Néhány hónap itt tartózkodás után arra gondoltam, mégiscsak kellemetlen lenne majd úgy elhagyni ezt az országot, hogy egyáltalán nem beszélek csehül. Bár alapvetően sem a munkahelyi környezet, sem a város nem követeli meg, mégiscsak előnyömre válhat a cseh nyelvtudás.
Volt azért néhány eset, amikor jól jött volna a nyelvtudás, a teljesség igénye nélkül:
1. Bár a boltokban a legtöbb terméken angolul, németül, olykor még magyarul is találunk termékleírásokat, előfordul, hogy csak cseh és szlovák felirat szerepel. Amikor például házimunkához vettem különböző tisztítószereket, sokat segített volna, ha értettem volna, mi van rájuk írva. Bevallom, eléggé elbizonytalanodtam. Utoljára akkor éreztem magam ennyire elveszve, amikor néhány éve a kakaós csiga jelet próbáltam megfejteni a mosógépen. Amúgy érdekes, a csehek azt mondják, a szlovák meglehetősen különböző nyelv. Ahogy összevetettem a két nyelvet a leírásokon, egy-két szótól eltekintve ugyanazt láttam. Lehet, hogy a nyelvtudás hiánya miatt nem láttam a különbözőségeket, vagy amiatt nem éreztem annak az egy-két eltérő szónak a súlyát.
2. Amikor üvegest kellett hívnom az albérletbe (mivel egy jól sikerült szellőztetés alkalmával a szél úgy becsapta a szobaajtót, hogy kitörött belőle az üveg), hiába mondtam neki telefonon többször is, nem értette meg az utca nevét. Aztán egy cseh kollégám felvilágosított: elmondta, hogy én hogy ejtettem ki az utcanevet, és hogy hogyan is kellene valójában. Na, mondom én semmi különbséget nem hallok a kettő között. Rendben, elismételte másodszor is, igyekezett még jobban kihangsúlyozni az ‘óriási’ különbséget, de én másodszorra is ugyanazt a két szót hallottam. Jól van, hagyjuk.
Ilyen és hasonló megfontolásból vezetve kezdtem el tanulni a cseh nyelvet egy kávézóban (nem, nem a Standard Caféban). Heti egy alkalommal, egy órában járunk egy munkatársammal okosodni. Intenzívnek tehát egyáltalán nem nevezném, de nem is rohanunk sehova. A kurzus ingyenes, csak annyi az elvárás, hogy fogyasszunk mellé valamit. Nem rossz elgondolás, bár a kivitelezéssel akadnak problémák: mi például mindig munka után esünk be már a kezdés után, így a kurzus előtt nincs időnk fogyasztani. A kurzus végeztével pedig azonnal zár a hely, tehát újfent esélytelen a fogyasztás. De ez már az ő bajuk. Tényleg, nyelvóra fogyasztásért cserébe, ez az ötlet vajon be van vezetve bármelyik magyar vendéglátóhelyen? Talán érdemes lenne ezen gondolkodni…
Az órákon lassan, de biztosan haladunk, olykor csak szavakat, máskor nyelvtant is tanulunk. Amikor egy szó egyezik a magyarral, meglehetősen furcsa azt először angolra, a kurzus nyelvére lefordítani. Például az „auto” cseh szó vajon mit jelenthet? Hát, úgy sejtem, hogy autót. Ja, ezt itt most a nyelvórán nem mondhatom. Szóval mi az auto? Természetesen car. Az egyetlen dolog eddig, ami bosszant a cseh nyelvben, azok a hónapnevek. Miért nem lehet a hagyományos, rengeteg nyelvben előforduló neveket használni? A szlovákban is azok szerepelnek, és még a mindig különc és bonyolult magyarban is. Csehül persze a február únor. Hát persze. A december prosinec. Mi más is lehetne? De tényleg, miért ne lehetnének a hónapnevek „csehesek”? Augusztus például srpen csehül, de mennyivel szebben hangzana Augustka, vagy mondjuk Augustová.
A munkatársammal tehát kényelmesebb tempóban haladunk, a csoport többi tagja viszont jobban ráfeküdt a tanulásra, így hétről hétre egyre nagyobb a tudásunk közti szakadék. Mindegy, egy-két kifejezést azért már mi is tudunk. Vicces szituációk azért továbbra is előfordulnak: négy darab zsömlét kértem egy boltban, és a cseh négy, vagyis čtyři szót egyszerűen ‘csitri’-nek ejtettem ki. Erre a pultos és egy másik vásárló is a nyakukat nyújtogatva, erőteljesen artikulálva egymás után többször is kiejtették nekem a szót helyesen. Vicces látványt nyútjottak, nehéz volt visszafognom a nevetést. Kudarcélményem is volt: néhány hete az egyik kocsmáros nem értette meg, amikor csehül kértem ki az italt. Így hát átváltottunk angolra, és azt mondta, hogy a cseh nagyon nehéz, kár is próbálkoznom, úgysem fogom megtanulni. Azért ennél kitartóbb vagyok. Nem adom fel…