Január 16-án a Kévés Stúdió Galériában (Bp. VIII. Baross u. 131.) került sor a „Baranya megye tájházai, emlékházai, népi épületei” című, közelmúltban megjelent könyv ismertetésére. Az könyvet a galéria tulajdonosának, Kévés György Ybl, Kossuth és Príma díjas építésznek rövid bevezető szavai után, maga szerző, Simányi Frigyes építész mutatta be, vetített képekkel kisérve az előadását.
A további vetítés során, már címek említése nélkül több kemence, tüzelőberendezés bemutatására került sor, mivel ezek általában a házépítéssel egyidejűleg készültek, annak szerves részét képezték, formagazdagságuk, változatosságuk esztétikailag is kiemelkedő értékű.
Palkonya és Villánykövesd pincefaluja. Az országban is egyedülálló pince együttesek.
Ezek után a tájházakhoz tartozó gazdasági épületfajták bemutatására került sor, úgymint gabonás, hidas (disznóól), góré, istállóspajta, kovácsműhely, méhes, kútépítmény.
A következőkben a szerző rávilágított arra, hogy tájházak legtöbbje, a berendezésen, az épületek gazdasági és kulturális értékein kívül, esztétikai szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír. Ez fokozottan érvényesül a tornácos épületeknél. Ezt igazolandó a következő képeken a legszebb tornácos tájházakat mutatta be. Érdekességként kiemelte az Ófaluban egykor dolgozó esztergályos dinasztiák szerepét, akiknek a csodálatosan szép esztergályozott tornácoszlopai ma is megtalálhatók megyeszerte, de Tolna és Somogy megyében is. A tornácoszlopokkal kapcsolatban felhívta a figyelmet még egy érdekességre. A XIX-XX. századforduló táján elterjedt, cement alapú (beton öntvény) kerítéselemek, villanyoszlopok mintájára, üzemileg gyártott, karcsú, igen míves tornácoszlopokat is gyártottak, amelyek ugyancsak eléggé elterjedtek megyeszerte. A hímesházi és sombereki tájháznak vannak ilyen tornácoszlopai.
Az egyszerű falusi mesteremberek szépre való törekvése, a díszítő kedve az épületek részleteiben is megnyilvánult, homlokzati díszeken, ajtókon, kapukon, kapubálványokon, a német házaknál a szobák kifestésénél. Utóbbi esetében kiemelkedik a kisjakabfalvi tájház tisztaszobájának mennyezeti Szentháromság képe. Ezek további vetített képeken kerültek bemutatásra.
A szerző, már a konkrét témán túl, utalt arra, hogy a magyar népi építészet legnagyobb értéke az utcaképekben, azok harmonikus megjelenésében mutatkozott meg, és éppen ezen a területen érte és éri a legnagyobb veszteség a magyar népépítészetet. Ugyanakkor Baranya megyében, ahol sok un. zsákfalu van, még találni összefüggő, többé-kevésbé érintetlen utcakép szakaszokat. Közülük is kiemelkedi Feked, mely település szinte teljesen érintetlenül a mai napig megőrizte egységes arculatát. Megőrzése, Hollókőhöz hasonlóan, igen fontos lenne. Feked légi fotójának bemutatására is sor került.
Az előadás befejezéséként a szerző levetítette néhai Szigetvári János építész portréját, tisztelgésként az egykori kolléga előtt, aki számos Baranya megyei tájház megmentője, helyreállításának tervezője, majd művezetője volt. Halála is az általa megmentett Patapoklosi tájház helyreállításának kivitelezésének idejében történt. A tájház azóta az ő nevét viseli.
Simányi Frigyes bemutató előadása után a könyv lektorának, Filep Antal etnográfus, a Pécsi Tudományegyetem Néprajz tanszék nyugalmazott főmunkatársa értékelésének felolvasására került sor, aki betegsége miatt nem lehetett jelen. Értékelését kedves ismerőse, Gráfik Imre – szintén etnográfus – olvasta fel. Ebben legelőször kiemelte a Romanika Kiadó, Horváth Zoltán György szerepét, aki tanult szakmájától eltérően, bátorkodott vállalni ennek a népépítészeti vonatkozású könyv kiadásának terheit, és aki már régebben is bizonyította a magyar építészet történeti emlékei iránti érdeklődését, ilyen tematikájú könyvek kiadásával, sőt, több alkalommal már szerzőként is.
Filep Antal az igen részletes ismertetés után nem kívánt túl soka foglalkozni a könyv tartalmával. Annak főleg a településtörténeti összefüggések érzékletes bemutatását emelte ki különös értékként, valamint a nagyon gazdag fényképanyagot. A továbbiakban, mint egykori pécsi egyetemi oktató, és a megye kitűnő ismerője, a könyvben bemutatott emlékanyaghoz kapcsolódó élményeit osztotta meg a jelenlevőkkel, élvezetes tudománytörténeti keretbe helyezve mondandóját, egyben éles kritikával illetve műemlékvédelmünk jelenlegi gyakorlatát. Meggyőződése, hogy a népi műemlékeket is a természetvédelemből ismert vörös könyvben kellene nyilvántartani. A roppant nagy veszélyeztetettség miatt a felderítéstől, a tudományos kutatáson át a tervezésig, kivitelezésig, a hasznosításra is kiterjedő, országos hatáskörű tudományos és építészeti vezetés alatt álló hatóságra lenne szükség. Jelenleg ugyanis tudományos és szakmai kérdésekben hozzá nem értő személyek vindikálnak maguknak jogot, azokba történő beavatkozásra, véleménynyilvánításra, döntéshozatalra.
Bakonya
Ezért érdemel köszönetet a könyv szerzője, hogy szakemberként mutatja be az ország egyik történelmi értékekbe kiemelkedően gazdag megyéjének népépítészeti kultúráját. Külön érdeme a könyvnek, hogy a nemzetiségek tájházait is bemutatja, jelezve ezzel, hogy azok nemcsak hozzátartoznak népi építészeti kultúránkhoz, hanem színesítik, gazdagítják is azt.
A könyvbemutatót egy további felkért szakember, Gebauer Hanga, etnográfus, a Néprajzi Múzeum etnográfiai archívum muzeológusának értékelése zárta. Gebauer Hanga maga is vetítéssel kezdte mondanivalóját. Elhozta és bemutatta a könyvben szereplő településekben készült, a múzeum fényképtárában felellhető archív épületfotókat.
Mint mondta, meglepően kevés felvételt talált és a most tájházként működő épületekről egyet kép sem volt. Valójában a levetített képekkel, – melyen szereplő épületek közül már egy sem áll.
Illusztrálta, hogy néhány évtized alatt milyen veszteség éri a népi építészetünket, ezzel egyben felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos és jelentős minden olyan publikáció, adatgyűjtés fényképfelvétel, mint amilyen a szóban forgó könyv is, ami hozzájárul páratlan népépítészeti kultúránk még megmaradt emlékanyagának megismertetéséhez és megőrzéséhez. Majd rámutatott a könyv azon részeire, mint külön értékre, amiről sem Simányi Frigyes, sem Filep Antal nem tett említést.
Szentlászló
A könyv ugyanis egy-egy tájház ismertetése után, egyéb nevezetességek címszó alatt felsorolja a településben található egyéb építészeti, műemléki, muzeális értékeket: templomokat, kálváriákat, múzeumokat, helytörténeti gyűjteményeket, emlékműveket, stb. A tájházak fejezetei után pedig, ABC. sorrendben a megye valamennyi olyan település jegyzéke következik, ahol tájház ugyan nincs, de magán és egyéb néprajzi, helytörténeti érték, különleges gyűjtemény, múzeum vagy emlékhely található. A könyv legvégén pedig a szövegben előforduló építészeti és néprajzi szakkifejezések értelmező szótára található. Vagyis a könyv nem csupán szakirodalomnak, hanem megyei útikalauznak is tekinthető, a végén levő szakszótár révén pedig oktatási célokra is alkalmas lehet.
Boly
Gebauer Hanga végezetül reményét fejezte ki, hogy a kötet kezdete lehet az ország valamennyi megyéjének tájházait bemutató könyvsorozatnak.
Véménd
A könyvbemutatót a házigazda Kévés György zárta be megköszönve a szerző, a kiadó, és az értékelő hozzászólók munkáját, egyúttal megemlítve, hogy ő is bízik abban, hogy egyre több hasonló mű fog megjelenni, még meglévő népépítészeti emlékeink megismertetése és megmentése érdekében.
Simányi Frigyes