lap szerint „Trump túl sokat adott Kimnek elsősorban azzal, hogy szalonképes vezetővé tette, de cserébe kevés konkrétumot kapott”. A baloldali Libération szerint is Kim járt jól a szingapúri találkozóval, mert nemzetközileg elismertté vált, miközben az aláírt megállapodás csak néhány jó szándékú, de inkább üres mondatot tartalmaz, amelyek nem jelentenek semmilyen előrelépést a már korábban elfogadott és Észak-Korea által be nem tartott megállapodásokhoz képest.
A Le Soir című belga újság írásában kiemelték, hogy Trump többet adott fel ugyan, mint Kim, a nyilatkozat kedvező fejlemény a béke szempontjából, azt azonban túl korai lenne egyelőre megmondani, hogy a találkozó a Koreai-félsziget atommentesítése felé vezető első lépésként vonul-e majd be a történelembe. A lap emlékeztetett rá, hogy Észak-Korea már többször ígéretet tett az elmúlt negyedszázadban a nukleáris leszerelésre, ez mégsem történt meg.
A La Libre Belgique című belga napilap szerkesztőségi cikkében kiemelte, noha a nukleáris leszerelés még messze van, a csúcstalálkozó teljes elismerést hozott Észak-Korea számára. Kim Dzsong Un megvalósította apja és nagyapja álmát, hogy közvetlenül tárgyaljon az amerikai elnökkel. Valamint azt, hogy az amerikai elnök is ígéretet tegyen a Koreai-félsziget teljes nukleáris leszerelésére, beleértve az Dél-Koreát támogató védőernyőt is. A cikkben hangoztatott vélemény szerint, ha csak ennyiről lenne szó, akkor Donald Trump naivitása komoly veszélybe sodorta volna az Egyesült Államok hitelességét, a térség biztonságát és az észak-koreaiak lehetőségét egy jobb életre.
Forrás: MTI
Fotó: AFP