Az ókori egyiptomiak a Közel-Kelet népeivel álltak szorosabb rokonságban, s genetikai mintázatukon kevés nyomot hagytak hátra a hódítók – mutatta ki múmiákból nyert DNS-vizsgálatával egy nemzetközi kutatócsoport, amely eredményeit a Nature Communications folyóiratban ismertette.
Bár az egyiptomi múmiákból nyerték valaha az első ókori DNS-mintákat, a tudósok sokáig kételyeket tápláltak a vizsgálati eredmények megbízhatóságát illetően, különösen ami a sejtmagi genetikai állományt illeti. „Óvatosan kell kezelni ezeket az adatokat, hiszen a forró éghajlat, a sírkamrák magas páratartalma, valamint a balzsamozáskor alkalmazott vegyszerek némelyike is elősegíti a DNS lebomlását. A legújabb vizsgálati módszerek azonban áttörést hoztak az ókori DNS-minták vizsgálatában” – fogalmazott Johannes Krause, a jénai Max Planck Történelemtudományi Intézet igazgatója, a tanulmány vezető szerzője.
A projektben a Tübingeni Egyetem, a jénai Max Planck Történelemtudományi Intézet, a Cambridge-i Egyetem, a lengyel tudományos akadémia, valamint a Berlini Antropológiai, Néprajzi és Őstörténeti Társaság kutatói vettek részt, akik egy csaknem 2000 éves periódusból származó mumifikált maradványok vizsgálatával szerették volna feltérképezni a Nílus-menti birodalom lakóinak rokoni kapcsolatait, valamint feltárni, hogy a hódítások milyen lenyomatot hagytak az ókori népesség genetikai mintázatán. Emellett az ókori adatokat összevetették Egyiptom mai lakosainak DNS-vel is – olvasható az EurekAlert hírportálon.
A kutatócsoport az Abuszir el-Melek régészeti lelőhelyen feltárt 151 múmiából nyert DNS-t, a Kr.e. 1400 és Kr.u. 400 közötti időszakból származó emberi maradványokat két antropológiai gyűjteményben, a Tübingeni Egyetemen, valamint a Berlinben, a Felix von Luschan-koponyagyűjteményben őrzik. Összesen 90 személy mitokondriális genetikai mintázatát határozták meg, valamint sikerült rekonstruálniuk három egyén teljes sejtmagi genomját is. „Azt akartuk meghatározni, hogy miként változott Abuszir el-Melek népessége, s vajon Nagy Sándor hódítása vagy más idegen hatalmak megszállása hagyott-e nyomot a lakosság genetikai mintázatán” – magyarázta Alexander Peltzer, a Tübingeni Egyetem kutatója.
A vizsgálatok arra világítottak rá, hogy az óegyiptomiak szorosabb rokonságban voltak a levantei térség ókori lakosaival, valamint Kis-Ázsia és Európa újkőkori népességével. Abuszir el-Melek lakosai a vizsgált időszakban genetikailag nemigen változtak, és a hódítások sem hagytak jelentősebb nyomot genomjukon” – ismertette Wolfgang Haak, a Max Planck Intézet tudósa.
Ami a mai egyiptomi népességet illeti, a Nílus-menti ország lakosai 8 százalékkal magasabb genetikai rokonságot mutatnak a fekete-afrikai populációval, mint ókori elődeik. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt másfélezer évben erősödött fel a szubszaharai térség felől Egyiptomba irányuló genetikai beáramlás. A jelenséget részben a Fekete-Afrika és Egyiptom között megélénkülő kereskedelemmel magyarázzák a kutatók, de közrejátszott a rabszolgakereskedelem is, amely körülbelül 1300 évvel ezelőtt vette kezdetét.
MTI