Egy tökéletlen ember naplója

„Senki sem lehet tökéletes” – tartja a mondás. Ez az írás azokról az emberekről szól, akiknek ezt még soha nem sikerült önmagukra vonatkoztatniuk.

 

Elemzésünk tárgya és kifejlődése

 

 

A tökéletes ember előfordulási helye nem határolható le egyetlen országra, mégis annyi bizonyos, hogy Magyarországon kimagasló példányszámban vannak jelen. Ők mindent tudnak, és mindenkinél jobban tudják. Így hát teljes tökéletességük tudatában, magasztos fényükben bátran lenézik és agresszívan letámadják a bármilyen más véleményen levőket, és azokat, akik velük ellentétben valaha is hibáztak az életükben.

 

 

Ortega y Gasset spanyol író, filozófus a múlt század közepe táján azt a jelenséget figyelte meg, hogy a tömegemberek elözönlötték azokat a területeket, – például kávéházakat, szórakozóhelyeket – amelyek korábban a gondolkodó, önfejlesztő emberek kiváltságai voltak.

 

Kit is nevezett tömegembernek? Aki úgy van megelégedve önmagával, ahogy van, ezért nem vár el többet magától, nem akar az élet semmilyen területén sem tökéletesedni.Talán ennek a típusnak egy újabb (de)evolúciós foka az agresszivitás és lenézés hozzáadott elegyével kifejlődött tökéletes ember. Annak történelmi felvázolására, hogy pontosan hogy alakulhatott ki ez a típus, most nem vállalkozom, ez az írás csupán egy méltatlan szösszenet róluk.

 

Hogyan is jellemezhetnénk a tökéletest?

 

 

Szerencsés Károly író, történész ezt kiválóan megtette egy írásában:

 

„Ők a mindent mindenkinél jobban tudók, a mindenhez értők, a másfajta véleményt elviselni képtelen, mindig nagyon ideges emberek. Hiszen ők tudják az egyetlen igazságot, és az nem érvényesül mindig. Hogy honnan tudják? Hát csak úgy tudják, így születtek. Ők a mindenkinek panaszkodók, a mindjárt embert is ölők, a sem embert, sem Istent nem ismerők.”

 

 

 

A kánaáni asszony bibliai történetében egy anya a lánya gyógyulását kérte Jézustól, amit ő visszautasított, és csak többszöri kérésre teljesítette. Vagyis mi történt? Változtatott a véleményén. Ilyen a jelen írásban tárgyalt úriemberekkel és úri hölgyekkel szerencsére soha nem fordulhat elő. Soha. Hisz ezt presztízsveszteségként élnék meg, amit nem engedhetnek meg maguknak.

 

 

Csupán egy fontos dolgot tennék hozzá még a jellemzésükhöz: a felelősség teljes hiányát. Talán nem én vagyok az egyetlen, aki érez ebben egy ellentmondást: habár mindenben tökéletesek, mégsem felelősek az égvilágon semmiért sem, azt valahogy mindig át tudják hárítani. Hogy miért? Vélelmezhetően önnön bénaságom miatt nem tudok erre a kérdésre válaszolni. A „hogyan?”-ra viszont igen, kétféle módszer létezik:

 

1. Az egyik, az idióta embertársakra hárítani a felelősséget. Szinte sajnálni is lehet őket, hisz önnön tündöklésük mellett el kell viselniük a létét és fárasztó hibáit az idióta kollégáiknak, bosszantó cimboráiknak, kiállhatatlan házastársaiknak. Hogy képesek ezt egyáltalán ilyen hősiesen elviselni? Hát úgy, hogy ők tökéletesek…

 

 

 

 

2. Amennyiben a felelősséget nincs „kire” hárítani, még mindig ott van a „mire” lehetősége. Vagyis minden a körülmények miatt történt, jelentsen ez bármit is. Nem vagyok benne biztos, hogy a MAL Zrt. cégvezetője tökéletes ember-e, és a pontos felelősség kérdését sem tudom, mégsem megy ki a fejemből egy interjú, amely néhány héttel a vörösiszap katasztrófa után készült vele. Nézzük a felelősség kérdését, erre azt nyilatkozta: „Száz százalék, hogy itt senki nem követett el hibát”. Nyilvánvaló. Akkor mégis hogy történhetett a katasztrófa? Újra ő: „”Itt olyan természeti összejátszásról van szó, amely a tervezésnél még nem állt fenn„. Értem: valamely megfoghatatlan, befolyásolhatatlan erők összejátszásának kombinációja okozta azokat az előre kiszámíthatatlan, szinte szürreális körülményeket, ami miatt a tragédia történt. Misztifikálás felsőfokon.

 

Már megint azok a nyavalyás körülmények

 

 

 

A tökéletesség kora

 

A pszichológia szerint van egy olyan embertípus, aki felsőbbrendűségi érzéssel rendelkezik. Az ilyen ember agresszívan viselkedik, mivel önmagát el tudja fogadni, de a környezetét nem. Ő minden helyzetet irányítani akar, miközben mások érzését figyelmen kívül hagyja. Bár elvileg elfogadja önmagát, mégis alacsony az önbizalma.

Az „agresszív” típus jellemzése közel áll a „tökéletes ember” lényegéhez

 

 

 

Nehéz lehet így élni. És ha azt írtam, hogy országunkban magas számban fordulnak elő az ilyen emberek, talán nincs ebben semmi meglepő. Abban az országban, ahol még mindig a lojalitás és nem a teljesítmény a szakmai színvonal megítélésének legfőbb eszköze. Ahol elfogadott politikai eszköz a gyűlöletgerjesztés. Ahol fullasztó panelházak magányos lakói a „dögöljön meg a szomszéd tehene” elv alapján akarják kompenzálni önmaguk kudarcba fulladt életét.

 

 

Nemde ez a magatartás jelentkezik akkor is, amikor el vagyunk ájulva attól, amit elértünk, bármi is legyen az. Egyik tanáromtól hallottam, amikor külföldön dolgozott, volt egy magyar szomszédja, aki esténként részegen tántorgott haza, és gyakran az eresz alá vizelt. Ez az ember egy szép napon azt mondta neki: „Velem mától nem lehet szórakozni, mert megszereztem a targonca jogosítványt.” A valós eredményt nem lenézve sem értem, hogy miért vagyunk elájulva önmagunktól? És vajon legbelül tényleg el vagyunk-e ájulva, vagy csupán görcsösen győzködjük magunkat, hogy mi is érünk valamit – ha már az egész környezetünk azt sugallja belénk, hogy szerencsétlenek vagyunk. Még ha így is van, a „tökéletes emberként” viselkedés ártalmas önmagunkra és másokra is, és csak egyre lejjebb visz minket abban a negatív spirálban, melyben évek óta benne vagyunk és sajnos a kiút egyre kevésbé látszik.

 

 

„(…) De ki tudja elviselni, hogy állandóan a tükörbe nézzen? Ettől érzik magukat annyira frusztráltnak: pedig magukat zárták ketrecbe, s abból a börtönből a legnehezebb kiszabadulni, amelyet lelkükben építettek fel. Előbb-utóbb össze fogják törni a tükröt, amelyben saját eltorzult arcukat látják. Sajnos a szerterepülő szilánkok meg fognak sebezni másokat is.”

 

 

 

 

Források:

 

Biblia: A kánaáni asszony (Mk 7,24-30)

Szerencsés Károly: Másfél év, három év, Magyar Hírlap http://magyarhirlap.hu/cikk/94186/Masfel_ev_harom_ev

Ortega y Gasset (1930): A tömegek lázadása

Földes Tamás: A gátszakadás ellentmond a fizika törvényeinek. http://index.hu/belfold/2010/10/06/a_gatszakadas_ellentmond_a_fizika_torvenyeinek/

Nagy József: Nemzetközi tárgyalási stratégia és taktika, egyetemi jegyzet

 

Képek:

Genesis: Duke (albumborító)

https://sites.google.com/a/hesperiausd.org/cordero-s-corner/word-of-the-week/argument

http://kettosmerce.blog.hu/2014/10/05/negy_eve_tortent_a_vorosiszap-katasztrofa

Az emberi viselkedés sémái, Nagy József: Nemzetközi tárgyalási stratégia és taktika, egyetemi jegyzet (design: Varga Zita)