Hogyan kerül teve arra a képre? Voltak-e közlekedési dugók a hatalmas prériken? A filmekből ismert vagány cowboyok világát mindig egyfajta titok lengi körül. Számos kalandos történet, írás, film. Az élhetőségéről, viszontagságáról, a Vadnyugat drámai jeleneteiről szólnak.
A Múlt-kor.hu írásából érdekes válaszokat tudhatunk meg olyan kérdésekre, amelyekkel a történelem könyvekben, szórakoztató filmekben nem találkozhatunk.
Milyen lehetett a cowboyok illata?
Az őslakosokkal szemben – akik könnyed ruhákat viseltek és rendszeresen mosakodtak, a prériket meghódító cowboyok vastag és hosszú ujjú öltözéket viseltek a tűző napon is. Mindez kiegészítve azzal, hogy ekkoriban még a rendszeres mosakodás sem terjedt el az európai kultúrkörben, könnyen belátható, hogy mennyire orrfacsaró élmény lehetett egy-egy cowboyjal való találkozás.
Aranyvíz?
Az észak-amerikai pusztaság teljesen ismeretlen terep volt a nyugat felé nyomuló telepesek számára, akik így napról napra kénytelenek voltak a túlélésükért harcolni a környezeti viszonyokkal szemben. A legveszélyesebb ellenfél pedig az ivóvízhiány okozta folyamatos szomj volt. Az élelmes vállalkozók ezért hatalmas tartályokból árulták a vizet, amelynek könyörtelenül meg is kérték az árát: az ember szerencsésnek mondhatta magát, ha egy pohár vízért csak 1 dollárt kellett kifizetnie, hiszen bizonyos vidékeken 5, sőt, akár 100 dollárt is elkérhettek a vízárusok. És, hogy mit is jelentett a korban egy ilyen összeg, azt talán jól mutatja, hogy ezzel párhuzamosan 1 kg hús ára mindössze 2 cent volt.
Közlekedési dugók a prériken?
Ha egy vadnyugaton utazó családra vagy egy kereskedőre gondolunk, akkor valószínűleg egy, a hatalmas semmi közepén haladó apró szekér képe sejlik fel a szemünk előtt – és nem is tévedhetnénk nagyobbat. Az új területek benépesítésére induló telepesek általában több százas karavánokban haladtak, egymás után, libasorban, minthogy a közlekedésre alkalmas szűk ösvényeken legfeljebb kettő szekér fért el egymás mellett. A lassan haladó kocsik hosszú sora pedig olyan hatalmas port vert fel, hogy az szinte teljesen eltakarta a napfényt a hátrébb haladók szeme elől. Nem véletlen hát, hogy a legtöbb szekér eszköztárában megtalálható volt egy pár védőszemüveg, amely megvédte az emberek látását a „vadnyugati szmogban”.
Barátságos indiánok?
A bennszülöttekkel való folyamatos küzdelem is sokkal inkább legenda, mintsem valóság. Az indián törzsek alapvetően békés közösségek voltak, akik kereskedtek és együttműködtek a telepesekkel, sőt számos esetben segítették is őket a nehéz természeti viszonyok között. Ráadásul a nőhiány miatt a férfiak gyakran indián nőket vettek el, akikért a szülőknek takarókat adtak cserébe. Az előnytelen külsejű lányokért csak öt, a legszebbekért viszont már ötven takaró járt.
A filmekben gyakran látható vadnyugati „szekérvárak” elsődleges célja nem is a támadóktól való védekezés volt, hanem sokkal inkább az, hogy az állatok ne kóboroljanak el az esti pihenők során. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden esetben meg tudott valósulni a békés egymás mellett élés.
Tevék a vadnyugaton?
Az amerikai történelem egy kevéssé ismert epizódja a tevék behozatala és elterjedése a vadnyugaton. Az amerikai lakosok a 19. század első felében ismerték fel, hogy a sivatagi teherhordó állatok kiválóan tudnak alkalmazkodni a prérik viszonyaihoz is. Ennek megfelelően 1843-ban 66 egészséges tevét vásároltak Egyiptomból és Marokkóból, majd hamarosan felállították az első amerikai tevés hadtestet is. A vállalkozás hatalmas siker volt és az állatok gyorsan elszaporodtak új otthonukban. Azt gondolták az ott élők, hogy katonai és közlekedési szempontból is sikeres vállalkozást hoztak létre.
Az amerikai polgárháború évei azonban megtörték ezt az eredményes fejlődést, minthogy a tevék többsége ekkoriban vagy elpusztult vagy elkóborolt a vadonban. Néhányat ugyan később újra befogtak és cirkuszokban mutogatták, de az afrikai állatok karrierje alig egy évszázadosra nyúlt az amerikai kontinensen: Utoljára 1941-ben, Texasban láttak vadon élő tevét az Egyesült Államokban.
Látványos cowboykalap?
Alig várjuk, hogy felbukkanjon kedvenc western filmünk főhőse a széles karimájú kalapjában. Finoman a szemébe húzza. Lő! A cowboyok állandó tartozéka, a széles karimájú fehér kalap, amelyet manapság leginkább a rodeókon láthatunk. A valóságban se nem fehér, se nem széles karimájú nem volt. Az amerikai cowboyok ruházata a célszerűséget szolgálta és csak nagyon kevesen viselték ezeket a látványos ruhadarabokat. Fejfedőként általában egy sokkal egyszerűbb kalapot hordtak.