Törökország mind kül-, mind belpolitikai szempontból rendkívül mozgalmas évet zárt tavaly, mégis 2016 elsősorban a július 15-i puccskísérlet miatt vésődik be a török emberek emlékezetébe.
Recep Tayyip Erdogan elnök összesítése alapján az incidensben 248 ember meghalt, 2193 pedig megsebesült.
Július 15. éjszakáján az összeesküvők elfoglalták Ankarában a katonai főparancsnokság és az állami média, a TRT épületét, Isztambulban pedig lezárták az első Boszporusz-hidat. A puccsisták lánctalpasokkal törtek ki a laktanyákból, majd vadászrepülőik és helikoptereik légicsapásokat mértek a parlamentre és az országos rendőr-főkapitányság székházára. Az államfő az utcára szólította a civil lakosságot, amely végül megakadályozta az államcsínyt.
Erdogan egykori szövetségesét, Fethullah Gülent okolja az összeesküvésért. Ankara a hitszónok kiadatását kérte Washingtontól, amely együttműködéséről biztosította a török hatóságokat az ügy felgöngyölítésében. Erdogan szerint Gülen hálózata hosszú évek alatt szivárgott be az állami és a magánszférába. Binali Yildirim kormányfő Donald Trump novemberi elnökké választásakor reményét fejezte ki, hogy Washington rövid időn belül kiadja Gülent és országaik barátságában új fejezet nyílik.
A puccskísérlet után Törökországban átfogó vizsgálatok kezdődtek, eddig 100 ezer ember ellen indítottak eljárást, 40 ezret le is tartóztattak. Főként rendőröket és katonákat tartanak fogva, köztük a tábornokok mintegy felét, de börtönben ülnek egyetemi tanárok, tartományi kormányzók, sőt alkotmánybírák is. Jogvédő szervezetek a Cumhuriyet ellenzéki lap fogvatartott újságíróit hozva fel példaként bírálják, hogy a nyomozások nem csak a puccsistákra terjednek ki, hanem azokra is, akik a hatóságok szerint feltehetően propagandatevékenységet folytattak a Gülen-mozgalom nevében vagy épp kapcsolatban álltak a szintén terrorszervezetnek nyilvánított Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) kurd szakadár milíciával.
Miután májusban Ahmet Davutoglu kormányfő lemondott, és az elnöki rendszer bevezetését szorgalmazó Binali Yildirim, korábbi közlekedési miniszter váltotta őt a poszton, a törvényhozás eltörölte a képviselők mentelmi jogát és így megnyílt az út a kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) tagjainak felelősségre vonása előtt, akiket a PKK támogatásával gyanúsítanak. Ősszel letartóztattak számos HDP-képviselőt, köztük a két társelnököt, de lecserélték több kurd önkormányzat választott elöljáróit is. Eközben folytatódtak a fegyveres összecsapások a biztonsági erők és a PKK között a főként kurdok lakta Délkelet-Törökországban, ahol a felkelők a városokból a régió hegyvidéki területeire szorultak vissza.
Válaszul kurd szélsőségesek számos pokolgépes merényletet követtek el az év során, többnyire délkeleten, de sokszor az ország két legnagyobb városában, Isztambulban és Ankarában. A helyzetet az Iszlám Állam (IÁ) öngyilkos terroristái csak súlyosbították. A véresebb robbantásokban összesen legalább 250 ember meghalt, több mint 800-an megsebesültek. A külföldi turisták száma júniusban 40,86 százalékkal esett vissza a tavalyi értékhez képest.
Mindez rányomta bélyegét Ankara és Brüsszel viszonyára is, amelyet az Anadolu állami hírügynökség visszatekintésében „viharosnak” minősített. A két fél márciusban még nagy reményeket fűzött a menekültügyi paktumhoz, és hamarosan töredékére is csökkent a Törökországból érkező migránsok száma, de több pont végrehajtása idővel mindkét oldalon megakadt.
Brüsszel azóta is nehezményezi, hogy Törökország nem enyhít terrorellenes törvényének alkalmazásán, Ankara pedig a vízummentességet, az EU-csatlakozás felgyorsítását és a menekültekre szánt 6 milliárd eurót kéri számon az unión.
Ankara és Moszkva kapcsolata ugyanakkor szinte egyik pillanatról a másikra rendeződött június végén, amikor Erdogan levélben bocsánatot kért Vlagyimir Putyin orosz elnöktől a tavaly lelőtt orosz vadászbombázóért. A fordulat nyomán Moszkva elkezdte feloldani Ankarát sújtó szankcióit és később a közös energetikai projektek is új lendületet vettek. Az erősödő viszonyt decemberben az árnyékolta be, hogy egy fiatal rendőr hátba lőtte Andrej Karlov ankarai orosz nagykövetet. A török álláspont az, hogy a gyilkos gülenista kötődésű volt.
Törökország nyáron Izraellel is normalizálta kapcsolatait. Jeruzsálem enyhítette a Gázai övezet blokádját a török segélyszállítmányok részére, továbbá a felek ismét nagyköveteket jelöltek ki. A két ország októberben már egy közös földgázvezeték lehetőségéről tárgyalt.
Ankara augusztusban – egy hónappal a katonai puccskísérlet után – Eufráteszi Pajzs fedőnéven hadműveletet indított Észak-Szíriában a lázadó Szabad Szíriai Hadsereg (SZSZH) oldalán. A beavatkozás rövidtávú célja az, hogy megtisztítson egy 5 ezer négyzetkilométeres területet az IÁ-tól, amely aknagránátokkal lőtte Kilis városát, valamint a Népvédelmi Egységek (YPG) kurd milíciától, amely területeinek egyesítésére törekszik a határ mentén. Az YPG megítélése vita tárgya, ugyanis Washington hatékony szövetségesnek tartja a kurdokat az IÁ ellen. Hosszabb távon Törökország egy biztonsági övezet kialakítását tervezi a térségben, ahová szíriaiakat telepíthet vissza. A hadművelettel párhuzamosan Ankara mozgatható tömbökből álló betonfalat épít a teljes szíriai határszakaszon.
Miután Bagdad szuverenitásának megsértésére hivatkozva októberben kihagyta Törökországot az IÁ iraki fellegvárának, Moszulnak a felszabadításából, Ankara a szíriai konfliktus megoldására irányította figyelmét és a szemben álló felek közötti közvetítés eredményeként december végén megállapodott az Aszadot támogató Oroszországgal egy általános szíriai tűzszünetről. Ha a fegyvernyugvás sikeres, Törökország vezető szerepet tölthet be a szíriai válság politikai rendezésében.
MTI
Szerémy Tamás