Az un. Liget program 2013-ban történő elindításának legfőbb indoka egy múzeumi negyed létrehozása volt, öt új múzeum megépítésének szándékával. Ezek: Ludwig a Nemzeti Galériával egy épületben, néprajzi, építészeti, fotográfiai, valamint a meglévő Közlekedési Múzeum bővítése a földszint alatt, és az eredeti tervek szerinti teljes újjáépítésével, valamint a Mezőgazdasági Múzeum, melynek sorsáról igen keveset hallani. Vagyis hat, a Nemzeti Galériával együtt hét múzeumnak kellene a Ligetben állnia. Ez már valóban egy múzeumi negyedet jelentett volna. Mi maradt ebből a tervből?! Egyetlen múzeum, a néprajzi, valamint az esetleg megépítendő Nemzeti Galéria. Úgy hírlik, a Mezőgazdasági Múzeum sem marad soká a Vajda Hunyad vár épületében. A meglévő közlekedési múzeum pedig elbontásra került, újjáépítése után azonban már más funkciót kap.
Hogy a Liget program és a múzeumi negyed terve miként jutott idáig, annak ellenére, hogy nagyszerűségét több éven keresztül és még most is óriási propagandával hirdetik az illetékesek, nem kívánjuk részletezni. Elég annyi, hogy a Liget törvény 2013 évi kihirdetése óta azt csekély hat Kormányhatározat, három vagy négy Fővárosi Közgyűlési rendelet módosította, mint ahogyan a vonatkozó építési szabályzati is többször módosult. Ez a tény önmagában igazolja a projektet teljesen átgondolatlan, előkészítetlen, megvalósításra alkalmatlan, értelmetlen voltát, a kapkodást, fejetlenséget és azt, hogy a múzeumi negyed programja megbukott, ami által az egész projekt okafogyottá vált. Ez utóbbit természetesen az illetékesek nem fogadják el, illetve a jól bevált gyakorlat szerint nem vesznek róla tudomást. Sőt, ennek ellenkezőjét kívánják az illetékesek elhitetni, a Néprajzi Múzeum 2017 év vége előtt elkezdett kivitelezési munkáival, aminek még valószínűleg súlyos, milliárdokat felemésztő negatív műszaki következményei lesznek. Ugyanakkor az események teljes mértékben igazolják a Liget projektet első perctől kezdve ellenző szakemberek tömegének szakmai érvekkel alátámasztott állásfoglalásának helyességét, és a Ligetvédők tevékenységének jogosságát.
Tény, hogy a tervezett múzeumok közül pillanatnyilag csupán egynek, a kapkodva elkezdett, vitatható értékű – (talajszint alatti kiállítóterek, 197 m. hosszúság, 6-7 emeletnyi talajszint feletti épületrészek, föld alatti kiállítőá helyiségek) – és valószínűleg számos, előre nem látható műszaki problémát okozó (hidrogeológia), gigantikus méretű Néprajzi Múzeum megvalósításával lehet számolni. Ezért érdemes áttekinteni a főváros néhány múzeumának is a jelenlegi helyzetét.
A Szépművészeti Múzeumunk átalakítás miatt zárva van. Újbóli megnyitásának pontos időpontja bizonytalan. Bezárt a Néprajzi Múzeum, amely majd valamikor beköltözhet az új épületébe. Jelenlegi épülete visszakapja az eredeti funkcióját, Kúria lesz. Bezárt az Iparművészeti Múzeum, bővítés és átalakítás miatt. Felszámolták és raktárba költöztették az Építészeti Múzeum anyagát, amely eddig is nem megfelelő körülmények között létezett és inkább csak kutatók részére volt elérhető. Az elbontott Közlekedési múzeumnak kijelölték ugyan az új helyét, ami azonban még nem jelenti azt, hogy ott belátható időn belül meg is valósul. A Mezőgazdasági Múzeum sorsa továbbra is bizonytalan. A tervezett új Építészeti és Fotográfiai Múzeumról pedig már szó sem esik. Mindegy hogy milyen indokból, de ezek a múzeumok még évekig zárva lesznek, ill. hiányozni fognak a Főváros kulturális és idegenforgalmi életéből.
A nemzetközi turizmus látnivalói között előkelő helyet foglalnak el múzeumok. Nem egy városban az elsődleges idegenforgalmi célpont valamelyik múzeum. A Prado, Uffizi, Vatikáni, Guggenheim, a Koppenhágai Glyptotek, a Luzerni Közlekedési Múzeum, a Salzburgi Mozart Múzeum, Bécs, Berlin múzeumai, stb. Nekünk, magyaroknak sikerült szinte egyidejűleg a fővárosunk több, országos jelentőségű múzeumát hosszú időre, évekre bezárni, megszüntetni, elbontani, kiiktatni az idegenforgalom látnivalói közül, kiiktatni a főváros kulturális életből. Gyűjteményeik pedig bátran felvehetik a versenyt a külföld hasonló múzeumaival. Másút, ha egy múzeum valamilyen okból új helyet kap, az újat előbb megtervezik, megépítik, hogy a régi addig is működni tudjon, amíg átköltözhet az újba. És ha már bővítünk (Iparművészeti), építünk (Néprajzi), elbontunk (Közlekedési) és megszüntetünk (Építészeti), vajon miért nem lehetett mindezt megtervezni és az említett bezárásokat több évre előre ütemezni? Miért kellet ezeket szinte egy időben bezárni? Miért nem készültek el előbb a bezárt és elbontott múzeumok új épületei? Hogy kultúrpolitikusainknak csak ilyen megoldásokra telik, miközben idegenforgalmunk növekedését kívánják elérni, az elszomorító. De ha így is folytatják, az már tragédia.
Simányi Frigyes
építész