Korniss Péter a kortárs fotózás nagymestereként jelenleg egy életműkiállítással lépett színre, melynek helyet a várbeli Magyar Nemzeti Galéria adott. Korniss kolozsváriként az erdélyi vidék megörökítője: lelkeket, szenvedélyeket, tájakat, kaszálást, gyermekáldást, siratást, házasságot, lánykérést, táncházat–egyszóval mindent lefotózott, ami az erdélyiség mibenlétét tükrözi.
A jelen kiállítás három részből áll: az első teremben megtekinthetjük a székely hagyományokat megörökítő képeket, azt követően a Budapesten dolgozó kubikusokról szóló fotókat, akik csak hétvégente jártak haza falura a családjaikhoz, valamint készültek színes fotói is a Busójárásról és hétköznapi, mai képek is Budapest egy-egy szegletéről.
A legmeghatóbbak talán azok a fekete-fehér képek voltak, melyeket Erdély különböző tájegységein készített. A hagyományos ruhák mellett,a képek gondolatisága ragadott meg: mindegyiknek külön mondanivalója van, a művész, mintegy piktorként jelenít meg rajtuk hangulatokat, sorsokat, tragédiákat vagy éppenséggel csak az életet, úgy ahogy azt a Jóisten elrendelte a székely embernek.
Olyan kiállítást láthatunk, melyet órák hosszat élvezni lehet és ki-ki eldöntheti az alkotó mely korszakát részesíti nagyobb figyelemben.
Azok a képei sem átlagosak, melyeket a kubikusokról készített, ebbe a sorozatba bele tartoznak még a vonatablakból fényképezett magyarországi tájak is–érdekes szemszögből bemutatott tájképek egyetlen nagy képbe összesűrítve.
A legutolsó korszakában a színes erdélyi asszonyok tűnnek fel, kik Budapestre járnak mind a mai napig népviseletben idős embereket gondozni, vagy éppenséggel takarítani. Élet-szaga van mindennek és a pillanatok csodáját ragadják meg ezek a fotók. Ajánljuk azoknak akik szeretik az inspiratív képeket.