A Kellerwald sűrű erdejében a föld gyomra rézércet rejtett magában. IV. Fülöp zu Waldeck megneszelte ezt, bányát nyittatott hogy gazdagságát növelje. Fiúk dolgoztak a bányában, kis termetű, fejletlen 10-14 éves gyerekek vagy törpe növésű férfiak, mert a bányajáratokban magasabb termetű ember nem fért el. Fejükre csuklyát húztak, hogy a csepegő víztől és a lepattanó érctől valamennyire óvják magukat. A gróf gondoskodott róluk, kis bányászházakat építtetett, nem voltak ezek nagyobbak 20 m2-nél, magasabbak sem belül másfél méternél, nem is kellett több nekik, egy ilyen házban elfért akár 7 törpe is. Kokacserjét nem kaptak, mint későbbi sorstársaik Bolíviában, az nem nőtt errefelé. Így aztán az embertelen robotot a képzelet öngerjesztésével próbálták elviselhetővé tenni.
Volt a grófnak egy világszép leánya, Margaretha zu Waldeck. A napra lehetett nézni, de rá nem, a haja szőke volt, mint az arany, a szeme fekete, mint az ében és orcája piros, mint a rózsa. Ennek a leánynak a sorsa a szépsége volt. Gonosz mostohája megirigyelte, és ha nem is a jószívű vadászt, de a bányaalapító grófurát rávette, hogy távolítsa el a szépséges leányt. Az apa nem a törpékhez küldte a leányát, hanem Brüsszelbe, udvarhölgynek Magyar Máriához. Németalföld akkori régenséhez. Így jövünk mi meg a Habsburgok meg Brüsszel mindenhol a képbe. Magyar Mária, szül. Habsburg Mária II. Lajos magyar király özvegye volt, az ura a mohácsi csatában fulladt páncélostul a megáradt patakba. Az özvegyet a család felkarolta, miután a magyar koronát kimenekítette hozzájuk Bécsbe. A Habsburgok már akkor is házasodtak, boldog…! és sokan voltak. Mária bátyjai között volt Ferdinánd (magyar királlyá választották a magyari nagyurak, már csak a korona mián is) meg V. Károly, akinek a birodalmában sohasem ment le a nap.
II. Lajos magyar király és hitvese, Habsburg Mária
(Ide zárójelbe: a sokat szidott II. Ulászló nem is volt olyan buta, mint az utókor állítja. Igaz, szerette a róla elnevezett lacipecsenyét, nagy adósságokat halmozott fel, és fűnek-fának ajándékozta a Corvinákat (ennyivel kevesebb maradt a törököknek), de fifikus házassági szerződést kötött a Habsburgokkal: lányát Ferdinándhoz, fiát Máriához adta. És ki tudja, ha Lajos nem veszik Mohácsnál, tán a török sem vendégeskedik nálunk 150 évig: az élő Habsburg-rokonság és a magyar érdekképviselet (Lajosnál ez még működött) megmenthette volna Magyarországot.)
Na, visszatérve a világszép leányhoz: összecsomagolták a kelengyéjét és útnak indították. Nem hiszitek el, de hetedhét hegyen keresztül vezetett az útja (Siebengebirge), mert errefelé nem a várakról ismerszik a táj, mint Siebenbürgenben. Elérkeztek Brüsszelbe, ahol akkor is nagy udvari élet zajlott, a spanyol király niederlandeni rezidenciája itten volt, a jól megközelíthető városban. Margaretha szépsége itt is a megfelelő indulatokat váltotta ki: az udvarhölgyek irigyelték, egy kanál vízben is megfojtották volna, az udvaroncok és hercegek meg versengtek (udvaroltak) a kegyeiért. Pl. az épp megözvegyült trónörökös Fülöp, aki apja halála után a spanyol birodalom trónjára is lépett , meg Egmont gróf, aki aztán fellázadt Fülöp ellen (meg is írta Schiller). Lehet, hogy a felkelés valódi okában itt is a nőt kellene keresnünk.
Margaretha gyönyörü gyémántokat kapott az udvarlóitól, ezeket beleltározta, az eseményekről meg rendre beszámolt apjának, mert ez a leány nemcsak szépséges volt, hanem okos is: írt-olvasott. Fülöp feleségül akarta venni, és ez váltotta ki a botrányt, mert egy császárkirályfi nem házasodhat csak úgy szerelemből. A mátka már ki volt neki nézve, a nála 11 évvel idősebb Tudor Mária, hogy az angol trónt magukhoz csaphassák telhetetlen étvágyukban. (Fülöp különben 4 feleséget fogyasztott el, s mivel szerette a nagy családot, összesen 10 gyermeket nemzett. Boldog Ausztria spanyol ágának belső romlása a negyedik feleséggel kezdődik: hogy ne osztódjék a vagyon, családon belül házasodtak, és 4 gyerek ebből a frigyből való.)
Szóval Margaretha útban volt az itteni mostoháknak is, de ezek nem bíztak a vadászban, sokkal inkább az arzénban. Mint Napoleont, úgy tették el az útból a gyönyörű leányt, addig adagolták neki a lassú mérget, míg el nem sorvadott. Érezte a leány, hogy a végét járja, megírta a testamentumát, és hazaküldte apjának a hagyatékkal együtt. Szép rendbe szedve, mit kitől kapott. Egmont és Fülöp aranyai máig a waldecki családot gazdagítják, mert a német főurak valahogy nem halnak ki soha.
Itt született Hófehérke: a Waldeck-grófok ősi fészke
Margarethát nem a törpék, hanem a ferencesek temették el kolostoruk kriptájában, de a történelem viharai nem őrizték meg épségben sem testét, sem hamvait. Élt 21 évet.
Hófehérke nevét jó érzékkel fordította a magyar műfordító. Azóta már a németek is tudják, hogy a Schneewittchen Niederdeutschban Schneeweischent jelent, vagy csak azért állítják ezt, mert hallottak a magyar változatról.
A mesének száz variánsa, az igaz történet egy változata létezik. Margaretha szőke volt a családi Bildstammbuch alapján, mai mértékkel nézve nem állna útjában senkinek.
Eddig a mese, nincs vége, de elfuthatsz véle!
Rab Irén történész, közíró