A 2016-os amerikai elnökválasztások mindenkire nagy hatással voltak. Milliók vártak a nagy pillanatra, hogy kiderüljön Amerika sorsa. Voltak, akik sírtak, voltak, akik őrjöngtek. Sokan emlegettél a nagy nap előtt: most ki fog derülni, hogy Amerika vezetője egy bolond vagy egy bűnöző lesz. Pletykák milliói özönlöttek a neten, mindegyik különbözőképpen próbálta bemocskolni valamelyik jelöltet: „ő nem fizet adót, ő meg eltüntetett embereket láb alól, neki meg a házastársa nem való az elnökjelölthöz…”
„Hogy fogják hívni a First Ladyt, ha Hillary Clinton lesz az elnök?”
Erre a kérdésre a válasz soha nem érkezett meg, ugyanis november 8-án, a nagy napon, mikor emberek millió nézték a Foxot vagy más tévécsatornát Amerikában, és néhányan a helyszínre élőben nézték az eseményeket, kiderült, hogy Donald Trump lesz Amerika új elnöke. A verseny nagyon szoros volt, én is ott ültem a tévé előtt, és várakozva néztem, hogy ki lesz szerencsés, és ki fog bánatosan elballagni a helyszínről.
New York és New Jersey Hillary pártján volt, nem is csoda, hiszen Clintonné New York szenátora volt, és a két állam olyan közel van egymáshoz, hogy szinte már egynek is tekintik. California is Hillaryra szavazatott, ahogy más államok, azonban a választások sajátossága miatt a vége felé egyértelművé lett ki fog győzni. Trump hatalmas erővel végigsöpört Amerikán, és megnyerte Floridát is, az államot, ami eldöntötte, hogy ki lesz az új elnökünk. Utána már csak pár pontszámokat kellett összegyűjtenie, és meg is nyerte az elnökválasztást, amivel nincs is semmi baj. Az emberekek szavaztak, néhány kivétellel, akik nem akartak szavazni vagy döntésképtelenek voltak.
A szomorú helyzet az, hogy az elnökválasztás néha kifordítja önmagából az embert, és mit sem sejtve befolyásolja a jövő generációját is. Azt látván, hogy New Jersey Clintont pártolta, nem volt csoda, hogy hatalmas csalódottsággal töltötte el az itt élőket Trump győzelme. A panaszkodással nincs semmilyen baj… A megdöbbenés akkor ért, amikor beléptem a munkahelyemre, az egyik iskolába. Ami ott várt, engem az teljesen elképesztett. Alig 7-8 éves gyermekek, akik szinte semmit nem tudtak egyik elnökről sem, úgy beszélgettek Trumpról, mintha ő maga lenne az ördög. „Trump utálja a mi iskolánkban a gyerekeket” – írta az egyik a papírjára, és ezt mondogatta iskolástársainak is.
„Trump nem utál senkit” – nyugtattam őket, miután több gyermek is riadtan odaszaladt hozzám, erről panaszkodván.
„Én utálom Trumpot”- jelentette ki erre a másik.
Tanáraik sorában is többször előbukkant ez a Trump ellenes párbeszéd. Több gyermek szóvá tette, hogy mennyire csalódottak, hogy nem Clinton nyert, és hogy Trump egy csaló, nő- és gyerekgyűlölő ember, holott szóba sem került egyszer sem, hogy netán bármi kifogása lett volna a kisiskolások ellen. Ez csupán találgatás. Egy általános iskolás csupán két helyről hallhatta ezeket: otthonról vagy más felnőttektől.
Nem tudni, hogy Magyarországon és máshol hogyan áll a helyzet, azonban az elgondolkodtató: vajon jó ötlet félelmet és gyűlöletet kelteni az ártatlanok szívében úgy, hogy az illetetékes személy semmi okot sem szolgáltatott erre, még se nem javított az országon, se nem tette tönkre, azalatt a pár nap alatt, amióta megválasztották, ideje sem lett volna erre.
Egy gyereknek a feladata egyelőre csak annyi, hogy megcsinálja a leckéjét, tanuljon, szórakozzon és esetleg kitalálja, hogy majd mit is szeretne kezdeni az életével. Azonban, ha a szívüket a rettegés és a gyűlölet foglalja el egy se nem bűnös, se nem jó ember iránt, akkor nem biztos, hogy lesz idejük arra, ami pedig a feladatuk: gyereknek lenni.
Omoragbon Zoé