Válasz Konrád Györgynek
Konrád György cikket írt a New York Times-ba. Mi lehetett a célja? Tájékoztatni az amerikai közvéleményt Magyarország helyzetéről? Hozzájárulni a magyar kormány megbuktatásához? Megalázni, megszégyeníteni a magyarokat?
Nézzük, mit is állít rövid írásában Konrád? Magyarország már nem köztársaság és nem többpárti demokrácia. Az állam mindent kisajátított, amit csak bírt. Udvaroncok vezetik az országot. Vidéki pártkáderek gyermekei, akik bosszúról fantáziálnak. Az értelmiség egy része neopopulista, neofasiszta, akik egy jelszó szerint élnek: „Egy nép, egy állam, egy vezér.” Az új Alaptörvény egy csinált szöveg, amelyben semmilyen garancia az individuális szabadságjogokat illetően nincs. A jelenlegi hatalom azonos a „mintegy-fasiszta” Horthyéval és a kommunista Kádáréval. Önkényuralmi rendszer. Konrád olyan demokráciában szeretne élni, ahol az állampolgárokat jogilag védik és vezetőik nem szégyenítik meg őket. És mindenki szóhoz juthat.
Engem érdekel ez az ember! Miért hazudik? Miért csal? Talán tényleg azt gondolja, hogy 2012-ben Magyarországon fasizmus van? Önkényuralom? Tényleg azt gondolja, az Alaptörvény megszüntette a Magyar Köztársaságot? Így szól: „Magyarország államformája köztársaság.” Nincs többé többpárti demokrácia, vagyis egypárti diktatúra van? „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom … kizárólagos birtoklására.” – mondja a törvény. Továbbiakban rögzíti az emberi méltósághoz, szabadsághoz, lelkiismeret- és vallás- szabadsághoz, a véleménynyilvánítás és sajtószabadsághoz, a gyülekezéshez, szervezkedéshez való jogot. „Pártok az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek.” És ehhez még: „Minden nagykorú magyar állampolgár… választó és választható egyben.”
Konrád úr! Ön beszámolt az Operaház előtti tüntetésről. Itt a magyar állampolgárok egy csoportja – nyilván az Ön ízlése szerint – élt gyülekezési jogával; hangot adott véleményének stb. Az állami televízió is bemutatta, s ezen kívül félszáz kereskedelmi csatorna, rádió és napilap számolt be róla. Ez az agresszív kisebbség – akihez Ön is tartozik –, s akik szerint a magyar kormánynak el kell tűnnie, lenácizta, lefasisztázta az Alaptörvény alkotóit, támogatóit. Az Alaptörvényt a magyar parlament hozta. Kétharmadot jóval meghaladó aránnyal. A parlamentet a magyar nép választotta. Érti mit mond Ön? A kormány a parlamentre támaszkodik, a parlament a demokratikus választásokra. Ön korrigálni akarja a választások eredményét! Pontosan, mint Rákosi Mátyás 1947-ben!
Uram! Ön azt mondja, se nem baloldali se nem jobboldali. Bizony: ön szélsőbaloldali: kizárólag egyetlen igazságot ismer el: a sajátját. S ha a nép ezt a helyére teszi, (néha előfordul, hogy a hamisságokra, propagandára épülő politika lelepleződik) megfogalmazza a „fasizmus” vádat. Ki is aláz meg kit? Ki szégyenít meg kit? Ki bélyegez meg kit? Ön a népakaratot korrigálná, mert birtokában van a kizárólagos igazságnak. A demokrácia Ön szerint az, hogy a nép által a parlamentből kibuktatott saját pártja diktálja a teendőket? Esetleg a tízegynéhány százalékos töredék pártok? Az lenne a demokrácia?
Figyelem: a hangját nyugodtan hallassa. A kritikáját fogalmazza meg. De ne kérdőjelezze meg a demokratikus választás: a népakarat lényegét. Az Ön bulvár megjelöléseire nincs értelme felelni. („bóvliország” stb.) Ez a „bóvliország” nekünk a Hazánk. Itt élünk. Ön vacak kis alku keretében, megszégyenülve elhagyta. Azt írja: udvaroncok vezetik az országot. Ezt jobban át kellett volna gondolnia. Voltak itt udvaroncok: Kádárék is, Gyurcsányék, Demszkyék is. Ők valóban bokát csattogtatva teljesítették a külső akaratot. A mostani kormány legtöbb nemzetközi konfliktusa éppen abból ered, hogy nem volt hajlandó erre a szerepre. („Európai Unióellenes, a szuverenitást fölébe helyezi az uniós csatlakozásnak.” – Ön írja.)
Olyan primitív megjegyzésre sem érdemes sok szót fecsérelni, hogy a „vidékiek” harcáról lenne szó a „városiak” ellen. Ezt a szintet már egyszer megjárták az Antal-kormány idején. Ezerszer a népi-urbánus vitában. Nem tudtak szabadulni. De attól sem, hogyha nem önök diktálnak Magyarországon, akkor csak fasizmus lehet. Nemzeti – neopopulista – neofasiszta. Így jön ez sorban Önnél. Itt lepleződik le leginkább a magyar nemzettel szembeni idegenkedése. Sajátja ez egyáltalán? Skizofrén egy helyzet. Mit is mond? Mi magyarok („honfitársaim”) „gond nélkül melegítettük fel a jelszót: „Egy nép, egy állam, egy vezér.” Ez Hitler jelszava. Mi tehát Adolf Hitler jelszavát skandáljuk esténként terített asztal mellett, felvonulásokon, gyűléseken. Uram, én ezt még soha nem hallottam! Ön hallja. Lehet, kicsit megviseltek az idegei. Elhiszem, hogy hallja és izzadságban úszva ébred.
Mi magyarok egy nép vagyunk, sőt egy nemzet. Számos államban élünk, szétszakítva, leginkább akaratunkon kívül. Vezérünk pedig nem egy személy, hanem egy gondolat: a megmaradás, értékalkotás, a magyar glóbusz kiteljesítése.
Az Alaptörvény az alapvető jogokat bármely megkülönböztetés nélkül, „nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési… különbségtétel nélkül biztosítja.” Hogy mi fasiszták, nácik lennénk: visszautasítom. Ezt is Rákosi terjesztette (a magyarok nem demokraták), és Kádár sugallta sunyin. Csak két politikai jelszó: 1947: A Magyar Kommunista Párt győzött, nem a fasizmus!; 1958: csak két lehetőség van: szocializmus vagy … fasizmus. Ön is ebben a csapdában él: de higgye el: van itt egy nemzet, amely a szabadságot, a demokráciát számtalanszor megvallotta. Nemzeti és demokrata. Ön ezt nem ismeri. Soha nem az volt a baj, hogy belül kevés volt a vágy a szabadságra: mindig az, hogy kívülről elgáncsoltak gazdasági és egyéb érdekek. Ön most éppen ezeknek az érdekeknek a szánalmas segédcsapata.
Konrád úr! Az Ön cikke nagyon tanulságos. Nincs benne egy igaz szó! Nincs egy együttérző jelző, nincs egy empátiára utaló gondolat. Egyetlen utalás sem a valódi bajainkra. Eladósodottságunktól a munkanélküliségig. Demográfiai helyzetünktől a kultúránk válságáig. Ön idegenként utalt minket a „bóvli” kategóriájába. (Plágium.)
Kiket is követ? Kiknek a szóhasználatát? Kiknek az udvaronca Ön? Én elhiszem, hogy sajnálja a Klubrádiót. Ez az önöké volt. („Rádióállomásunk”). Elfogultabb orgánum kevés létezett a magyar rádiózás történetében. Elbukott a versenyben. Van ilyen. Volt is. Én jobban sajnáltam a Sztár fm Rádiót és korábban a Pannon Rádiót. Még jobban sajnálnám, ha politikai okokból veszett volna el a Klubrádió. Ön hiheti ezt. Mindenkinek szíve joga. De erre hivatkozva az egész magyar média függetlenségét kétségbe vonni, nagy önelégültségre utal. (Még az ATV – is? A Népszava is? ) Beleillik az Ön srófos gondolkodásába: amivel nem ért egyet, az csak antidemokratikus, fasiszta lehet. Ez egy tipikus antidemokrata hozzáállás. Minden demokrata antifasiszta, de nem minden antifasiszta demokrata. Így Ön sem.
( A Klubrádió azóta is működik…)
Üdvözlettel:
Szerencsés Károly
Forrás: Magyar Hírlap
Budapest, 2012. január 22.