Gyarapodik Budapest zöld vagyona, idén is több ezer fát ültetnek..Párthovatartozáson felülemelkedve nagyobb aktivitásra serkentheti a lokálpatriótákat a Fogadj örökbe egy fát! mozgalom, amely a társadalmi szolidaritás, a közösségi összetartozás érzését is erősítheti.
A hideg napokon hajlamosak lehetünk elfelejteni a magunk mögött hagyott perzselő nyarak emlékét. Amikor heteken át bágyadtan szédelegtünk az olvadozó flaszteron. A tikkasztó nagyvárosi hőkatlanban az árnyas fák és a szellő járta parkok kínáltak némi természetes menedéket. Budapest zöld vagyona. A 750 ezerre tehető közterületi fa és hozzávetően hat millió négyzetméternyi ligetes szabad terület. A metropolis arculatát meghatározó ezen élő közkincs a klímaváltozás erősödésével még inkább felértékelődik, megóvása, gyarapítása több szakma képviselőit is összehangolt feladat elé állítja.
Az élhető fővárosok európai rangsorában a Dunának és más természeti adottságainak köszönhetően Budapest az élmezőnyhöz tartozik. Az előkelő helyet annak ellenére vívta ki, hogy a nemzetközi trend szerint az egy városi lakosra javallott átlag 9 négyzetméternyi zöld terület egyelőre jó, ha a 6 négyzetméternél tart. Különösen mostoha a helyzet a több zöld után sóvárgó belső kerületek kőrengetegében. Az arány javítására indított a FŐKERT Nonprofit Zrt. tíz ezer új fa telepítését célzó programot. Amint Szabó József, a társaság igazgatója elmondta, máig 4800 fiatal fát telepítettek városszerte. A város zöldítésének tavasszal lendületet adhat a társaság által beszerzett speciális faültető szuper gép amellyel akár 35 centis törzsátmérőjű, felnőtt, kifejlett fát – földlabdástul- új helyre lehet telepíteni.
Ezek szerint a technikai vívmányként immáron a faiskolai túlkoros újonnan ültetett fák a biológiai időben 5- 10 évet előre ugorva máris buja lombkoronát adhatnak. Kérdés, hogy Budapest zöldítéséhez milyen fajtákat válasszanak ki? Ugyanis hasonlóan az öltözködés divatjához a városok fásítási trendjei is korszakonként változnak. Budapesten a 19. században a honfoglalás millenniumi ünnepségeire készülve indult az első nagyobb fásítás, amikor főként vadgesztenye és platán sorokkal szegélyezték a főbb útvonalakat. A békebeli 20-as években a berkenye, a hárs és a juharfák korszaka köszöntött be, amíg az 50-es években a lakótelepek építése nyomán a gyorsan növő nyár és fűzfa fajtáival ültették tele a sittel kopárrá tarolt adott környéket. A várost fojtogató egyre gyakoribb szmog, szennyezett levegő elleni védekezésként a 80-as évek a környezeti károkat elviselni képes lepényfa, kőris, korai juhar és japánakác korszaka volt.
A páfrányfenyő a szélsőséges környezeti hatásokat is jól bírja
Manapság az új fák ültetésénél minden korábbinál fontosabb követelmény a városokat fokozottan megterhelő globális felmelegedés hatásainak mérséklése. Ezért a FŐKERT a szélsőséges környezeti hatásokat elviselni képes fajtákat keresi. Listáján hozzávetően hetven esélyes fafaj szerepel. Bevált például a páfrányfenyő. E fafaj aztán tényleg bírja a gyűrődést, már a dinoszauroszok is beléjük botolhattak és valamelyik változata egyetlen állva maradt faként a hirosimai atomtámadás poklát követő évben újra kizöldellt. Akkoriban valóságos zarándoklat indult megcsodálására. Ilyen, ősszel aranysárga levelekben pompázó páfrányfenyőt, más néven ginkót ültet a társaság például a Dózsa György út mentén az autók kipufogó gázától elgyötört, kivágandó 50-60 éves japánakácok helyére. De ginkót láthatunk majd az idén megújuló Múzeumkertben is.
A Szabadság híd és az Erzsébet híd közötti Szent Gellért rakparton néhány éve ültetett fiatal fasor egy valóságos élő kísérleti laboratórium. Itt öt különböző fafaj sorakozik az út mentén. A társaság általuk teszteli, hogy közülük melyik a legellenállóbb, érdemes a város más pontjain is telepíteni. A fasor előtt elhaladó 7-es busz közönsége is naponta meggyőződhet róla, hogy a magyar kőris, a türkesztáni szil, a fényes levelű galagonya, a gömbkőris és a szélfogónak is alkalmas, kellemes illatot árasztó keskenylevelű ezüstfa egyaránt állja a környezeti megterhelés próbáját. Mindegyik egészséges.
Más fajok válthatják a vadgesztenyét
Fokozatosan – néhány évtizeden belül – ezek a fajták válthatják fel például a szívünknek oly kedves, a városkép hangulatához hozzá tartozó vadgesztenyét, amelyet még a törökök hoztak az országba. (A régi babona szerint, aki a zsebében vadgesztenyét hord, elkerüli a betegség.) Sajnos ez a fa egyre kevésbé képes a mai időjárási viszonyokat elviselni. Nagyon igényli a vizet, a nyári esőmentes hetekben megadóan kornyadozik, ráadásul az aknázómoly is támadja, amely kártevőtől idő előtt elszáradnak, bepöndörülnek a levelei. A haldokló gesztenyefák helyére például több japán díszcserjét telepítettek a várbeli Tóth Árpád sétányra a várfal felöli oldalon japán díszcseresznyéket telepítettek. Az öt méter magasra is megnövő, a szárazságot jól elviselő díszfa már áprilisban rózsaszín virágba borul, megteremtve az alattuk andalgó szerelmes pároknak a varázslatot a romantikázáshoz.
Az elöregedett, ezért életveszélyes, kivágásra ítélt budapesti fák pótlása és újabbak telepítése ezernyi szempontra kiterjedő mérlegelést igényel. A jó döntés megkönnyítésére Bede Fazekas Ákos, az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetének munkatársa olyan számítógépes modellt dolgozott ki, amelyben a következő évtizedekben várható éghajlatváltozáshoz igazította a fák és más növények városba telepítési stratégiáját. Ehhez a különféle fák, cserjék helyét – mint ha egy hatalmas sakktáblán figurák lennének – kijelölve mikró körzetenként, vagy néhol utcánként eltérő környezeti igényeket vette figyelembe. A koncepció megtervezéséhez sok egyéb mellett az uralkodó széljárás, a parkok alkotta hőszigetek, a talajszerkezet, a fagyzugok, a napsugár beesési szöge – ez utóbbinak például egy játszótér fásításánál a hűsítő árnyék miatt lehet jelentősége – mind megfontolandó szempont volt.
Az egyre melegebb időjárás miatt felértékelődnek a nagy lombot adó fák
A számítógép kidobta: a főváros zöld jövőjét a várható enyhébb telek következményeként a mediterrán éghajlat jellemző fafajai határozzák majd meg. A vadgesztenyének az ideje lassacskán leáldozik és a szintén vízigényes platán és juhar is veszélybe kerülhet. Helyükre célszerű különféle citrusokat, bizonyos szárazságtűrő pálmafajtákat telepíteni. Felértékelődnek a nagy lombot adó fák, amelyek nem csupán porfogók, árnyat nyújtanak, alattuk üdítő mikroklíma alakul ki, de a talajvédelemben is fontos a szerepük, mert lassítják a nedvesség elpárolgását.
A felmelegedés káros hatásainak fokozott mértékben kitett Budapest – segélykérően több zöld után kiált! Érdemes lenne átvenni a lapos háztetőkre zöld növényzetet telepítésének a környezettudatos nyugati nagyvárosokban már elterjedt gyakorlatát. Ugyancsak követendő példa a nyaranta hősugárzóként meredező csupasz nagy ház homlokzatok, tűzfalak ökológiai hasznosítása felfuttatott vadszőlővel, borostyánnal és egyéb zöldekkel. A forró naptól felhevült felületek bezöldítve nyáron jótékony hőszigetelők, látványosak és a környékről netán hiányzó fákat is helyettesítve hozzájárulhatnak a klímavédelemhez. A szakember úgy véli: a jövőben elkerülhetetlen az új építésű házaknál a csapadék leszivárgó árkok kialakítása. Mert a prognózis szerint a következő évtizedekben várhatóan ritkábban, de alkalmakként hírtelen nagy mennyiségben zúdulnak le az esők. Az ínségesebb hetekre gondolva az égi áldás ily módon jobban hasznosulhat.
A budai hegyekben található erdőséghez hasonlóval csak Oslo büszkélkedhet az európai fővárosok közül
Budapest zöld vagyona értékét növelik a budai hegyek erdői. Amelyek a városhatáron túl nyúlva összefüggő farengeteget alkotnak a Pilis és a Duna túloldalán a Börzsöny erdeivel. Ilyen, több mint 60 ezer hektárnyira kiterjedő főváros közeli összefüggő – a város tüdejeként számon tartott – hasonló erdőséggel Európa fővárosai közül egyedül csak Oslo büszkélkedhet. Amíg azonban a budai külső kerületek lakói a sok lombos fának köszönhetően a reggeli madárcsicsergésben üdítő levegőt szippanthatnak be, addig a több zöldet nélkülöző pesti belső kerületekben gyakran megül a szennyezett levegő.
A Dunakanyar felöl a friss erdei illatokkal érkező természetes légáram hozhatna némi tisztulást, ám a korábbi várostervezők nagyot hibáztak. Amint Tatai Zsombor Gábor tájépítő mérnök, a Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. környezettervezési irodavezetője elmondta: a Békásmegyeri lakótelep panel tömbjei ugyanis gátként akadályozzák a tiszta levegő észak- dél irányú szabad áramlását. Lerontva ezzel a belső városrész természetes átszellőzésének hatásfokát. (Nem tesznek jót a város levegőjének az oxigén utánpótlást jelentő fák rovására a budai hegyek, dombok oldalába túlságosan sűrűn beépített házak sem.)
A mai várostervezők többnyire már körültekintőbbek, a környezetvédelmi szempontok jobban érvényesülhetnek – állítja a tájépítő mérnök. Követendő példaként említette a Budán, a Margit körúton a lebontott minisztériumi ”irodaház-szörny” és az egykori Ganz-épületek helyén a Millenáris park folytatásaként alakuló, fákkal benépesülő új zöld színfoltot. (A Széllkapu névre keresztelt 2,5 hektáros leendő park névválasztása a szomszédos Széll Kálmán térre és arra utal, hogy a Budai hegyek felöl érkező légáram ezentúl szabadon lengedezve kisöpörheti a Margit körúton a sok autó kipufogó gáza miatt keletkezett hírhedten szennyezett levegőt.)
További 2000 hektáron gyarapodhatnak Budapest zöld területei
A környezettervezőtől azt is megtudtuk, hogy a főváros zöld területének gyarapítására további, hozzávetően 2000 hektárnyi rozsdaövezet vár hasznosításra. Kőbányán például a felszámolt iparterületek kínálkoznak e célra. Pestszentlőrincen a sivár külső Üllői út mentén és a volt szovjet laktanya helyén ez évben már hozzá is látnak több száz fa kiültetéséhez. Mivel itt felső villanyvezetékek húzódnak, a fák kiválasztásánál a legfeljebb 4 méter magasság jöhetett szóba. Ezért a városi létet jól tűrő, ernyőszerű koronát növelő gömb juhar-akác és szivarfa teszi majd barátságosabbá ezt a városrészt. Örvendetes módon, hamarosan megkezdődhet az Angyalföldön a Dunába torkolló Rákos patak ökológiai rehabilitációja is. A Gödöllőnél eredő 44 kilométer hosszan csörgedező patak két partján fákkal tarkított liget, kerékpár és sétaút, kocogópálya kanyarog, így a főváros új kiránduló hellyel gazdagodhat. A terv szerint a patak eredeti élővilágát is visszacsempészik. A meder betonbélésének eltávolításával természetes állapotok alakulhatnak ki, ezt az élőhelyet ismét békák, halak, rákok népesíthetik majd be. Hasonló elképzelés alapján a közeli Szilas patak mentét is fásítják, elrendezik.
Gyakran a törvény sem védi megfelelően a természet értékeit
Egy-egy fa kivágásának puszta felvetése rendszerint vad indulatokat gerjeszt, lásd a Római part árvíz elleni védelme vagy a Városliget megújítása kapcsán kialakult tiltakozásokat. A viták során hamar kiderül, hogy legtöbbször joghézagok nehezítik a helyzet tisztázását. Például máig sincs átfogó fatörvény. Nélküle pedig hiába tilos mondjuk egy építkezésen az útba eső fákat kivágni, mégis elpusztulhatnak. A különféle alacsonyabb rendű rendeletek csűrés-csavarása között ugyanis többnyire szó szerint a fa húzza a rövidebbet. Nincs saját ügyvédje, nem szavaz semelyik pártra és nem is adózik, ezért is védtelen a különféle érdekekkel szemben. Például a vezetékjog a villanyhuzaloknak biztosítva előnyt a fák korona magasságát korlátozza, a gyökereket pedig a gáz, víz, csatornavezetékek károsítják.
„Az informatikai robbanás egyik következménye például halálos veszedelmet jelent a városi fáknak. Mert a távközlési szolgáltatásokat nyújtó, egymással vetélkedő társaságok föld alatt futó kábeleinek szövevényében súlyosan sérülhetnek a gyökerek, akadozik a fa tápanyag utánpótlása, amivel nem ritkán lassú éhhalálra kárhoztatják. A kábelek lefektetésénél a fa védelme, megóvása gyakran csupán papíron létezik”- szögezi le Szaller Vilmos a FŐKERT Favédelmi Csoportjának vezetője. A fák hatékonyabb védelmére, a zöldvagyon pontos felmérésére szükség lenne egységes fővárosi fanyilvántartásra is, a nagyszabású leltár elkészítéséhez most látott hozzá a társaság.
Sokszor szakismertek nélkül, maguk a beruházók vágnak neki a növénytelepítésnek
Az is gond, hogy gyakran a beruházó végzi az építkezés részét képező növénytelepítést, ami pedig speciális szakismereteket, rutint igényel. E nélkül fordulhatott elő például legutóbb, hogy a Széll Kálmán tér felújításánál telepített egyes fák gyorsan elsorvadtak. Itt ugyanis valaha téglagyári agyagbánya működött – elődeink a Vár építéséhez is innen szállították az építő anyagot- a talajszerkezet miatt a mélyben pangó vízréteg húzódik, amelyben megfulladtak a frissen ültetett jégerek gyökerei. A beültetett, elsorvadt fafajokat a beruházás garanciájában kicserélték. A FÖKERT átvette a területet, az általa pótolt fák köszönik, jól vannak.
A fákat gyakorlatilag mindenki szereti, mégis figyelmetlenségből nap mint nap kárt okozhatunk bennük. A törzsnek koccanó parkoló autók például roncsolva a kérget, megsértve bennük a szállító szövetek finom hálózatát, akadályozhatják a tápanyag eljutását a gyökértől a lombokhoz és a feldolgozott tápanyag eljutását a fa minden részébe. Ugyancsak ártalmas a kutyákat a fa tövénél pisiltetni, a vizelet egyik alkotóeleme a karbomid, belőle ammónia képződik, ami a fának lassan ölő méreg.
Famatuzsálemek a fővárosban
A budapesti fák lombjai a város kultúrtörténetéről is sokat sustorékolnak. A legismertebb a Normafa azonban már nem beszélhet. A legenda szerint Mátyás király születése évében, 1443-ban sarjadt bükk famatuzsálem ugyanis miután évszázadokon át vonzotta megcsodálóit, 1927-ben végelgyengülésben kidőlt. Helyébe a 60-as években új bükköt ültettek. A korhadozó eredeti fatörzs pedig a margitszigeti japánkert vízesésében helyezték el, de mára elenyészett, így csak a legendája maradt meg. A szigeten magasodik viszont egy nagyon is élő faóriás, az 1823-ban, a költő születésének évében ültetett, ma több mint hat méter törzskörméretű ősplatán, amelyet sokan Petőfi- faként emlegetnek. A költőtárs Arany Jánost pedig a közelben álló tölgyfák ihlették meg. („A tölgyek alatt/Szeretek pihenni/Hová el nem hat /Város zaja semmi.”) Irodalmunk legismertebb alakja idős korában alattuk elüldögélve 1882-ben bekövetkezett haláláig itt szemlélődött. Koporsójára e tölgyfákról gyűjtött levelekből készült koszorút helyeztek. A sziget csaknem kilenc ezer érdekes fája közül kiemelést érdemel az elferdült törzsű narancseperfa is amelyet az 1838-as nagy pesti árvíz döntött meg, de állva maradt.
Beszédesek a Margit-sziget szökőkút körül fellelhető tőből több törzset növesztő platánfák is. Különös alakzatuk a második világháborúhoz kötődik, Budapest ostrománál e helyen német tüzéregység rendezett be. Északi irányba a már szovjet kézen lévő Nagyszállót vették célba. Az ágyúk röppályájához kellett letarolni a fákat, amelyek a következő években újra sarjadtak. Az ostrom nyomait a Szilágyi Erzsébet fasor száz évhez közeledő vadgesztenye fái is őrzik. Egyik-másik törzsében még ott vannak a lövedékek, amelyek az 1945. február 11.-ei budai kitörési kísérlet során fúródtak be. Mint ismeretes a Várból a német és magyar egységek próbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt, de többségük elesett. A golyó ütötte veterán vén fák közül néhányat már ki is kellett vágni. Helyükre magas kőrist telepítettek, így e háborús tragédiát átélő növénytanúi lassacskán mind eltűnnek.
Tovább él viszont a Kodály Körönd sokat látott, a történelem viharait átvészelt 150-nél is több tavaszt megélt, hatalmas lombozatú platánfája. Históriájához tartozik, hogy az Andrássy utat az 1860-as években ültették be platánokkal, amelyek alatt dédszüleink évtizedeken át korzózhattak. Az 1918-as különösen kemény tél idején azonban szénhiány miatt dideregtek az emberek, ezért fejszékkel nekiestek a fáknak, hogy tüzelőhöz jussanak. A Köröndön volt a vasutas szakszervezet székháza, az ott megfordult tagok látva a pusztítást, körbevették az épület előtt álló kedvenc fájukat, így megakadályozva a kivágását. A feláldozott platánok helyébe a kertészek később újakat ültettek, amelyek viszont manapság nem bírják a klímaváltozás és a növekvő légszennyeződés megpróbáltatásait. Többségüket már várostűrő kőrisre cserélték. A Körönd két világégést is túlélt öreg platánja viszont még állja a megpróbáltatásokat. Életben tartása Szaller Vilmos és favédő társai kreativitását dicséri. A gyökérzetet károsító burkolatot eltávolították, a törzsben korhadozó odvakat fasebészeti eljárásokkal rendszeresen kezelik, a széltől is óvva a fa statikai állapotát műszerekkel figyelik.
Hasonló gondoskodás veszi körül pesti oldal legöregebb fájaként dédelgetett, mankókkal megtámasztott roskadozó vén akácot a Lánchíd előtt a Széchenyi téren. Mivel a fát nem anyakönyvezik, a szárba szökkenésének időpontja körül sok a bizonytalanság, de a legendák szerint lehet vagy 230 éves. Egy biztos: ez az akác az 1790-es években Pesten ültetett első fasor egyetlen élő példánya.
A kuriózumok közé kívánkozik Budán a Tabánban látható, valamikor az 1700-as évek második felében ültetett, védett eperfa is. Mária Terézia császári fenség selyemkészítő manufaktúrák életre hívását szorgalmazta, a selyemhernyók táplálékául szolgáló eperfalevélhez ültettek szerte az országban eperfákat. A felvilágosult abszolutizmus idejéből magát itt felejtett fa valaha egy tabáni ház kertjét gazdagította, ma minden levélrezdülését a környék lakói vigyázzák.
Kruppa Géza írása a Magyar Hírlapban jelent meg http://magyarhirlap.hu/cikk/113293/Maradj_talpon
Fotó Rab I.