„Mindenkinek joga van véleményét szóban, írásban vagy képben szabadon kinyilvánítani és terjeszteni valamint általánosan elérhető forrásokhoz akadálytalanul hozzájutni. A sajtószabadság és a tájékoztatás szabadsága a hírközlésen és a filmen keresztül történik. Cenzúra nincs.” (Német Alaptörvény, 5. szakasz)
Facebook – Fakebook
A Facebook túlnőtte önmagát, és elvesztette a kontrollt a tartalom felett. Hetente mintegy 6,5 millió sértő posztot szűrnek ki az erre készített algoritmusok segítségével, amit aztán 4500 moderátor vizsgál át, hogy a nemkívánatos bejegyzésektől a közösségi hálót megtisztítsa. Egy posztra 10 másodperc jutott, ezért a moderátorok számát idén májusban további 3000-rel megemelték.
Létezik egy íratlan etikai kódex, amely a gyerekpornókat, a bosszúposztokat, állatkínzást, erőszakos halált, szenvedő emberek közzétételét tiltja és törli ki a hálóról. A hálótisztogatók azonban nemcsak etikai meggondolásokból dolgoznak. Megrendelő akad bőven. 2015 szeptemberében, amikor a migrációs válság tetőződött Németországban, Angela Merkel több ízben személyesen találkozott Zuckenberggel, hogy megkérje a megsokasodott gyűlöletbeszéd, uszító politikai vélemény, a hamis híreket közlő posztok eltávolítására. Egyesek szerint ekkor kezdődött a véleményszabadság korlátozása a demokratikus világban. Richard Allan, az EMEA alelnökének nyilatkozata szerint ma Németországra vonatkozóan havonta 15000 gyűlöletbeszédet tartalmazó posztot törölnek, a kiszűrt posztok 80 %-át. Ezt a szolgálatot a Facebook Irland jól képzett munkatársai végzik, német nem kormányzati szervezetek szakszerű útmutatói alapján.
Törvény az internetes gyűlöletkeltés és uszítás ellen (NetzDG)
https://www.gesetze-im-internet.de/netzdg/BJNR335210017.html
A törvényi szabályozás gondolatata minden bizonnyal már 2015-ben felmerült, megvalósulására (lassú bevezetésére) két évet kellett várni. 2017. áprilisban nyújtotta be Maas igazságügyi miniszter (SPD) törvényjavaslatát „a közösségi média jogi szabályozásának javítására”. A tárgyalási időszakban civil mozgalmak szerveződtek, jogvédők, az újságíró szövetség, digitális cégek, tudósok, jogászok, közös nyilatkozatot adtak ki a törvényben rejlő veszélyekről, melyek szerintük a véleménynyilvánítás szabadságára katasztrofális hatást fognak gyakorolni. Ki állapítja meg, hol a határ a gyűlölet és a kemény kritika között, mi törvénysértő és mi nem? Mert a törvény a felelősséget a szolgáltatókra hárítja, azaz a Facebooknak, Twitternek, Youtube-nak a feladata kiszűrni a törvénytelen tartalmakat, ráadásul 24 órán belül kötelesek ezeket törölni vagy zárolni. Ha elmulasztják, 50 millió euróig terjedő büntetéssel sújthatóak. Félő, mondták a Zöldek hogy a büntetéstől való félelem miatt sok egyéb, kétségesnek vélt posztot is törölni fognak, és ez alapjogot sért. A külföldi szolgáltatóknak Németországban jogi képviseletet kell tartaniuk, hogy folyamatosan felelősségre vonhatóak legyenek.
David Kaye ENSZ különmegbízott a Bundestagnak írott levelében a nemzetközi jog oldaláról fejezte ki aggodalmát és állásfoglalást kért a kérdésben. A parlamenti pártok által delegált 10 szakértőből 8 törvénysértőnek találta a tervezetet, mégis két és fél hónap alatt átverték a törvényhozáson. Minden csak parlamenti többség (az akkori koalíciónak majd háromnegyede volt) és jó kommunikáció kérdése. „Kényszerítve vagyunk, hogy beavatkozzunk a közösségi médiában eluralkodó gyűlöletbűnözés ellen, véget kell vetnünk a verbális ököljognak, hogy megvédjük a véleménynyilvánítás szabadságát!” mondta a miniszter. Aki pedig a törvény ellen van, az a gyűlöletet és az uszítást támogatja – hallgattatta el az ellenzéket.
Kettős mérce
Idehaza nem sokat lehetett erről hallani, senki sem kürtölte tele Európát, hogy itt a világ vége, oda a médiaszabadság, hogy Németország megsérti az alapvető emberi jogokat, hogy diktatúra van kialakulóban. A német ellenzék sem hallatta a hangját az Európai Parlamentben, nem követelte országa tagságának felfüggesztését. A törvényt június 30-án elfogadták, szeptember 1-jén kihirdették és október 1-jén életbe lépett. Holott a Maas-törvény nemcsak a német alkotmánnyal, hanem az európai és a nemzetközi joggal is szembemegy, hiszen a véleménynyilvánítás szabadságára mér frontális támadást. Ezen kívül jogállami feladatokat takarékossági és egyéb okokból (külföldi) tőzsdén jegyzett cégekre ruház át, holott a gyűlöletbeszéd és az álhírek elleni harc az állam kötelessége.
Gyanítható, hogy a törvény sérti az EU-jogot is. Ugyanis az Európai Bizottság zár alatt tartja azokat a dokumentumokat, melyek a törvény európai jogi normáknak való megfelelését vizsgálták. „A dokumentumok nyilvánosságra hozatala csökkentené a tagállam és a Bizottság közötti kölcsönös bizalmat” – szólt a magyarázat, miért is nem hozzáférhetőek a dokumentumok. Azaz Brüsszel Németországot nem akarja bántani.
A cenzúra infrastruktúrájának kiépítése
Mindeddig elegendő volt a hatalom politikai befolyás-gyakorlásához a közszolgálati csatornák és a nagy napilapok birtoklása. A közösségi média megjelenése új mederbe terelte a politikai diskurzust, és ez a meder parttalanná és kezelhetetlenné vált. Látjuk, hogy valódi vagy álhíreket kontroll nélkül bárki megoszthat és bárki számára hozzáférhetőek, választási kampány, szavazatszerzés politikai befolyásolás a neten keresztül a leghatékonyabb, a tüntetések, lázadások, de még a terrorcselekmények is a világhálón szerveződnek. Ellenőrzés alá kell vonni, na nem internetes adóval, hanem a hatalmi kontroll kiépítésével. Jogos a félelem, hogy nemcsak törvény- és etikasértő tartalmak kerülnek eltávolításra, hanem minden olyan bejegyzés, hír, ami a regnáló hatalom érdekeit sérti.
Próbaüzem
A Bundestag törvénykezési időszakának utolsó ülésén sietve fogadta el a NetzDG-t. Sietni kellett, mert kezdődött a választási kampányidőszak. „Fontos parlamenti választások előtt állunk, és egy Facebook-poszt nagyon gyorsan sok ezerszer megosztható, virtuálisan így több millió embert érhet el. A posztok között lehetnek olyan hírek, melyek a felhasználót megtévesztik, nyugtalanságot keltenek a lakosság körében vagy felheccelik őket, és végül több ember az AfD-s nácikat választaná, ami azt jelentené, hogy a Harmadik Birodalomra jellemző erőszak újra felütné a fejét. És azt nem akarjuk. A munkánkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy Németországban a nácik ne kerülhessenek hatalomra.” – ezt már egy Facebook-Tisztogató központban dolgozó fiatal lány mondta el egy interjúban. https://dieunbestechlichen.com/2017/10/fakebook/ Mert a kormánypártok mindent bevetettek a hatalom megtartása érdekében. Megpróbálták a Facebook-felhasználók véleményét befolyásolni, az információkat elnyomni, hogy a kritikus gondolatok ne kerülhessenek előtérbe.
A német választások eredménye ismert. A Facebook-tisztogatás eredményessége kevésbé, mert a tisztogató cégek munkája nem nyilvános, mint ahogy a megbízóik személye sem publikus. Talán csak a Nagy Testvér tud mindent meg az általa irányított Gondolatrendőrség. A közösségi média veszélyessé vált: nemcsak a hatalom, hanem a felhasználó polgár számára is. Az orwelli disztópia világát éljük,
És ne felejtsük el, rövidesen nálunk is választások lesznek.
RAB IRÉN történész, közíró
A kép forrása: http://cdn3.spiegel.de/images/image-1164092-860_poster_16x9-govl-1164092.jpg