A mai Városi strand helyén 1908-ban járva a Hullám szállóhoz tartozó csónakkikötőt találnánk.1925-ben Siófok főterén friss dinnyét vennénk, és eszegetve sétálnánk tovább. 1941-ben a Kisfaludy-ház teraszán élénk kártyapartiban emelnénk a tétet. 1967-ben pedig bosszankodva kocsikáznánk tovább az új Skoda 500-as autónkkal, mert nem találnánk parkolóhelyet a Teve utcai Tihany Hotelnél.
Beköszöntött a nyár. Megnyitottak a strandok. A Balaton felé az M7-en már két hét óta nagy tömeg megy le péntek délután, hogy vasárnap este visszaáramolhasson Budapestre. Szerencsére nem azzal a megoldással, mint 1975 előtt, egy forgalmi menetrenddel: péntek délután csak a Balaton felé, aztán vasárnap este csak Budapest felé lehetett közlekedni. Lent a parton élesen hangos gyermeki kacaj. Ráadásul idén 90 éves a Tünde nosztalgiahajó, olvasható a Ring egy korábbi cikkében.
Most nem kilométerekben számolva sétálunk el a Balaton fövényén, hanem évtizedekben. A történelmi Balaton tárul elénk. Néhányan az olvasók közül talán még emlékezni is fognak egy-egy képkocka helyszínére!
A keszthelyi Hullám Szálló, 1908 – oldalról fotózva
Keszthelyen a mai Városi strand helyén 1908-ban járva a Hullám Szállóhoz tartozó csónakkikötőt találnánk. A keszthelyi Balaton part képét a Szigetfürdő mellett ma is a Hullám és Balaton szálló formálja. A dualizmusban, 1894-ben építették fel a Hullám Szállót – ez az idősebb épület –, amely annyira népszerűnek bizonyult, hogy három év múlva tovább kellett bővítsék, azzal a két toronyszárnnyal, amelyből a képen egy látható.
Siófok főtere, 1925
Finom kalapot fejünkre téve, napernyőnket kinyitva andalognánk a siófoki parton. Az 1900-as évek elejétől itt voltak a Balaton átúszás célpontjai, lóversenypálya épült, hatalmas lelátókkal, megszemlélnénk. Hosszú sorok állnának a bukmékerek előtt, de kivárnánk, nézelődnénk. De lehet, hogy nem lenne elegáns ruhánk, csak poros cipőnk és biciklink. A főtéren friss dinnyét vennénk és eszegetve sétálnánk tovább.
A Kisfaludy-ház terasza, 1941
1941 nyara. Magyarország alig néhány hete üzent hadat, és lépett be a második világháborúba. Badacsonytomajon, a Kisfaludy-ház teraszán éppen iszogatás és kártyázás közben tétet emelő fiatalúr számára még nincs háború. A helyzet nem megrendítő. Lányos csacsogás és gyermeki kacajok. A következő dal a „Hogy nincsen pénzem nem bánom” c. sláger, fognánk egy kedves kacsót és táncolnánk napestig.
A Gödrös Honvédség gépjárműjavító tanoncainak edzése, 1943
Kézzel tapinthatóan elillant az a könnyedség, ami még két évvel korábban belengte a Balaton környékét. A parton nyugodtan és örömtelien fürdőzők helyét átvették a különböző alakulatok és tanoncok. 1943 augusztusában megjelenik egy újságcikk: „A Balaton mellett keresik a likőrösgyáros gyilkosait”. De már senki nem figyelt erre. Szárszón éppen Erdei Ferenc tart beszédet. Kállay nyilvánosan a biztos német győzelemről szónokol, miközben Horthyval titokban szervezik az előzetes fegyverszüneti egyezményt és a kiugrást a háborúból. Őszre tervezik. Ma már tudjuk, hogy nem sikerült.
A Kisfaludy-ház felé vezető úton, 1954
1954-et írunk. 1941 óta talán az első meghitt pillanatot sikerült lencsevégre kapnia a fotósnak. Lezárult a második világháború, aláírtuk az 1947-es párizsi békeszerződést, hatalmas politikai küzdelmeket vívtunk a demokráciáért: Pfeiffer Zoltán, Sulyok Dezső, Slachta Margit képviseletében. De ’47-től, ’48-tól, ’49-től egyre szorosabban zárult az a kör a politikában és a közéletben is, amely a szabadságot vette el. 1949 és 1953 között talán a legsötétebb négy év következett államosítással, munkatáborokkal, kényszerlakhelyek kijelölésével, beszolgáltatással, és értelmetlen ütemben erőltetett iparosítással.
1954-et írunk. Egy korábbi „földosztó miniszter”, Nagy Imre a miniszterelnök. Kisebb fellélegzés a korábbi időszakhoz képest. Nem kell hát csodálkozni azon, ha a Kisfaludy-ház felé andalogva belebotlunk egy-egy egymás szemében elvesző szerelmespárba.
Badacsony, hajókikötő, jégzajlás, 1959
Idén, hosszú idő után először láttuk a Dunát befagyva – néhol éppen csak vékony jégréteg borította, máshol, mint a Dunakanyarban, a bátrabbak korcsolyázni tudtak rajta. Ha 1959-ben közel laktunk volna a Balatonhoz, bizony minket is kicsábított volna a rettentő hideg ellenére az a jégzajlás, ami abban az évben volt.
Balról jobbra: Cseres Tibor, Karinthy Ferenc, Kassák Lajos
Ha 1965-ben elsétáltunk volna hűs fák alatt a szigligeti Alkotóházig, akkor találkozhattunk volna Cseres Tiborral, Kassák Lajossal. A hatalmas parkban sétálva, ami a Tapolca-medencében terül el, összefutottunk volna Karinthy Ferenccel is. Odanyújtottuk volna a „Szép élet” vagy a „Kék-zöld Florida” c. művét, hogy aláírja: „Karinthy Ferenctől sok szeretettel…”
Ez az Alkotóház kalandos úton jutott 1916-ban Esterházy Pál tulajdonába, szépen felújítatta, átépítette, de 1945-ben elkerült az Esterházy családtól. Az 1950-es évektől kezdve elsősorban írók alkotóházaként kezdett üzemelni. Rengetegen megfordultak itt: 1955-ben a filmrendező Bacsó Péter, majd Göncz Árpád, mint fordító, Kertész Imre 1975-ben. De egy árnyékos szoba fehérre meszelt falán ott virít Pilinszky János, Nagy László és Örkény István neve is.
Teve utcai Tihany Hotel, 1967
1967-ben pedig bosszankodva kocsikáznánk tovább az új Skoda 500-as autónkkal, mert nem találnánk parkolóhelyet a Teve utcai Tihany Hotelnél. És habár a „szocreál” fogalmának tisztázása évtizedek óta vita tárgyát képezi, ennél az épületnél határozott benyomásunk az, hogy egy „tipikus kádár-kori” gyöngyszem. Azóta teljesen megváltozott Tihany látképe.
Palma Gumigyar reklámfotói, 1969
A forradalom és szabadságharc kudarca, majd a harcok megtorlása után valami puhaság vette kezdetét, ami rátelepedett a ’60-as évek második felére, és a ’70-es évtizedre. Számos új létesítményt adtak át országszerte, megindult a lakásépítési program, megszűnt a korábbi évtizedek kényszerű megoldása, a társbérlet. Budapesten elképesztő ütemben indult el az infrastruktúra fejlesztése: metró és buszhálózat, majd 1972-től átállnak a kalauz nélküli tömegközlekedésre. A korszak élhetőségét az adja, hogy egyre több olyan tárgy, esemény, cél elérhetővé válik, amire korábban nem volt lehetőség.
Nyaraláshoz elengedhetetlen kellékké válik a gumimatrac. 1957-től gyártotta Magyarországon a Palma Gumigyár a slágercikké váló matracot. 1969-et írunk. Ezen a stégen most senki nem horgászhat. Készül a Palma Gumigyár reklámfotója.
Zánkai úttörőtábor, 1982
1980-as években gondtalan és mindenféle kalandokkal teli éveinket koronázná meg a zánkai úttörőtáborban töltött napok sokasága. Gyerekként kevésbé érintene minket a mindennapi politika, izgatottan várnánk a szünidőt, hogy vonattal leutazhassunk Zánkára. 1975. május 25-én, a nemzetközi gyermeknap alkalmából adták át az úttörőváros helyszínét, ahol évente 25 ezer gyermek fordult meg. Noha az építési munkálatok még akkor is folytatódtak, amikor az első gyerekcsapatok megjelentek, a tábor döntő része elkészült. A gyerekek szálláshelyeiken kívül birtokba vehették a könyvtárat, a társalgókat, az „üléstermeket”, a strandot, valamint a sportpályát.
(El)múlt képek 2. Volt egyszer egy Ifjúsági Park >>
Írta: Tuzson-Berczeli Bernadett
Képek forrása: Fortepan.
Felhasznált cikkek:
https://west-balaton.hu/keszthely/keszthely-latnivalok/hullam-szallo
http://www.huszadikszazad.hu/bulvar/a-balaton-mellett-keresik-a-likorgyaros-gyilkosait
http://mult-kor.hu/20120525_ezen_a_napon_atadjak_a_zankai_uttorotabort