Arany és ezüst pénzek, a jelenlévő főúri méltóságok által aláírt dokumentumok, valamint az építőre és az építtetőkre vonatkozók információk kerültek 175 évvel ezelőtt a Lánchíd alapkövébe, a pesti oldalon. 1842 augusztusában, ezekben a napokban helyezték el az első Pest budai híd alapkövét, amely mai is őrzi ezeket a relikviákat.
Kossuth Pesti Hírlapjának tudósítása szerint egy Londonban készült, 200 font sterlinget érő elefántcsontnyelű malteroskanalat és a külön e célra készült diófakalapácsot használtak az alapkő letételnél. Az ország fővárosává váló Pest-Buda és ország közlekedési rendszerének egyik kulcskérdése volt a dunai átkelés biztosítása. A XVIII. században előbb kompon, 1767-től pedig egy úgynevezett hajóhídon lehetett átjutni a folyón. A 43 hajón nyugvó szerkezet a Nagyhíd (ma Deák Ferenc utca) vonalában kötötte össze a két partot.
Hajóhíd
A híd a reformkorban már alig felelt meg a megnövekedett forgalomnak, és akadályozta a hajózást is. Ráadásul a jégzajlás idejére szét kellett szedni: télen csak nagy nehézségek, olykor életveszély árán lehetett átkelni a folyón.
Az 1842-es alapkő letételt már 3 éve komoly munka előzte meg. Mindenekelőtt el kellett készíteni az úgynevezett zárgátakat, hogy a két parton a szárazföldi oszlopok, a folyóban pedig a két pillér számára vízmentes munkaterületet alakíthassanak ki. A szlavóniai erdőkből hozatott hatalmas, 14-23 méteres szálfákat vertek le három cölöpsorban. Közüket földdel töltötték meg, majd középről kiszivattyúzták a vizet. Az ünnepélyes alapkőletétel a pesti oldali zárgát belsejében zajlott le, azt díszítették fel az előkelőségek fogadására. Három évvel később, 1845. augusztus 11-én a budai hídfőben is helyeztek el alapkövet.
A szabadságharc megpróbáltatásai után, a hidat 1849. január 20-án adták át. Megálmodója, Széchenyi István, akkor már a döblingi elmegyógyintézetben élt, nem láthatta a megvalósult álmát és soha nem ment át a hídon.
Forrás: MTI, Wikipedia